Az élet lényegének versekbe öntése.

2024-ben, egy hosszú, művészi alkotásban gazdag út után, melynek során több tucat könyvet, köztük öt verseskötetet is írt, Ta Van Sy költő (Kon Tum kerület, Quang Ngai tartomány) kiadta hatodik verseskötetét egy egyszerű címmel, amely tökéletesen közvetíti a „hegyi városi motoros taxis költő” (a szeretetteljes név, amit irodalmi barátai gyakran használnak) szándékait: „Válogatott versek”.

Ez a több mint 100 verset tartalmazó verseskötet a Vietnami Írószövetség Kiadója adta ki.

Írói pályafutása során Ta Van Sy költő számos rangos díjjal nyűgözte le az olvasókat. „Válogatott versek” című gyűjteményével a szerző ismét megerősíti kreatív energiáját, segítve az olvasókat sokrétű perspektívát nyerni és mélyebben megérteni a verseskötet kínálatát.

Valóban, mint egy gondosan válogatott versgyűjtemény, minden dédelgetett gondolat és lényeg benne gyűlik. És aztán, minden verset, minden sort követve, felfedezzük az élet színeit, az emberi létről alkotott elmélkedéseket, a múlt következményeit, amelyekben a tiszta és őszinte emberi érzések és az élet csillogó lényege tükröződik minden versszakon keresztül.

Egyik versében Ta Van Sy így ábrázolja önmagát: „Volt egyszer egy költő / Balszerencsés napon és órában született / Így élete tele volt nehézségekkel / Botladozott a hírnév hajszájában és küzdött a szerelem hajszájában…”. Talán ez egy humoros, önironikus humor, amely természetes módon olyan embertől fakad, aki ismeri a megelégedettséget, és eleget él szenvedélyeinek? A gyűjtemény első versében a költőt „nyomorult koldusként” tekinti. Egy igazán ártatlan és szeretetre méltó metafora és elmélkedés: „Az élet javait személyes tőkévé gyűjtve” (Költő, 11. o.). További önarcképeket készít: „Az éveket élve / Napok és hónapok suhannak mögöttem / Szemem hozzászokott a hegyek látványához / Így lelkem olyan zöld, mint az erdő!” (In Kon Tum , 12. o.).

Akik találkoztak vele, mind azt mondják, hogy Ta Van Sy egy nyugodt, visszafogott ember, aki szellemesen és humorosan képes beszélgetésbe vonni az embereket. A Vietnami Írószövetség és a Vietnami Etnikai Kisebbségek Irodalmi és Művészeti Szövetségének több száz tagja közül Ta Van Synak nincs tudományos fokozata. Ahelyett, hogy ettől elkedvetlenedne, a költő tudására és élettapasztalataira támaszkodva olyan filozófiai és elmélkedős verseket szűrt le, mint például: „Nem számít, milyen erős a bor, túl ízetlen / Arra kérem a bárpultot, hogy találjon valami erősebbet / Égeti a szívemet és a lelkemet, miközben barátokkal ülök / Bortól részegen, emberektől részegen, Quy Nhontól részegen…” vagy: „Hamarosan visszatérünk a hegyekbe / Kőszobrokként állunk a hegyoldalon / A távoli tenger felé nézve / A borra emlékezve, emberekre emlékezve, Quy Nhonra emlékezve” (Részeg Quy Nhonban, 55. o.).

Ezek a versek mélyen gyökereznek a Nẫu régió szellemében, egyszerre zord és rusztikus, mégis gyengéd és mély. Nyilvánvaló, hogy a gyűjtemény legtöbb versében az otthon utáni vágy és a sors miatti szorongás folyamatosan ingadozik, hol megnyilvánul, hol nyelvi rétegek mögé rejtőzik: „Egy fél élet még mindig a bánat és a zűrzavar birodalmában / Száz év telt el, egy álmokhoz vezető út / Fejemet a mély föld és a magas ég felé hajtva / Kezeim kinyúlnak, hogy búcsút intsek az ürességnek” (Az élet íze, 92. o.). Minden élet, minden emberi sors elkerülhetetlenül változásokkal, fordulópontokkal és csavarokkal néz szembe. A Tạ Văn Sỹ költő sem kivétel. De a nyugodt, némileg szigorú és mélyen zaklatott arcában rejlő erő az, ami fényesen lángoló verseket szül: „Némán ülök, mint egy szobor, mint egy sírkő / Elképzelem, hogy elveszek az emberiség peremén / Feloldódom minden egyes elhalványuló cigarettával / Mint az idő minden múló pillanatával…” (Kávézóban ülve, 93. o.).

A „Válogatott versek” című gyűjtemény olvasása során a témák széles skáláját találjuk, a társadalmi kérdésektől a lírai versekig, az élet iránti gyengéd érzésektől a család és a barátok iránti mély érzelmekig. Ráadásul a Kon Tumról szóló versek meleg és őszinte szeretettel vannak megírva. Ez egy olyan Kon Tum, amelyet mind a négy évszak tájaival ábrázolnak, a vágyakozás és az emlékezés helyszíne. A költő mindig büszke második hazájára, arra a helyre, amely menedéket nyújtott neki, és amely megadta neki a Közép-felföld hegyeinek és erdőinek esszenciáját: „Még nem jártam Kon Tumban / A hegyek és erdők várnak rám, figyelnek / Tavasszal a kismadarak zavartan / Későn térnek vissza, szárnyaikkal tétovázva verdesnek” (Még nem jártam Kon Tumban, 78. o.).

Ta Van Sy költő elérte a hetvenes éveit, egy élményekkel teli életet. Versei, témájuktól függetlenül, mindig mély elmélkedésekkel vannak tele. „Lelkem olyan, mint a geológia / Rétegek rétegein ősi üledékek / Egész életemben ásom / Az ősi szomorúságot keresve!” (Van egy szomorúság, 12. o.). Azt is írta: „A versek nem tudják fenntartani őt / Nem hozhatnak neki tiszteletet vagy státuszt / Az emberek dédelgetik a költő szívét / Költőnek nevezik” (Tisztelgés egy költő előtt, 14. o.). Vajon az említett költő ő maga lehetne?

Forrás: https://baodaklak.vn/van-hoa-du-lich-van-hoc-nghe-thuat/van-hoc-nghe-thuat/202510/chat-vi-doi-thanh-nhung-ang-tho-4ee0785/