Az életet költészetté desztillálva

2024-ben, egy hosszú, több tucat könyvet – köztük 5 verseskötetet – ölelő művészi alkotás után Ta Van Sy költő (Kon Tum kerület, Quang Ngai tartomány) kiadta hatodik verseskötetét egy egyszerű címmel, amely teljes mértékben kifejezi a „hegyvidéki motoros taxis költő” (a meghitt név, ahogyan az irodalmi barátok gyakran emlegetik) szándékát: „Kiválasztott költészet”.

A verseskötet több mint 100 verset tartalmaz, amelyeket az Írószövetség Kiadója adott ki.

Ta Van Sy költő az évek során számos rangos díjjal nyűgözte le az olvasókat. A „Válogatott versek” című gyűjteményével a szerző ismét megerősíti kreatív energiáját, segítve az olvasókat abban, hogy többdimenziós látásmódot kapjanak, és mélyebben átérezzék a verseskötet tartalmát.

Valóban, válogatott versek gyűjteményeként minden dédelgetett gondolat és kvintesszencia összegyűlik benne. És aztán minden verset, minden mondatot követve felfedezzük az élet színeit, a vallomásokat az emberi világról, a múlt következményeiről, amelyekben az emberi szeretet, az élet szeretetének tisztasága és őszintesége minden versszakon át ragyog.

Egy versében Ta Van Sy így ábrázolta önmagát: „Volt egyszer egy költő/ Rosszkor született/ Így élete tele volt nehézségekkel/ Hírnévhez vezető lépései tönkrementek, szerelemhez vezető lépései tönkrementek...”. Talán ez egy humoros tulajdonság, öngúny, amely természetes módon származik egy olyan embertől, aki eleget tud, eleget él szenvedélyeinek? A könyv első versében a költőt „nyomorult koldusként” látja. Nagyon ártatlan és szép hasonlat és elmélkedés: „Az élet dolgait gyűjti, hogy magántőkét csináljon” (Költő, 11. o.). Önmagát is így ábrázolta: „Átélve az éveket/ A napok és hónapok elsiklanak mögöttük/ A szemek megszokják a hegyek látványát/ Így a lélek zöld, mint az erdő!” (In Kon Tum , 12. o.).

Akik találkoztak vele, mind megjegyezték, hogy Ta Van Sy nyugodt, csendes ember, de humoros és szellemes módon képes beszélgetésbe vonni az embereket. A Vietnami Írószövetség és a Vietnami Etnikai Kisebbségek Irodalmi és Művészeti Szövetségének több száz tagja közül Ta Van Synak nincsenek képzettségei. Nem kell ezen elszomorodni, de tudásával és élettapasztalatával a költő filozófiai és elmélkedő verseket sűrített: "Minden alkohol ízetlen / Arra kérem a bárt, hogy találjon valami erősebbet / Égeti a szívemet és a lelkemet, miközben barátokkal ülök / Részeg vagyok az alkoholtól, részeg vagyok az emberektől, részeg vagyok a Quy Nhontól" ... vagy: "Holnap visszatérek a hegyre / Kőszoborként állok a hegyoldalon / A távoli tenger felé nézek / Hiányzik az alkohol, hiányoznak az emberek, hiányzik a Quy Nhon" (Részeg vagyok Quy Nhonban, 55. o.).

A verseket áthatja a föld jellege, egyszerre durva és rusztikus, mégis lágy és mély. Látható, hogy a gyűjtemény legtöbb versében a haza iránti nosztalgia és a sorsunkért való aggodalom állandó, hol megjelenik, hol elrejtőzik a nyelvi rétegek mögött: „Egy élet fele még a gyász birodalmában van/ Száz év rejtőzik egy álomban/ Lehajtott fej, magasan az égben/ Kezek búcsút intenek a semminek” (Vi doi, 92. o.). Minden élet, minden emberi sors nem kerüli el a változásokat, fordulatokat és csavarokat. Ta Van Sy költő is ugyanígy tesz. De az ebben a nyugodt, kissé szigorú és fájdalmas arcon rejlő erő az, ami olyan verseket szül, amelyek mintha kiégnének, hogy ragyogjanak: „Csendben ülök, mint egy szobor, mint egy sztélé/ Azt hiszem, elvesztem az emberi világ szélén/ Feloldódom minden cigarettafüsttel/ Minden múló pillanat...” (Ngoi canh, 93. o.).

A „Válogatott versek” című gyűjtemény olvasása során változatos témákat láthatunk, beleértve a világ dolgait, a líraiságot, az élet iránti gyengéd érzéseket, valamint a rokonok és barátok iránti mély érzelmeket. Emellett a költő Kon Tum földjéről szóló versei meleg és őszinte érzéseknek szentelődnek. Ez egy Kon Tum, amely négy évszakos tájjal jelenik meg, aggódva várva és emlékezve. A költő mindig büszke második hazájára, arra a helyre, amely menedéket adott neki, a Közép-felföld hegyeinek és erdőinek leheletét adta neki: „Még nem jártál Kon Tumban/ A hegyek és erdők várnak rád, csak figyelnek/ Tavasz, a kismadárraj szórakozottan/ Későn térnek vissza, tétován verdesik szárnyaikkal” (Még nem jártál Kon Tumban, 78. o.).

Ta Van Sy költő a hetvenes éveiben jár, és már megtapasztalta az életet. Versei, bármilyen témáról is ír, gondolatokkal vannak tele. „A lelkem olyan, mint a geológia/ Ősi üledékek rétegei/ Egész életemben ástam/ Az eredeti szomorúságot keresem!” (Van egy szomorúság, 12. o.). Azt is írta: „A versek nem tudják táplálni őt/ Nem növelhetik dicsőségét és rangját/ A világ értékeli a költő szívét/ Költőnek nevezi őt” (Egy költőnek ajánlva, 14. o.). Magát a költő karaktert említik?

Forrás: https://baodaklak.vn/van-hoa-du-lich-van-hoc-nghe-thuat/van-hoc-nghe-thuat/202510/chat-vi-doi-thanh-nhung-ang-tho-4ee0785/