Fordító Nguyen Quoc Vuong: Programinnováció

Nguyễn Quốc Vuong kutató és fordító úgy véli, hogy a tanterv és a tankönyvek reformjának fontos eleme az, hogy milyen embert nevelnek, és milyen társadalmat építenek...

Nguyễn Quốc Vuong kutató és fordító úgy véli, hogy a tanterv és a tankönyvek reformjának fontos része milyen emberek nevelése? (Fotó: NVCC)

Az „egy program – sok tankönyv” mechanizmus megvalósítása a 2018-as Általános Oktatási Program innovációjának egyik fő irányelve. Hogyan értékeli a tankönyvek szerepét ebben az innovációban?

Elméletileg, amikor az állam elfogad egy programot – számos tankönyvet –, az azt jelenti, hogy elismerte a tankönyvek „relativitását”. A tankönyvek már nem az egyetlen helyek az „abszolút igazságok” gyűjtésére. Ez lesz az alapja mind az oktatásirányítási szerveknek, mind az iskoláknak, mind a tanároknak, hogy felismerjék a tanárok által az iskolákban végzett „nevelési gyakorlat” nagy szerepét és jelentőségét, ezáltal ösztönözve a tanárokat a kreativitásra.

Ha ezt az innovációs szellemiséget megfelelően alkalmazzák, a tankönyvek csupán egyike lesznek a fontos referenciaanyagoknak az általános oktatás lebonyolítása során. A valóságban azonban a megvalósítása, a szabályozások meghatározásától az értékelésen át a kiválasztásig és a kiadásig, számos komoly problémába ütközött.

A mechanizmus bevezetése erős kutatási és kommunikációs munka nélkül, az oktatási gyakorlat jelentésével kapcsolatban kontraproduktívnak bizonyult. Azóta számos vélemény született az egyetlen program – egyetlen tankönyvkészlet – mechanizmusához való visszatérésről, amely korábban nagyon elavult volt.

Tehát elmondható, hogy e reform sikere vagy kudarca azon múlik, hogyan bánunk a tankönyvekkel. Továbbra is az „egyetlen abszolút igazságnak” tekintjük őket, vagy elsődleges és fontos referenciadokumentumként tekintünk rájuk az oktatási gyakorlat autonómiája és kreativitása szempontjából, saját magunk által összeállított és kidolgozott tartalommal és módszerekkel...

Ön szerint mi a probléma a tankönyvi szocializáció jelenlegi képével?

A „szocializáció” kifejezés hazánkban gyakran használt eufemizmus az oktatás kapcsán. Ezért sok esetben félreértik. Az egy program – sok tankönyv mechanizmusa valójában egy tankönyv-ellenőrzési rendszer, amelyet már régóta alkalmaznak a világban .

Japánban a Meiji-korszak óta alkalmazzák, majd egy időre megszakadt, és 1945 után folytatták a rendszer alkalmazását. Ebben a mechanizmusban az államnak és az Oktatási Minisztériumnak csak a program kidolgozásának, az ellenőrzési szabályozások javaslatának, a kézirat értékelésének, a kézirat módosításának kérésének és a végső értékelésnek a joga van annak eldöntésére, hogy a kézirat tankönyvvé válhat-e vagy sem.

A tankönyvek készítésének minden munkáját magánkiadók végzik. Ők élvezik a profitot és viselik a veszteséget. Nem használnak fel költségvetési pénzt, és az állam nem avatkozik bele az üzletükbe.

Vietnámban, bár ez a mechanizmus bevezetésre került, jogi nehézségekbe ütközik. Ennek eredményeként, bár „számos tankönyvet” vezettek be, ezeknek a tankönyveknek a nagy részét a Vietnami Oktatási Kiadó állítja össze, a fennmaradó egy-két sorozatot szintén állami tulajdonú kiadók adják ki, magánkönyvkiadó vállalatok részvételének jele nélkül.

Így a „szocializáció” ellenére a magánszektor dinamikus erejét nem aknázták ki és nem támogatták teljes mértékben. Ez kihat a tankönyvek minőségére és árára egyaránt.

Ha az Oktatási és Képzési Minisztérium több tankönyvet állít össze, vajon megoldódnak-e a jelenlegi hiányosságok?

Szerintem az Oktatási és Képzési Minisztériumnak nem kellene és nem is kellene tankönyveket összeállítania. Ha az Oktatási és Képzési Minisztérium állítja össze a tankönyveket, az azt jelenti, hogy minden más tankönyv érvényét veszti, és a nem állami tulajdonú könyvkiadó vállalatoknak „esélyük sincs” tankönyvek összeállítására.

Az Oktatási és Képzési Minisztérium a legmagasabb szintű közigazgatási szerv az oktatásban, az a hely, amely kérdéseket tesz fel, válaszokat ad, ellenőrzi, ellenőrzi... Ez azt jelenti, hogy a Minisztérium hatalma nagyon nagy.

Ezáltal az iskolák és a tanárok automatikusan az Oktatási és Képzési Minisztérium tankönyveit fogják szabványosnak és biztonságosnak tekinteni. Csak azokat a könyveket fogják választani.

Ez visszatér a régi, egy program-egy tankönyv mechanizmushoz. Más tankönyvek „fiatalon halnak meg”, és kárba vésznek.

Véleményem szerint jelenleg arra kell ösztönöznünk a dinamikus tényezőket, hogy részt vegyenek a könyvek összeállításában és kiadásában.

Japánban hogyan valósul meg az egy program - sok tankönyv mechanizmusa? El tudná mondani konkrétan?

Japánban az 1947-es oktatási reform után bevezették a tankönyv-ellenőrzési mechanizmust. Ebben a mechanizmusban az Oktatási Minisztérium jogosult a tanterv meghatározására és a tankönyvi kéziratok értékelésére vonatkozó szabályok kiadására. A szerzők kiválasztása és a tankönyvek összeállítása teljes mértékben magánkiadókra van bízva.

Ezért Japánban minden tantárgyban 8-9 kiadó vesz részt. A lektorálásra regisztrált kéziratokat gondosan elolvassák, véleményezik, írásban kérik azok átdolgozását, majd jóváhagyják vagy elutasítják a bírálatot. Ha a bírálat sikeres, tankönyvnek minősülnek (a könyvön egy bírálati jelzettel).

Japánban a kötelező oktatás 9 évig tart, így a kormány vásárolja a tankönyveket az 1. osztálytól a 9. osztályig, és ingyenesen biztosítja azokat a diákoknak. Ezért a diákok által választott könyvek nem befolyásolják a teljes költségvetést. Egy családban minden testvér más könyveket tanul, ami nem befolyásolja a tankönyvekre költött teljes összeget. Japánban a kötelező oktatás tandíjmentes is.

Néhány gazdaságilag virágzó régió mentesíti a tandíjat, és tankönyveket biztosít a középiskolás diákok számára. Japánban a tankönyveket kezdetben az iskolák választották ki, de később az Oktatási Tanács adta meg a választás jogát. A magániskolákban az igazgatók az iskola tanácsadó testületére támaszkodnak a választás során.

Véleménye szerint milyen tényezőkre kellene összpontosítani a tanterv és a tankönyvek megújításakor? Hogyan kellene értékelni a hatást? Mi a megoldás?

Először is fontos tisztázni a követendő filozófiát és célokat. Milyen embert fog létrehozni az innováció, és milyen társadalmat fog ez a személy létrehozni? Csak így tudunk célzottan tervezni, és nem tévedünk el, és nem zavarodunk össze félúton.

A tankönyvek összeállításának nyílt mechanizmust kell teremtenie a magánszektor és a magánkönyvkiadó cégek számára a részvételhez. Az Oktatási és Képzési Minisztériumnak csak egy jó, koherens, méltányos és jogilag megalapozott szabályozást kell létrehoznia. Ha van egy nyitott mechanizmus és jó jogi keret, akkor jó szerzők és jó könyvsorozatok jelennek meg.

A kormánynak a tankönyvek árplafonját is meg kell határoznia, hogy megakadályozza a kiadókat az árak emelésében, ami az emberek jogait sértené. A kormánynak fel kell kutatnia és be kell vezetnie az ingyenes tankönyvosztást a középiskolások számára (legalább az általános iskola végéig), hogy elkerülje a tankönyvek pazarlását és biztosítsa az oktatásban a méltányosságot.

Köszönöm!

Nguyễn Quốc Vuong oktatáskutató és fordító mintegy 90 könyvet fordított és írt oktatás, történelem és kultúra témájában. Néhány tipikus könyv:

- Fordított könyvek: Vietnam oktatási reformja, Nemzeti karakter, Boldogság a mindennapi életben...

- Írott könyvek: Könyvek olvasása és az ezer mérföldes fáradságos utazás, Mit tanulhat a vietnami oktatás Japántól, A történelem nem olyan unalmas, mint gondolnád, Gondolatok a vietnami oktatásról egy hosszú úton, A vietnami oktatásfilozófia keresése...

Díj: Good Book Award 2020 a Mit tanulhat a vietnami oktatás Japántól című könyvért.

[hirdetés_2]
Forrás