Fordító Nguyen Quoc Vuong: Tantervreform

Nguyễn Quốc Vuong kutató és fordító úgy véli, hogy a tanterv és a tankönyvek reformjának kulcsa az, hogy olyan embereket neveljünk, akik olyan társadalmat építenek, amilyen társadalmat ők maguk is létrehoznak...

Nguyễn Quốc Vuong kutató és fordító szerint a tanterv és a tankönyvek reformjának kulcsa a megfelelő emberfajta kialakítása. (Fotó: Az interjúalany közvetítésével)

Az egy tanterv-több tankönyv mechanizmus bevezetése a 2018-as általános oktatási tantervi reform egyik fő irányelve. Hogyan értékeli a tankönyvek szerepét ebben a reformban?

Elméleti szempontból, amikor az állam elfogad egyetlen tantervet több tankönyvkészlettel, az a tankönyvek „relativitásának” elismerését jelenti. A tankönyvek már nem az „abszolút igazságok” egyetlen forrásai. Ez alapul szolgál majd az oktatási adminisztrátorok, az iskolák és a tanárok számára, hogy felismerjék a tanárok által az iskolákban alkalmazott „nevelési gyakorlat” jelentős szerepét és fontosságát, ezáltal ösztönözve a tanárok kreativitását.

Helyes megvalósítás esetén a tankönyvek csupán egyike lennének a fontos referenciaanyagoknak az általános oktatás lebonyolításában. A valóságban azonban a megvalósítási folyamat, a szabályozások kidolgozásától és az értékelések lebonyolításától kezdve a tankönyvek kiválasztásáig és kiadásáig, számos komoly problémába ütközött.

Ennek a mechanizmusnak a bevezetése anélkül, hogy erős kutatási és kommunikációs erőfeszítéseket tettek volna, amelyek kiemelték az oktatási gyakorlat következményeit, kontraproduktívnak bizonyult. Következésképpen sokan javasolták az elavult, egyetlen tantervből és egyetlen tankönyvből álló rendszerhez való visszatérést.

Ezért elmondható, hogy e reform sikere vagy kudarca azon múlik, hogyan bánunk a tankönyvekkel. Továbbra is az „egyetlen abszolút igazságnak” tekintjük őket, vagy az oktatási gyakorlatban az autonómia és a kreativitás elsődleges és fontos referenciaanyagának tekintjük őket, amelyek tartalmát és módszereit mi magunk fejlesztettük ki és állítottuk össze?

Szerinte milyen problémák vannak a tankönyvi szocializáció jelenlegi helyzetében?

A „szocializáció” kifejezést gyakran használják az oktatásról szóló hazánkban. Emiatt sok esetben félreértették. Az egy tanterv – több tankönyv mechanizmusa lényegében egy tankönyv-akkreditációs rendszer, amelyet már régóta alkalmaznak világszerte .

Japánban ezt a rendszert a Meiji-korszakban vezették be, majd egy időre megszakították, és 1945 után újraindult. Ebben a rendszerben az állam és az Oktatási Minisztérium csak a tanterv tervezetének elkészítésére, a tervezetek felülvizsgálatára és értékelésére vonatkozó szabályok megállapítására, a felülvizsgálatok kérésére, valamint a végső értékelés elvégzésére rendelkezett annak megállapítására, hogy egy tervezet tankönyvvé válhat-e.

Minden tankönyvgyártást magánkiadók végeznek. Ők aratják le a profitot és viselik a veszteségeket; nem használnak fel állami költségvetési forrásokat, és a kormány nem avatkozik bele a működésükbe.

Vietnámban, bár ez a mechanizmus működik, nehézségekbe ütközik a jogi keretrendszerben. Ennek eredményeként a „több tankönyvkészlet” használata ellenére ezeknek a készleteknek a nagy részét a Vietnami Oktatási Kiadó állítja össze, egy vagy két fennmaradó készletet pedig állami tulajdonú kiadók adnak ki; magánkönyvkiadó vállalatok részvételének nincs jele.

Így az oktatási szektor „szocializációja” ellenére dinamikus potenciálja nagyrészt kihasználatlan és fejletlen maradt. Ez mind a tankönyvek minőségét, mind költségeit befolyásolja.

Ha az Oktatási és Képzési Minisztérium további tankönyveket állítana össze, megoldódnának a jelenlegi hiányosságok?

Szerintem az Oktatási és Képzési Minisztériumnak nem kellene, és nincs is rá szüksége, hogy tankönyveket állítson össze. Ha az Oktatási és Képzési Minisztérium állítja össze a tankönyveket, az azt jelenti, hogy minden más tankönyv hatástalanná válik, és a nem állami tulajdonú kiadóknak esélyük sem lesz tankönyveket összeállítani.

Az Oktatási és Képzési Minisztérium a legmagasabb szintű oktatási igazgatási szerv, amely felelős a vizsgakérdések kitűzéséért, a válaszok adásáért, az ellenőrzések lebonyolításáért és az értékelések nyomon követéséért… Más szóval, a minisztérium hatalmas hatalommal rendelkezik.

Ez arra készteti az iskolákat és a tanárokat, hogy burkoltan az Oktatási és Képzési Minisztérium tankönyveit tekintsék a standardnak és az egyetlen biztonságos lehetőségnek. Csak ezeket a tankönyveket fogják választani.

Ez visszatérne a korábbi, egyetlen tantervből és egyetlen tankönyvkészletből álló rendszerhez. Más tankönyvkészletek elavulttá és pazarlóvá válnának.

Véleményem szerint jelenleg arra kellene ösztönöznünk a proaktív egyéneket, hogy vegyenek részt könyvek összeállításában és kiadásában.

Japánban hogyan valósítják meg az „egy tanterv – több tankönyv” rendszert? Meg tudná osztani néhány konkrét részletet?

Japánban az 1947-es oktatási reformokat követően bevezették a tankönyvbírálati rendszert. E rendszer keretében az Oktatási Minisztérium rendelkezett a tanterv meghatározásának és a tankönyvkéziratok értékelésére vonatkozó szabályok kiadásának hatáskörével. A szerzők kiválasztását és a tankönyvek összeállítását azonban magánkiadókra bízták.

Ezért Japánban minden tantárgyhoz akár 8-9 kiadó is tartozik. A lektorálásra benyújtott kéziratokat gondosan elolvassák, véleményezik és írásban átdolgozzák, mielőtt elfogadhatónak vagy elutasítottnak nyilvánítanák őket. Ha elfogadják, tankönyvnek tekintik őket (a könyvön elfogadási pecsét található).

Japánban a kötelező oktatás 9 évig tart, ezért a kormány vásárolja a tankönyveket az 1. és 9. osztály között, és ingyenesen biztosítja azokat a diákoknak. Ezért a diákok tankönyvválasztása nem befolyásolja az általános költségvetést. Még ha a családban a testvérek különböző tankönyveket használnak is, ez nem befolyásolja a tankönyvekre költött teljes összeget. Japánban a kötelező oktatás ingyenes tandíjat is biztosít.

Néhány gazdaságilag virágzó régió ingyenes tandíjat és tankönyveket kínál minden középiskolás diák számára. Japánban a tankönyveket kezdetben maguk az iskolák választották ki, de később a kiválasztási jogkört oktatási bizottságokra ruházták át. A magániskolákban az igazgatók az iskola tanácsadó testülete alapján hozzák meg a választásaikat.

Szerinte milyen tényezőket kellene prioritásként kezelni a tanterv és a tankönyvek reformja során? Hogyan kellene értékelni a hatást? Milyen megoldások léteznek?

Először is, kulcsfontosságú tisztázni a kitűzött filozófiát és célokat. Milyen embereket fog létrehozni az innováció, és milyen társadalmat fognak ezek az emberek formálni? Csak ezután lehet konkrét terveket készíteni, elkerülve az eltévedést vagy a zavarodottságot.

A tankönyvek összeállításának folyamatához átlátható mechanizmusra van szükség, amely lehetővé teszi a magánszektor és a magánkiadók részvételét. Az Oktatási és Képzési Minisztériumnak csak egy jó, világos, méltányos és jogilag megalapozott szabályozást kell létrehoznia. Egy átlátható mechanizmussal és egy szilárd jogi keretrendszerrel tehetséges szerzők és kiváló minőségű tankönyvek jelennek meg.

A kormánynak árplafont is meg kell határoznia a tankönyvekre, hogy megakadályozza a kiadókat az árak emelésében és a polgárok jogainak befolyásolásában. A kormánynak fel kell kutatnia és meg kell valósítania egy ingyenes tankönyvterjesztési programot minden általános és középiskolás diák számára (legalább az alsó középiskola végéig), hogy elkerülje a tankönyvpazarlást és biztosítsa az oktatásban a méltányosságot.

Köszönöm, uram!

Nguyễn Quốc Vuong oktatáskutató és fordító körülbelül 90 könyvet írt és fordított oktatás, történelem és kultúra témájában. Néhány kiemelkedő műve:

- Fordított könyvek: Vietnámi oktatási reform, Nemzeti méltóság, Boldogság a mindennapokban...

- Írt könyvek: Könyvek olvasása és az ezer mérföldes fáradságos utazás, Mit tanulhat a vietnami oktatás Japántól, A történelem nem olyan unalmas, mint gondolnád, Távolról elmélkedve a vietnami oktatásról, A vietnami oktatás filozófiájának keresése…

Hozzászólás (0)