A Gianh folyó elődeink költészetében

(QBĐT) - Quang Binh folyórendszerében a Gianh folyónak van a legtöbb szakasza. A Gianh folyó a leghosszabb, legmélyebb és legszélesebb folyó. A Gianh folyónak van a legtöbb hegyi hágója, vízesése, ága és homokpadja. Az egész országban a Gianh folyó a leghosszabb ága, ahol a leghevesebb csaták zajlottak. Ezért a középkorban sok költő a Gianh folyót tekintette ihletforrásnak. Néhány kiemelkedő név: Le Thanh Tong, Thai Thuan, Nguyen Du, Cao Ba Quat, Phan Huy Ich, Nguyen Khuyen, Tung Thien Vuong... Az ókori emberek által a Gianh folyóról írt versek mindegyikének megvannak a maga egyedi jellemzői. Ha 3 kedvenc versemet választhatnám, a következőket választanám: Linh Giang Hai Mon Lu Thu (Le Thanh Tong), Qua Linh Giang Ngu Thanh (Thai Thuan) és Do Linh Giang (Nguyen Du).

Dél meghódítására vezető úton, miután megállt a Roon folyó torkolatánál, a Di Luan Hai Mon Lu Thu című költemény megírására inspirálódva, Le Thanh Tong király és hajója továbbhaladt a Gianh folyó torkolata felé. Itt a király megkomponálta a Linh Giang Hai Mon Lu Thu (Pihenés a Linh folyó torkolatánál) című költeményt.

Eredeti kínai szöveg: A hegyi kincs visszatér a tengerbe és ringatózik/Bo Chinh ősi fenyőfái a vadonban állnak/Tinh Ha falu egy csendes falu egy kis házzal/A Triet Pho hágó új bambusza egy történet/A szél fúj a nő fejére, szeret halkan énekelni/Az emberek mind értékesek és a szavak furcsák/A szent ember tanításai messzire terjednek/A szél fúj a külvilágra.

Így fogalmazok: „ Hegyek és tengerek hatalmasak/Bo Csin ősidők óta határvidék/Nádtetők ölelik körül a falvakat/Bambuszzászlók borítják a folyóparti kerteket/A forrás lányai darázsderekukat mutogatják/A vidékiek hangja olyan furcsa, hogy semmit sem értenek/Bármilyen messze is van a határ, mi akkor is megyünk/Hogy megőrizzük az országot, a nehézségek ellenére .”

Az első négy versszak csupán a Gianh folyó menti falusi jelenetet írja le nádtetőkkel, zöld bambuszsövényekkel, rusztikus, ismerős, egyszerű, semmi különös. A vers súlya az utolsó négy versszakban koncentrálódik. A forrásból származó lány darázsderekát mutogatja, első olvasásra normálisnak tűnik, de jobban belegondolva néhány szokatlan pontot is felfedezhetünk. Ez a részlet elárulja, hogy Le Thanh Tong király és a hódító sereg egy ideig megállt a Gianh folyónál, így lehetőségük volt Linh Giang felett felmenni, hogy megfigyeljék, felfedezzék , csodálják.

„Éles szemmel” a szerző felfedezte: A felső Gianh folyó lányai „darázsderekukat mutogatták”, és burkoltan a felső Gianh folyó falusi lányainak természetes szépségét a díszes ruhákba öltözött gyönyörű ágyasokhoz hasonlították. A „khoa” (jelentése: kérkedni) szó bizonyítja, hogy a felső Gianh folyó falusi lányai abban az időben tisztában voltak fizikai szépségükkel.

Ez is bizonyítja, hogy a Gianh folyó felső folyása menti vidék több mint 600 évvel ezelőtt híres volt gyönyörű lányairól. A szerző ezt is felfedezte: Dan dieu quych thatt ngu thu ly (A vidékiek hangja olyan furcsa, hogy semmit sem értek ). A két záró sor: Ky nam thanh hoa hoanh nhu vien/Khang han phong cuong ngoai dao vi . (Nem számít, milyen messze van a határ, én akkor is elmegyek/Az ország védve van, a nehézségek ellenére) a király akaratát mutatja a terület megőrzésének és bővítésének munkájában .

A második vers, amit választottam, a Qua Linh giang ngua thanh (Véletlenül átkelni a Linh folyón, verssé válni) című költemény, melyet Thai Thuan írt. A költő 1440-ben született (halálának éve ismeretlen), 1475-ben doktorált, és a Le Thanh Tong-dinasztia idején szolgált tisztviselőként. Thai Thuan költészete új, egyedi és híres volt abban az időben. Az An gia (A remete) című versében két rendkívül modern sor található: Dong giang dieu nguyet vong qui Han / Chi linh canh van lac khu Tan (Holdfényes jelenet a Dong folyón, elfelejtve visszatérni a Han királyhoz / Felhők szántása a Chi-hegyen, boldogan megszökve a Qin-dinasztiából ).

Nemrégiben Hoang Vu Thuat költő „szélhalászatra” indult. Több mint 500 évvel ezelőtt Thai Thuan költő „holdra halászott”. Thai Thuan nemcsak „holdra halászott”, hanem keményen dolgozott a „felhők” „szántásán” is. Ne gondoljuk, hogy az ősi költészet nem modern. Ilyen költői tehetség miatt a Tao Dan Egyesület megalapításakor Le Thanh Tong király Thai Thuan költőt nevezte ki parancsnokhelyettesnek. A Qua Linh Giang Ngu Thanh című verset Thai Thuan mindössze néhány évvel Le Thanh Tong Linh Giang Hai Mon Lu Thu című verse után komponálta . Az eredeti kínai szöveg: Linh Giang, Giang Thuy Vong/Thanh Hieu Lo Trung Kinh/Bach Lo Trieu Thon Tuc/Thanh Son Vu Hidden/Yen Chung Khu Da Hoa/Thao Nhi Duong Quang Hoa/Thien Giao Tuy Nhan Tinh .

Így fogalmazom át: „ Felnézek a Gianh folyó vizére/Korán elhagyom a régi utat, az ég kék/Az ár elnyelte a gát lábát/A köd még mindig elrejti a távoli dombokat/A mezei tűz füstöt ereszt/A fű körülveszi a folyó menti falvakat/A nap felkel, feltárva a hajnalt/A szemeket azonnal megrészegedve és felébresztve .” A vers különlegessége az igék és a megszemélyesítés használatának művészete. Ezek a „thôn” ige (az ár elnyeli a gát lábát), a „hưng” ige (a köd még mindig elrejti a távoli dombokat), a „chưng” ige (a mezei tűz füstöt ereszt) és a „nhiều” ige (a fű körülveszi a folyó menti falvakat), amelyek a Gianh folyó táját rendkívül élénkké, egyszerre valóságossá és illuzórikussá teszik. A szerző annyira elmerül a megfigyelésben, hogy hirtelen felébred, amikor a nap felkel a tengerből.

A harmadik vers, amit választottam, Nguyen Du Do Linh Giang (Átkelés a Gianh folyón) című műve. Az eredeti kínai szöveg: A lapos homok elérte a folyó végét, az eget víz borítja/Az ősi ősz hatalmas hullámai elvonultak/Az új szikla új pillantása a nagy tengerhez vezet/A múlt dinasztiáinak határa a folyó közepén van/A három hadsereg régi zöld levelei már nem sárgulnak/Száz csata legyőzött katonái fekszenek a zöld fűben/Az északról érkezett bennszülötteket nem kell elválasztani/Húsz évvel ezelőtt ez volt ugyanaz a kontinens, mint én .

Így fogalmazok: „ Hosszú tengerpart, víz keveredik az éggel/Az ősz füstöt és hullámokat hoz, nosztalgiával gondolok a régi rakpartra/Felnézek a távoli tengeri kapura/A határvonal közepén, mintha csak nemrég lett volna/A bástyák elhagyatottak, sárga levelek szállnak/Több száz háború, csontok töltötték meg a folyót/Vajon az északi part népei tudják,/Harminc évvel ezelőtt ugyanazon a kontinensen voltunk? ”. A vers fő pontjai két valós sorra és két érvelő sorra oszlanak. Miután Ly Thuong Kiet legyőzte a Champát (1075) és két új kontinenst hozott létre a Ngang-hágótól délre, a Gianh folyót Linh folyónak (Linh Giang - szent folyó) nevezték el.

De csak a több mint kétszáz évig tartó Trinh-Nguyen háborúban (1570-1786) teljesedett be igazán a Linh Giang név. A feudális csoportok érdekeiért folytatott küzdelem testvérgyilkosságok jelenetét eredményezte. Ezért a Gianh folyón való átkeléskor a költő szívét szomorúság töltötte el. A szerző mintha ezreknyi igazságtalan lélek sikolyát hallott volna. A szerző két elgondolkodtató versben foglalta össze az ország tragikus történelmi korszakát: " A sáncok elpusztultak, sárga levelek szálltak / Több száz háború dúlt, csontok töltötték meg a folyópartokat ". Ez a két vers, valamint a "Tízféle élőlény gyászbeszédében" szereplő " Több száz család holtteste legyen egyetlen ember érdeme" című vers részben a nagy költő, Nguyen Du háborúellenes ideológiáját fejezte ki.

A Giang folyó egy legendákkal teli folyó, egy történelmi folyó, amelynek szépsége egyszerre költői, fenséges és titokzatos. Ezért a Gianh folyó mindig is kimeríthetetlen inspirációforrás volt a költők számára a múlttól napjainkig.

Mai Van Hoan

Forrás: https://www.baoquangbinh.vn/van-hoa/202501/dong-song-gianh-trong-tho-cua-cac-bac-tien-boi-2224095/