A hagyományos kézművesség megőrzése és fenntartható megélhetés megteremtése.

A kisüzemi termelés, a szülővárosukat elhagyó fiatal munkavállalók és a piaci nyomás miatti hanyatlás kockázatával szembesülve Lao Cai számos hagyományos kézműves faluja fokozatosan visszanyeri vitalitását. A kézműves falvak megőrzéséről és fejlesztéséről szóló 168/KH-UBND terv végrehajtása a 2026-2030 közötti időszakra új irányt nyit, elősegítve a hagyományos kézművesség helyreállítását, miközben munkahelyeket teremt és növeli a vidéki lakosság jövedelmét.

A hagyományos kézművesség megőrzése a kihalás szélén.

A Si Ma Cai-i tüzes vörös kukoricaboros lepárlóktól az Y Ty, Pha Long és Mu Cang Chai hagyományos brokátszövő falvaitól a számos helyszínen található üvegtészta-készítésen, Shan Tuyet teafeldolgozáson és rattan- és bambuszszövésen át… Lao Cai tartomány egész területén megtalálható a hagyományos kézműves falvak változatos „térképe”.

Sok hagyományos kézművesség munkahelyeket teremt és növeli a helyi munkavállalók jövedelmét.

Minden kézműves falu nemcsak a megélhetés forrása, hanem az őshonos tudás, termelési gyakorlatok és az etnikai közösségek kulturális identitásának tárháza is. Egy áttekintés szerint a tartományban jelenleg 66 kézműves falu, hagyományos kézműves falu és hagyományos kézműves falu található; beleértve 24 hagyományos kézműves falut, 23 kézműves falut és 19 hagyományos kézműves falut.

Az évek során a hagyományos kézműves falvak hozzájárultak a helyi munkahelyek teremtéséhez és a vidéki emberek számára kiegészítő jövedelem generálásához, különösen a hegyvidéki területeken. E színes kép mögött azonban számos aggodalom húzódik meg.

Az indigóval festett szövet szárításának és ellenőrzésének folyamata a felföldi emberek hagyományos brokátkészítő mesterségében.

A valóságban a kézműves falvakban a termelési tevékenységek többsége továbbra is kisléptékű, szétszórt és integrált ellátási láncok nélküli. Mivel a fiatal munkavállalók hajlamosak elhagyni szülővárosukat, hogy máshol dolgozzanak, egyre nyilvánvalóbbá válik a hagyományos kézművesség átadásának kockázata. Eközben sok termék, kifinomultsága ellenére, lassan újul meg a tervezésben, és nem tart lépést a piaci igényekkel, ami alacsony hozzáadott értéket eredményez. Ezek a tényezők sok kézműves falu stagnálásához vezettek.

A garnélarák-csapdák szövésének mestersége, amely egykor sok háztartás megszokott bevételi forrása volt, ma már fokozatosan visszaszorulóban van az ipari termékekkel járó verseny miatt. Az emelkedő nyersanyagárak és a bizonytalan piaci kereslet miatt sok fiatal munkavállaló kevésbé lelkesedik a bambuszcsíkok és rattan szálak szövése iránt, mint korábban.

A hmong fuvolák készítésének mestersége nemcsak a kulturális életet szolgálja, hanem hozzájárul az etnikai identitás megőrzéséhez is.

Sok helyen az idős kézművesek csendben ápolják mesterségeiket, az utódok hiánya miatt. Néhány, egykor elismert kézművesség ma már csak néhány háztartásban, korlátozott mértékben működik. A termelés időben történő átszervezése, a piacok bővítése és a lakosság stabil jövedelmének megteremtése nélkül számos hagyományos kézművesség a eltűnés veszélyével néz szembe.

Lu Thi Mu asszony, a Mong Style Szövetkezet (Mu Cang Chai község) tagja elmondta: „Minden brokátmintának megvan a saját története. Ha a fiatalabb generáció nem tudja, hogyan őrizze meg és népszerűsítse, az etnikai kultúra nagyon gyorsan elhalványul.”

A hagyományos ruhák hímzésének mesterségét a mai napig ápolják a mong etnikai nők Mu Cang Chai községben.

A természetvédelemtől a megélhetés megteremtéséig

Ebben az összefüggésben az „Egy közösség, egy termék” (OCOP) program további lendületet ad a hagyományos kézműves falvaknak a termelési módszerek innovációjához és a márkaépítéshez. Jelenleg a tartomány 582 OCOP termékkel rendelkezik, beleértve: 527 termék 3 csillagot, 53 termék 4 csillagot és 2 termék 5 csillagot ért el. Ez nemcsak a termékszabványosítás eredménye, hanem lehetőségeket is nyit számos hagyományos kézműves számára, hogy kapcsolatba lépjenek a piaccal, a turizmussal , és fenntartható megélhetést fejlesszenek ki a vidéki emberek számára.

A kisüzemi termelésből kiindulva sok vállalkozás fokozatosan megváltoztatta a gondolkodásmódját, és a piaci részvétel érdekében jobban a minőségre, a designra és a márkaépítésre összpontosít.

A hagyományos brokát termékeket bevezetik és népszerűsítik a fogyasztói piac bővítése érdekében.

Mu Cang Chaiban a Ly Thi Ninh asszony vezette Mong Style Szövetkezet jelenleg 5 törzstagot számlál, és közel 50 helyi nőnek biztosít rendszeres foglalkoztatást a hagyományos brokáttermékek gyártásával.

A méhviaszos festéstől és az indigófestéstől a hímzésen át a termékek kikészítéséig számos felföldi nőnek ma már stabil jövedelemforrása van etnikai csoportja hagyományos kézművességéből. A fő turisztikai szezonban ezek a nők szinte folyamatosan dolgoznak, hogy teljesítsék a turisták brokátszövet-rendeléseit. Ennek a hagyományos kézművességnek köszönhetően sok munkás stabil jövedelemmel rendelkezik, amely csúcsidőszakokban akár havi 10 millió vietnami dongot is elérhet.

„Korábban soha nem gondoltam volna, hogy a brokáttermékeimet külföldi turisták is megismerhetik. De miután számos vásáron részt vettem, a turisták érdeklődőbbek lettek, és több rendelést adtak le. Ami a legboldogítóbbá tesz, az az, hogy a faluban élő asszonyok extra bevételre tettek szert hagyományos etnikai kézművességükkel” – osztotta meg Ninh asszony.

A termékek értékesítése mellett a szövetkezet túrákat is szervez a turisták számára, hogy megismerhessék a termelési folyamatot, és a kulturális értékeket egyedi turisztikai termékekké alakítsák.

A méhviaszos festéstechnika átadása a fiatalabb generációnak elengedhetetlen a brokátszövés hagyományos mesterségének megőrzéséhez.

Ezenkívül a Mong Style Szövetkezet ingyenes szakképzést biztosít a helyi nőknek, és összekapcsolja őket a megrendelésekkel, hogy sok nőnek segítsen plusz jövedelemre szert tenni.

Nem csak brokátszövésről van szó; sok más hagyományos mesterség is igyekszik alkalmazkodni a túlélés érdekében. De Thang faluban Ho Cho Ly úr kovácsműhelye még mindig minden nap fényesen ég. A kalapácsok és üllők ismerős hangjai nemcsak mezőgazdasági eszközöket hoznak létre, hanem olyan élménnyé is válnak, amely vonzza a turistákat a felföldre.

A hagyományos kovácsmesterséget számos kézműves faluban még ma is fenntartják.

„Új életerő” a politikából

Néhány ígéretes jel ellenére a modellek általában továbbra is széttagoltnak tűnnek, és hiányoznak belőlük az integrált ellátási láncok. A jelenlegi főbb szűk keresztmetszetek a kisméretű termelés, az instabil nyersanyagellátás, a korlátozott infrastruktúra és a környezeti aggályok.

Mivel számos hagyományos kézműves falu a kihalás szélén áll, a Tartományi Népi Bizottság által kiadott 168/KH-UBND terv, amely a hagyományos kézműves falvak megőrzését és fejlesztését célozza a 2026-2030 közötti időszakra, fontos lépésnek tekinthető a vidéki területek revitalizációja érdekében. A megőrzés célján túl a terv célja a hagyományos kézművesség helyreállítása, összekapcsolása az árutermelés fejlesztésével, munkahelyteremtéssel, jövedelmek növelésével és a falusi turizmus fejlesztésével.

A kitűzött célok szerint 2030-ra Lao Cai azt tervezi, hogy kézműves falvainak körülbelül 75%-a kapcsolódik a vidéki turizmus fejlesztéséhez; a kézműves falvak 70%-a hatékonyan működik; a munkaerő 80%-a képzett és fejleszti készségeit; és a kézműves falvak 40%-a rendelkezik OCOP termékekkel.

Ez nemcsak a kulturális megőrzés célja, hanem egy irányelv is ahhoz, hogy az emberek meg tudjanak élni a mesterségükből, meggazdagodjanak belőle, és a piaci kereslet alapján fenntarthassák mesterségüket.

A fenti cél megvalósításához szükséges a termelési módszerek megújítása, a háztartások szövetkezetekbe és termelőcsoportokba való bevonása a minőség és a piacra jutás biztosítása érdekében. A kézműves falvak modelljébe, az élményturizmussal kombinálva, átfogóan kell befektetni, hogy a turisták ne csak árukat vásároljanak, hanem a helyi kultúra történeteit is hallgassák.

A valóságban az átszervezett termelésnek és a piaci kapcsolatok támogatásának köszönhetően számos kézműves falu megőrizte kulturális identitását, és fokozatosan fenntartható megélhetési forrássá vált. A brokát szövetektől és a lángoló kovácsműhelyektől a hagyományos feldolgozott termékekig a kulturális értékek fokozatosan gazdasági értékké alakulnak át.

A kovács továbbra is szorgalmasan őrzi a hagyományos mesterséget, amely évek óta szorosan összefonódik a közösségi élettel.

A megfelelő támogatással, új mechanizmusokon és gondolkodásmódokon keresztül, a Lao Cai-i hagyományos kézműves falvak teljes mértékben a vidéki gazdaságfejlesztés hajtóerejévé válhatnak, helyi munkahelyeket teremtve és megtartva a felföldi munkaerőt az elkövetkező időszakban.

Forrás: https://baolaocai.vn/giu-nghe-truyen-thong-mo-loi-sinh-ke-ben-vung-post899257.html