Egy falu Gia Lai-ban, az emberek egész évben ragacsos rizst esznek, a Se San folyó vize tiszta kék, a vízerőmű pedig hatalmas.

Az évszak első esője után ellátogattunk ebbe a faluba, amelyet úgy ismernek, mint "egész évben ragacsos rizst eszünk", és sok emlékezetes élményben volt részünk.

Pleiku városából, Gia Lai tartományból indulva több mint 50 km-es távolságot tettünk meg, beleértve egy kanyargós hegyi hágót, az út mindkét oldalán zöld fákkal. Ez a hegyi hágó körülbelül 2 km hosszú, és a helyiek Mennyország Kapujának hívják.

A hágó oldalán megállva, a távolba tekintve a hatalmas Ialy vízerőmű-tó, a Doch 1 faluban (Ia Kreng község) élő jrai nép házai magasodnak, még lenyűgözőbbé téve a természeti látványt.

A megbeszélteknek megfelelően Pham Thanh Xuan úr felvett minket a község Népi Bizottságának irodájában. Az ellenkező irányba mutatva Xuan úr elmondta, hogy fent a Chu Pah-hegy teteje van.

Ezen a területen egy kis patak található, amely egy halfaj otthona, amelyet a helyiek Ia Krengnek neveztek el. Ez Ia Kreng község neve is. A községnek 3 faluja van, köztük Doch 1, Doch 2 és Dip falu.

A községközponttól Dip faluig vezető, körülbelül 13 km hosszú út leaszfaltozott. A Se San 3A vízerőmű területén található letelepedett településként Dip falu 2004-ben állami beruházást kapott 155 db 4. szintű ház építésére.

Dip falu (Ia Kreng község, Chu Pah járás, Gia Lai tartomány) a „ragacsos rizs egész évben történő evésének” falujaként is ismert. Fotó: VTT

Jelenleg Dip falu - Ia Kreng község kulturális faluja, Chu Pah kerület, Gia Lai tartományban - 275 háztartással rendelkezik, akiknek többsége jrai. Az emberek élete továbbra is nehéz a kedvezőtlen természeti körülmények miatt. Az emberek főként rizst, maniókát, kesudiót és naspolyát termesztenek... de a termelékenység nem magas.

Dip falusi művelődési ház. Fotó: VTT

Megfigyeléseink szerint a faluban jelenleg 8 hagyományos cölöpös ház található. Minden ház tövében szépen elrendezett tűzifa-kötegek állnak, amelyek a családban élő Jrai nők szorgalmát és ügyességét bizonyítják.

A falu jelenleg 13, összesen 158 darabból álló gongkészletet őriz, amelyből 2 készletet a faluközösség, 11-et pedig a háztartások őriznek. A hagyományos kézművességet tekintve a faluban 3 brokátszövésben jártas és 3 szobrokat faragó kézműves él.

Xuan úr elmondta: „Amikor a falut megalapították, a föld termékeny volt, alkalmas ragacsos rizs termesztésére, ami laktató és finom volt.”

Ezért Dip falu lakói egész évben szokásuknak tekintik, hogy a ragacsos rizst fő táplálékként használják napi étkezéseikhez.

Sokan emiatt Dip falut az „egész évben ragacsos rizst evő” falunak nevezik.

Napjainkban Dip falu sokat változott. Az emberek megváltoztatták a terményeiket. A ragacsos rizst azonban minden fesztivál alkalmával megtartják.

Rendkívül költői élmény a Se San folyó gyönyörködése az erdő zöld partjai között Dip faluba, Ia Kreng községbe, Chu Pah kerületbe, Gia Lai tartományba érkezve. Fotó: VTT

Ezen a Dip faluba tartó úton időt szakítottunk arra is, hogy elmenjünk a csónakkikötőhöz, és megtapasztaljuk a Se San folyót.

Miután felszerelkeztek mentőmellényekkel, Ro Cham Oal úr, Dip falu erdővédelmi csapatának vezetője közvetlenül kormányozta a hajót. A nyílt terepen, napsütéses, de nem túl meleg időben, minél távolabb kerültek a parttól, annál hűvösebb lett a levegő.

A patakot követve, a ferde napfényt visszaverve, a tó felszíne hatalmas és messzire elnyúlik. A távolban fehér gólyák csapatai repülnek vissza, hogy a tó felszínén megmaradt száraz fatönkökre szálljanak. Néhány, a folyó folyásirányában lesodró csónak költői fénypontot teremt a szelíd folyóvízben.

A természetbe való visszatérés mindig ellazulást hoz. Oal úr elvitt minket egy szigetre, ahol a háztartások egy kis halászfaluban élnek együtt.

Nguyen Thi Mai asszony a következőt mondta: „Ebben a halászfaluban 4 háztartás él, ebből 3 nyugati, 1 pedig Phu Yenből származik.”

Mai asszony és férje, Doan Van Hai úr több mint 3 éve élnek itt. A tenger gyümölcseinek tenyésztése és kifogása mellett férje szolgáltatást is nyújt a folyón utazni vágyó vendégek fel- és leszállításához.

Miután közel egy órát úsztunk a folyón, megálltunk egy pataknál egy késői ebédre.

Az étel faszenes tűzhelyen grillezett csirkéből és sertéshúsból, a legénység által a hús megsüléséig fogott halból, a folyópartról szedett, fokhagymával pirított páfrányból és magával hozott száraz élelmiszerből állt. Mindez kellemes ebédet tett lehetővé a hűs patak mellett.

Visszafelé még mindig ott időztünk. Úgy gondoltuk, ha megfelelően befektetünk ebbe a helyre, ideális úti cél lehet a helyiek és a turisták számára, hogy élvezhessék a folyóparti tájat, fürödhessenek a patakokban, hálóval foghassanak halakat stb., és érdekes élményeket szerezzenek a természet közepén.

Forrás: https://danviet.vn/mot-lang-o-gia-lai-dan-quanh-nam-an-com-nep-nuoc-song-se-san-xanh-ngat-ho-thuy-dien-menh-mong-2024070311345496.htm