„Augusztus 19.” – egy rövidített átirat halhatatlan dallá alakítva.

1945. augusztus 19-én csatlakozott a tüntetők tömegéhez Xuan Oanh zenész, aki sétált és komponált, a tömeg élén elénekelve a "Tizenkilencedik augusztus" című dalt.

Pontosan 80 évvel ezelőtt, a Viet Minh Front felhívására Hanoi népe utcára vonult és a Nagy Színház felé vonult egy tüntetésre. Az egész fővárost vörös, sárga csillagos zászlók díszítették. A tüntetés fegyveres tüntetéssé alakult, amelyre a rezidencián, a biztonsági erők laktanyájában és a bábkormány egyéb létesítményeiben került sor.

Az "Augusztus 19." című dalt a Vietnami Rádió és Televízió Vegyeskar adja elő.

A 23 éves Do Xuan Oanh zeneszerző vezette a Giap Bat vasútállomástól a Nagy Színházig tartó menetet. A menet élén a zeneszerző tisztán érezte minden lépést és a feszült hangulatot. A dal dallama és az első sorok feltörtek, és hangosan énekelte: „Minden vietnami nép álljon fel, és egy napig erejével hozzájáruljon / Esküszünk, hogy teljes szívvel, vérünkkel és csontjainkkal harcolunk a jövőért.”

Miközben komponálta a dalt, a csoportot arra vezette, hogy együtt énekeljenek, hangjuk harmonizáljon lépteikkel. Mire elérték a Cho Mo piacot (Hai Ba Trung kerület, Hanoi), a dal már 10 versszakkal teljes volt, címéül a nemzet történelmi dátumát véve. A zenész már a legelejétől megadta a ritmust, a csoport pedig menet közben énekelt, amíg el nem érték a Nagy Színházat, ahol a mindenhonnan érkező menetelő csoportok csatlakoztak a tömeghez, forradalmi dalok egyvelegét énekelve, a "Menekülő dal", a "Pusztítsuk el a fasizmust", a "Viet Minh zászló" és az "Augusztus 19." című dalokig.

A „Do Xuan Oanh - A forradalmi tavasz csalogánya” című könyv szerint 1943 végétől 1944-ig, amikor közvetlenül részt vett a Viet Minh Front titkos propagandatevékenységében, és a hanoi általános felkelésre készült, a zenész dédelgette a szándékát, hogy dalt komponáljon erről az eseményről.

Az érzelmek már kiskora óta gyűltek benne, ahogy felidézte nehéz gyermekkorát és a háború családjára nehezedő megpróbáltatásokat. Nagyapját, a Dong Kinh Nghia Thuc mozgalom hazafiát, a gyarmati kormányzat üldözte, kénytelen volt elhagyni hazáját, családját pedig szétválasztották. Nővérét, aki akkoriban a régió legszebb lánya volt, egy francia tisztviselő elrabolta, halálra kínozta, és holttestét hazaszállította. A szegénység miatt Xuan Oanh csak a negyedik osztályt végezte el. Utána nehezen tudta megélni, különféle munkákat vállalt, mint öntödei munkás, bányász, majd Hai Phongban tanár és énekes, ahol találkozott Van Cao és Nguyen Dinh Thi zeneszerzőkkel, és elkezdte a forradalomban való részvételt. Gyermekkorának minden neheztelése, nehézsége és szenvedése, valamint a művész szívében égő forradalmi tűz feltört dallamaiban.

A rövid, gyors versek, mint a léptek ritmusa, a „neheztelés és harag” kiáltásai, az egység erőteljes erejévé váltak, arra buzdítva az egész nemzetet, hogy „keljen fel” és zúzza szét a rabszolgaság láncait. A menet a „szabadság fénye” alatt vonult, „mindenhol zászlók lobogtak”. A dal egy emlékeztetővel zárul: „Soha ne feledd augusztus 19-ét, a felkelés napját / A boldogság beragyogja a vietnami földet”, optimizmust és az ország új jövőjébe vetett hitet kifejezve.