Tanárunk Phan Dang - Phan Hua Thuy!

„Sziasztok! Idén a Tanszéki Tanács engem bízott meg azzal, hogy legyek az osztályfőnök az óvodai, 10. osztályos irodalomórán. Phan Dang vagyok.”

1986 októberének végén, egy reggelen találkozott az irodalom osztályunk, a K10. osztályos diákja a tanárunkkal. Majdnem negyven év telt el azóta, és ezek a diákok, akik akkor 18-20 évesek voltak, most közelednek a 60-hoz, szinte teljesen befejezve az életük egy teljes körforgását. Hirtelen rádöbbenünk, milyen szerencsések voltunk, hogy az egyetemi éveink alatt tőle tanulhattunk, és még inkább, hogy az első két év után ő volt az osztályfőnökünk.

Phan Dang professzor (jobbról a negyedik) egy terepgyakorlaton az Irodalmi Kar hallgatóival.

Az elkövetkező években, bár már nem volt az osztályfőnökünk, az Irodalmi Tanszék vezetőjeként betöltött új szerepében diákéveink végéig közeli kapcsolatban maradtunk vele. Még a diploma megszerzése után is, számos szakmai törekvésünk során, lehetőségünk nyílt találkozni vele, szerencsénk volt, hogy mélyreható ismereteket szerzett hazánkról, amelyekkel kevesen rendelkeztek. Visszatérve diákéveink első osztálytalálkozójára...

Miután bemutatkozott – valószínűleg arra gondolva, hogy az osztályban lévő diákok, akik sok különböző régióból érkeztek, talán nem hallották tisztán a nevét –, a tanár felvett egy darab krétát, felállt, felírta a táblára, hogy „Phan Đăng”, majd felénk fordult, és azt mondta: „Valójában apám Đangnak hívott, nem Đăngnak. Amikor elkezdtem az iskolát, a tanárom meghallotta a nevemet, és azt mondta: »Diák, hadd tegyem hozzá az ékezetet, a Đang neved Đăng lesz, jobban hangzik. De kérdezd meg apádat, hogy vannak-e tabuk ehhez a névhez kapcsolódóan, ha nincsenek, akkor a neved Đăng lesz.« Megkérdeztem apámat, és beleegyezett, így kaptam a táblán látható Đăng nevet.”

De nem vagyok benne biztos, hogy a tanár megváltoztatja-e a nevemet. Volt az osztályomban egy Le Cu nevű srác, aki nagyon okos volt. Valószínűleg már ismered. Akkoriban nem minden szülő tudott írni-olvasni, ezért egyszerűen csak "Cu"-nak, a lányaikat pedig "Bep"-nek nevezték el. A tanár azt mondta Le Cu-nak: "Ennek a diáknak a neve Cu, szóval hadd változtassam meg. Hozzáadok egy szakállt, tudod. A szakáll az U 'Ư' betűt alkotja, szóval Le Cu-ra változtatom." Az a barátom, akinek a nevét Le Cu-ra változtatták, később nagyon sikeres lett.

Miért mesélem el ezeket a történeteket? Azért, hogy lássátok, egy név összefügg az ember egész életével, de amikor én iskolába jártam, a tanár megváltoztathatta a nevet, hogy a diákjait jobbá, sikeresebbé és csodálatraméltóbbá tegye. Ez volt a múlt tanárainak szokása; ami a mostani tanárokat illeti, különösen az egyetemi szinten, fokozatosan rá fogtok jönni.

A tanár és a diákok közötti első találkozás valamilyen oknál fogva olyan élénken él az emlékeinkben, mintha csak tegnap történt volna, még közel 40 év után is. Ugyanezen a napon, miközben a diákok nehézségeiről beszélgettünk, nemcsak az étkezés és a megélhetési költségek, hanem az iskolai felszerelések és a tankönyvek terén is, a tanár így emlékezett vissza: „Ha van egy füzeted, amibe írhatsz, szerencsés vagy. Amikor iskolás voltam, mindannyiunknak volt egy fa tálcája, amit egy asztalos készített a szüleink kérésére. Amikor írni tanultunk, homokot öntöttünk a tálcába, elsimítottuk a kezünkkel, és az ujjunkkal írtuk a betűket a homokra. Újra és újra leírtuk, amíg elsajátítottuk a betűt, majd megráztuk a tálcát, hogy újra elsimítsuk a homokot, és gyakoroltuk egy újabb betű írását...”

Phan Dang tanár és a "Hoang Viet Nhat Thong Du Dia Chi" című műve 2022-ben elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat.

Az elmúlt napokban, miután meghallottuk tanárunk, Dang úr halálhírét, tanítványainak tucatnyi generációja utazott számos vidékről Hue-ba , az An Cuu folyó (Hue) melletti kis házába, hogy füstölőt gyújtsanak és elbúcsúzzanak tőle. Tanítványai Facebook-oldalain a gyász hangja olvasható szeretett tanárukért.

Dinh Nhu Hoan újságíró, az Irodalom K7 hallgatója és a Nhan Dan újság korábbi főszerkesztő-helyettese így emlékezett vissza két irodalom tanszéki tanárra: „A Hue Egyetem irodalom szakos hallgatói akkoriban még mindig emlékeznek a mondásra: »Az »erény« erényét Thang tanárnőtől, az »emberiség« emberségét pedig Dang tanárnőtől tanulták.« Minden diák egyedi módon értékelte Dang tanárnő „emberiség” koncepcióját.

Az órámon (irodalom K10) volt egy Phan Quang Mười nevű diák, aki a háború következtében megsérült. Amikor a diplomaosztóra készültünk, a professzor négyszemközt találkozott Mườival, és ezt mondta: „A körülményeidre való tekintettel nem lesz könnyű munkát találnod. Nincs sok mindenben segíthetek, ezért hadd beszéljem meg a tanszékkel és az egyetemmel. Megpróbálhatunk itt tartani, és szerezni neked egy állást, talán a tanulmányi ügyek terén.” Bár Mười nem maradt a tanszéken azzal az állással, amit a professzor felajánlhatott volna, ez a kedvesség, ez az emberséges cselekedet örökre elkíséri. Most Mười a Quảng Nam újság adminisztratív osztályának vezetője.

Diákgenerációnk egyik legnagyobb szorongása valószínűleg... az éhség volt. A szokásos diákétkezés olyan kifejezéseket hozott létre, mint a „nemzeti leves” és az „óceánméretű” halszósz. És hogy a hosszú, elnyújtott előadások még éhesebbé tegyék minket, az csak fokozta az éhséget. Szerencsére Dang professzor órái mindig arra késztettek minket, hogy izgatottan várjuk őket, és azt kívánjuk, bárcsak örökké tartanának! Nemcsak az előadásaiba sűrített tudás mennyisége miatt, hanem a tanítási stílusa miatt is: komoly, mégis szellemes, éleslátó, mégis földhözragadt, csendes, mégis hatásos.

Phan Dang kutató (Phan Hua Thuy)

Szülőváros: Dong Ha, Quang Tri

A Hue Egyetem Irodalmi Karán tanultam.

Képzés a Harvard Egyetemen (USA)

Előadó a Hue Pedagógiai Egyetemen, a Hue Tudományos Egyetemen és a Hue-i Vietnami Buddhista Akadémián.

* Nyomtatott könyvek:

- Nguyễn Cuốnh költészete és prózája

- Tự Đức császár versei és prózája, I. és II. kötet (szerkesztve)

- Tu Duc versei és prózái, III. kötet, - Tu Duc szent rendelete az önképzésről és az értelmezésről (átirat, jegyzetek, bevezetés)

- Dai Nam Hoi Dien Su Le (társszerkesztő és összeállító)

- Hoang Viet földrajzi helységnévtár (fordítás, jegyzetek, bevezetés)

- Hoang Viet Nhat Thong Du Dia Chi (fordítás, jegyzetek, bevezetés, első kiadás - 2005)

- O Chau Can Luc, Van Thanh közreműködésével (fordítás, jegyzetek, bevezetés)

- Vietnami kínai-vietnami szövegek (egyetemi tankönyv)

- Vietnami történelmi elbeszélés (átírás, jegyzetek, bevezetés)

* Számos társszerzős munka, valamint tudományos kutatási cikk és előadás jegyében lépett fel belföldön és külföldön egyaránt.

Két évvel ezelőtt, amikor a professzor A-díjat kapott "Hoang Viet Nhat Thong Du Dia Chi" című művéért a 2022-es 5. Nemzeti Könyvdíj átadón (amelyet az Információs és Kommunikációs Minisztérium, a Vietnami Kiadók Szövetsége és a Vietnam Hangja Rádió közösen szervezett 2022. október 3-án este Hanoiban), diákjai mindenhol örömmel osztották meg a jó hírt, és felhívták a kar öregdiákjait, hogy tájékoztassák őket.

A díjátadó ünnepség után Le Thanh Ha (a K13 irodalom osztályából - jelenleg a hanoi Thanh Nien Kiadó igazgatója) meghívta a tanárokat egy késő esti vacsorára, majd Ha szívmelengető fotókat küldött a barátainak a tanárokról és a diákokról, akik aznap este együtt voltak a régi város egyik szegletében. Csak az öröm megosztása volt a tanárokkal, de ezeken a képeken annyi meleg szeretetet éreztem, ami egyedülálló azokban a diákokban, akik tanárukon keresztül az irodalom útját választották!

Később, figyelemmel kísérve a professzor kutatási és fordítási területeit, a buddhista kultúra területén kívül, ahol a terület szakértői mindig nagy tiszteletnek örvendett, az ősi szövegekben szereplő nemzeti szuverenitás története mindig is érdekelte. Ekkor fordította le Le Quang Dinh "Hoang Viet Nhat Thong Du Dia Chi" című könyvét, amelyet a Nguyen-dinasztia első földrajzi értekezésének tekintenek, és amelyet Gia Long császár koronázása után közvetlenül írtak.

A mű óriási jelentőséggel bír a nemzetépítés és a Nguyen-dinasztia megalapítása szempontjából. A könyvben leírt hatalmas, déltől északig terjedő terület Vietnam hatalmát és erejét szimbolizálja abban az időszakban. A könyv Hue-ban tartott bemutatóján a professzor elmondta, hogy mivel földrajzi műről van szó, számos helynevet, személynevet és helyi termékek nevét tartalmazza, mind kínai, mind vietnami karakterekkel leírva, ami megnehezíti a fordítást.

De mi, diákjai, megértjük, hogy tudásával és szakértelmével a klasszikus kínai és vietnami szövegek fordítása elég erőteljes volt ahhoz, hogy hiteles dokumentumot alkosson, amely megerősíti a nemzet területét, miközben bemutatja egy önálló nemzet függetlenségét és kulturális örökségét a 19. század elején – ez volt a csendes hozzájárulása a hazához.

Nemcsak a „Hoang Viet Nhat Thong Du Dia Chi” című könyv volt ott, de a tanár szorgalmasan fordított számos más, a nemzeti szuverenitással, a tengeri és szigeti szuverenitással stb. kapcsolatos könyvet is, de soha nem sikerült befejeznie őket. Ezek a vágyak továbbra is megvalósulatlanok maradtak a kis házának kis padlásán található ősi kéziratok között. Erről a padlásról, a folyón túlra nézve, az An Dinh-palota tükröződik az An Cuu folyóban, vize tiszta és napsütötte.

Phan Dang tiszteletreméltó felszólalt a buddhista örökségről szóló szemináriumon Quang Tri tartományban, a Trieu Phong kerületben található Sac Tu pagodában.

Az idő múlásával, az életben megszámlálhatatlan megpróbáltatás és nehézség után, megszámlálhatatlan kilométer megtétele után talán már nem emlékezünk minden versre, amit tanárunk tanított, vagy az összes alkotásra, amit fáradságos munkával megalkott. De mi, tanítványai, biztosan emlékezni fogunk egy modern kori tudós képére és minden más keserédes emlékre, amelyeket nem mindig könnyű felidézni.

A jó szerencse nem mindenkit ér meg az életben. És ha van egy olyan szerencse, amely továbbra is hatással lesz az irodalom szakos hallgatók generációira, mint mi, az az, hogy szerencsénk volt TANULNI a tanárunktól – a „tanulás” szó nagybetűs neve –, mert nemcsak elméleti dolgokat tanított nekünk, hanem a legélénkebb megtestesítője volt annak, amit ma gyakran mondunk: „Személyes tanítás”.

És egy, a cikk elején említett idősebb kollégánk szavait kölcsönözzük, amikor tanárunkra emlékezünk: „A tőle való tanulás nemcsak a tanulmányokról szólt, hanem arról is, hogyan legyünk jó emberek. Oly sok generáció követte őt, akik becsületesek, igazlelkűek és megvetőek lettek a gazdagsággal szemben. És ő egy magasodó heggyé vált mindannyiunkban. Most ez a hegy örökre eltűnt!”

Le Duc Duc

Forrás: https://baoquangtri.vn/thay-phan-dang-phan-hua-thuy-cua-chung-toi-189480.htm