Trükkös megfogalmazás: Mit jelent a „jogdíj”?

Manapság sokan tudják, hogy a jogdíjak „a kulturális, művészeti és tudományos művek szerzőinek fizetett pénz, amelyeket kiadnak vagy felhasználnak” (Vietnami szótár, Hoang Phe főszerkesztő, 1988, 754. o.). A múltban azonban ennek a szónak az eredeti jelentése egészen más volt.

A „jogdíj” egy kínai-vietnami szó, két szó összetétele: rent (润) és pen (笔).

A Nhuận (润) a víz gyökhöz tartozik, hangalakkal rendelkezik ( Luc Thu ), eredeti jelentése pedig „esővíz folyik lefelé, táplálva mindent” ( Thuyet Van ). A Quang Nha nyelvben a nhuận jelentése „áztatni, nedvesíteni” ( Nhuyên, tí da ); a Dich. He Tu nyelvben pedig a nhuận jelentése „széllel és esővel nedvesíteni” ( Nhuyên chi di phong vũ ).

A „Bit” (笔) írásjel a bambusz gyökhöz tartozik, és ideogrammákból áll ( Hat könyv ). Ez a írásjel először az Oracle Bones című műben jelent meg, eredeti jelentése pedig „bambuszcsövekből és állati szőrből készült eszközzel való írás”, azaz „mao bi ” (ecsettoll) ( Ritual Records. Ritual Song ). Később a „Bit ” kibővítette jelentését, utalva „olyan művekre, mint a kalligráfia, festmények, versek és tollal írt vagy rajzolt esszék” ( Bao Phac Tu. Bien Van , Ge Hong); „prózára” ( Du Tuong Dong Vuong Luan Van Thu ); „ecsetkezelésre” ( Grafika , Cai Nguyen Boi).

A „jogdíjak” kifejezés a Sui -dinasztia Zhengyi életrajzában (38. kötet) található anekdotából ered, amely arról szól, hogy miután Wen sui császár visszaállította Zhengyi címét, a magas rangú tisztviselők kártérítést követeltek Zhengyi munkáiért, arra hivatkozva, hogy „száraz volt a toll”. Ebből ered a „nedvesítsd be a tollat” mondás.

Az ókorban a tudósok és a hivatalnokok nagyra értékelték a nemességet, és vonakodtak a pénzről beszélni. Szükség esetén a pénzt „a do vat”-nak (阿堵物) nevezték, ami azt jelenti, hogy „ez a dolog, ami akadályoz”. Az „a do vat” egy pénzre utaló kifejezés, amely Wang Yan történetéből származik a Jin-dinasztia idejéből. Később ezt a szót a „királyság” kifejezés váltotta fel.

A Baidu enciklopédia szerint a „jogdíj” (润笔) szó eredetileg „az ecset sörtéinek használat előtti tiszta vízbe áztatásának folyamatát jelentette a tinta meglágyítása és felszívása érdekében”, majd később elegáns kifejezéssé fejlődött, amely anyagi vagy pénzbeli kifizetésre utal a költészet, a kalligráfia és a festészet szerzőinek.

Az ókorban a királyi udvar számára az írástudók gyakran írtak okmányokat, születésnapi üdvözleteket az élőknek, vagy sírfeliratokat az elhunytaknak, hogy jogdíjat szerezzenek. Han Yu nagyon híres sírfelirat-író volt, gyakran írt magas rangú tisztviselőknek ilyen szavakkal: "egy szó ára olyan magas, mint egy hegynyi arany ". Du Mu, a Vi Dan Giang Tay di ai bi (A Vi Dan Giang Tay által hátrahagyott szerelmi sztélé) írója 300 tekercs selymet kapott...

A Song-dinasztia Su Shi Loai Uyen című könyvben van egy rész, amely szerint Taizong szongi császár létrehozott egy különleges alapot, az úgynevezett „királyi pénzt” (润笔钱), amelyet a császári udvar írástudóinak jutalmazására használtak.

Az ókorban a jogdíjakat általában sokféle formában fizették, beleértve az aranyat, ezüstöt, gabonát, árukat és ruhát. Néhány költő szeretett különleges jutalmakat kapni, például Wang Xizhi szerette a libákat jogdíjként fogadni, Li Bai bort kért, Su Dongpo pedig boldogan elfogadott birkahúst.

A pletykák szerint a történelem legjobban fizetett műve a nyugati Han-dinasztiabeli Sima Xiangru "Changmen Fu" című költeménye . Csen császárné 100 kg aranyat fizetett ezért a 633 szavas költeményért.

A Ming és Csing-dinasztiákra a „jogdíjak” teljes mértékben kialakultak, főként pénzben kifejezve.

Hazánkban a „királyság” szó legkésőbb a 19. században jelent meg, és Jean Bonet 1899-ben megjelent Dictionnaire annamite-français című könyvében (48. o.) jegyezték fel.

Forrás: https://thanhnien.vn/lat-leo-chu-nghia-nhuan-but-nghia-la-gi-185250912203215207.htm