Quang Trung Temple Fesztivál a Nghi Son-szigeten

A Quang Trung Templomfesztivál, a Nghi Son-szigeti községben, korábbi nevén Bien Son, egy nagyszabású hagyományos fesztivál Tinh Gia kerület déli részén, a mai Nghi Son városban. A fesztivál tiszteleg a ruhás hős, Quang Trung - Nguyễn Hồi érdemei előtt, népszerűsíti a harcművészeti szellemet, és arra ösztönzi a halászokat, hogy induljanak ki a tengerre, hogy meggazdagodjanak és megvédjék a haza szent szuverenitását . A fesztiválra a holdújév 5. napján kerül sor.

Quang Trung Temple Fesztivál a Nghi Son-szigeten Feláldozás Quang Trung királynak és az isteneknek a templomban.

Miután kiirtott 290 000 Qing betolakodót, elismerve a tengerparti falvak lakóinak érdemeit, köztük a Bien Son lakosainakét is, akik segítettek a királynak a haditengerészet kiképzésében és lelkesen nekiláttak az ellenség megölésének, Quang Trung eltörölte a Me szigetéről elvitt madárfészkekre kivetett adót, amely a Le-Trinh korszakból származó, sok emberéletet követelő adó volt. A király kedvességéért hálából a falusiak egy templomot építettek a szigeten, hogy tiszteljék őt. A templom mellett egy ereklyeegyüttes található, amely a Négy Szent Anyát, a tenger isteneit, egy katolikus templom és egy templom a Ton That Co. tiszteletére.

A Quang Trung Templomfesztiválon ünnepséget és fesztivált tartanak, tisztelegve a vörös ruhába és zászlóba öltözött hős és az istenek előtt, hálát adva érdemeiért és hadvezéreiért, imádkozva az istenekhez, hogy áldják meg a halászokat, hogy kihajózhassanak a tengerre, tele legyenek hal- és garnélarákraktáraikkal, és hogy az ország virágzó és gazdag legyen. Ez egyben lehetőség a testmozgásra, a tehetségek bemutatására és a szórakozásra, valamint a helyiek és a látogatók vallási és lelki szükségleteinek kielégítésére.

Az ünnep előtt az apát és a méltóságok fürdési szertartást végeznek, megfürdetik a szobrot, új ruhát vesznek fel, megtisztítják a szertartási tárgyakat, és imádják a tárgyakat.

Üdvözöljük, hívjuk meg a királyt és a királyi udvar hat minisztériumát, a tisztviselők tanácsát a király halálának évfordulójának megünneplésére, majd szervezzük meg a felvonulást.

A menetet egy ősi, arannyal lakkozott palánk alkotja. A palánkban egy füstölőtál, egy szent tábla és egyéb istentiszteleti tárgyak találhatók. A menet résztvevői piros vászoninget, rövid ujjú ruhát, piros övet, piros fejkendőt, fehér nadrágot és mezítláb járnak. Dobszó után a menet az ősi rituálék szerint indítja meg a menetet. Az élen egy négy ember által vitt oltár áll, amelyen a füstölőtálat és az áldozatokat viszik, beleértve a bétel- és arékadiót, virágokat és gyümölcsöket. Két ember két arany napernyőt visz mindkét oldalon. Az oltár nemcsak vezeti az utat, hanem a menet eligazítását is szolgálja. Az oltár mögött egy nyolchangú társulat található, amely egy nagy dobból, egy nagy harangból és hangszerekből áll: citera, fuvola, cintányér, trombita, kéthúros hegedű stb. A nyolchangú társulat sétál és zenél. A nyolchangú társulat mögött 32 ember sorakozik fel két sorban, hatan kardot, hatan nyolc kincset, négyen bronzkalapácsot, őket pedig 16 ember követi, mindegyikük két-két fakardot tart mindkét kezében. A nyolc kincset és kardot hordozó csoportot az ünnepi zászlókat vivők követték, két sorra osztva. Minden személynek kijelöltek egy zászlót, majd négy személy követte őket, akik négy nagy esernyőt vittek. Ezután az egyik személy vitte a parancsnoki zászlót, amelyen a „Császár” szó szerepelt, egy másik személy egy jelvényt vitt, amelyen elöl a „Legfelsőbb”, hátulján pedig a „Történelmi Dinasztia” felirat állt, majd a nyolc sárkányos palánk következett. A nyolc sárkányos palánk után következett a dupla sárkányos palánk, amelyen a Négy Szent Hölgy volt, majd a To Hien Thanh palánk; a tisztviselők, méltóságok, vének és a nép rangjuk és sorrendjük szerint két sorban sorakozott fel.

A menet a templomtól a közösségi házig indul, majd visszatér oda. Útközben, kereszteződésekhez, útelágazásokhoz érve, vagy mielőtt belépne a közösségi ház udvarába, a gyaloghintó különböző irányokba forog. Ez a jelenet a dobokkal és gongokkal, valamint a résztvevők tiszteletével kombinálva tovább fokozza a menet szentségét és ünnepélyességét.

A templomba vezető menet után ünnepséget tartanak, melynek során felállítják a gyaloghintót, ajándékokat ajánlanak fel, az ősi rituálék szerint bemutatják az áldozatot, és felolvassák az áldást. A szöveg Quang Trung király érdemeit dicséri; a szöveg ősi stílusban íródott; felolvasáskor hosszú és dallamos, egy temetési beszéd stílusában. Amikor a bemondó felkiált: "Te tuule!", a zenekar gongokat ráz, dobokat ver, zenét játszik, majd elhallgat, csak a szertartásvezető énekhangja hallatszik. A király és az istenek érdemeiért érzett hálával együtt az áldás az istenekhez fohászkodik, hogy áldják meg a falusiakat és a látogatókat, hogy jóléttel, teljes élettel, jó hal- és garnélarák-fogással, valamint virágzó üzlettel és kereskedelemmel köszönthessék be az új évet.

Az ősi Quang Trung Templom Fesztiválján játszottak olyan játékokat is, mint a "Thien ha thai binh " szó kihúzása, hinta, birkózás, sakk, csónakverseny... A "Thien ha thai binh" szó kihúzása a következőképpen történt: A szót kihúzó csapat 120 főből áll, két sorra osztva, mindannyian fekete, piros csíkos rövidnadrágot, zöld, négyrészes inget viselnek, és zászlókat tartanak a kezükben. A szót kihúzó csapat vezetőjét Tong co-nak hívják. "Chi trong" úr 3 dobütését követően az egész csapat balról jobbra fut. Az első sor feladata a "Thai" szó vonalának kihúzása, a második sor pedig a "Binh" szó kihúzása. Először az első sor a "Thai" szó vízszintes vonalát futtatja, majd előre köröz, lefelé húz egy vékony vonalat alkotva, majd jobbra köröz, lefelé húz egy éles vonalat alkotva, végül balra köröz, lefelé húz, egy pontot alkotva. Ezzel teljessé válik a "Thai" szó. Az első személyből lesz az utolsó személy, és fordítva.

Míg az 1. sor a „Thai” szót rajzolja, a 2. sor a „Binh” szót, szintén balról jobbra haladva. Először ez a sor a „Binh” szó felső vízszintes vonalát futja, majd felfelé és lefelé húzódik, bal oldalon egy vonalat alkotva, majd vissza felfelé és lefelé húzódik, jobb oldalon egy vonalat alkotva, majd lefelé hurkolódik, balról jobbra fut az alsó vízszintes vonal, végül felfelé és lefelé húzódik, balról jobbra egy vonalat alkotva. Mindez a dob ütemére történik. Amikor befejezték, az egész csapat leül, leengedi a zászlót, és kiemeli a „Thai Binh” szót. A csapat minden tagja hangosan, kórusban énekli:

Thai Binh befejezett két szó írását.

Örök békét kívánok minden embernek.

Sok okból kifolyólag a szóhúzó játékot már nem tartják fenn, és tervek vannak a visszaállítására. A fesztivál alatt a Nghi Son halászai csónakkirándulásokat is szerveznek, hogy felidézzék az ország védelméért folytatott harc, a tengeri istenek kedvében járás, a versenyzés, az edzés és a halászati szakma megőrzésének hagyományát.

A versenyhajók halászhajók, de minden pallót el kell távolítani, a pallókeretet fel kell szerelni, és egy gyönyörűen berendezett álló- és evezőhelyet kell kialakítani. Az evezők mindkét oldalon ésszerűen vannak elrendezve, a versenyző férfiak számának megfelelően. A kormányoldalon lévő két evezőt két erős, tapasztalt középkorú férfi evez, hogy a hajót a helyes úton tartsák. A versenyhajó vezetője piros sálat, sárga övet visel, és egy dobot vagy fahalat tart a kezében, hogy tartsa az evezés ritmusát. A hajón egy kis dob van, amelyet egy idős férfi üt a versenyhajó orrában, hogy tartsa az evezés ritmusát. A versenyhajók különböző ruhákat viselnek, hogy megkülönböztessék az egyes kerületek hajóit. Az ősi úszófesztivál két napig tartott. A fő úszónap előtt van az úszópróbák napja, nem határoznak meg rangsort, de a hajóknak 9 kört kell teljesíteniük a Ngoc-lagúna körül. A fő úszófesztivál, a verseny és a díjátadó napját követő napon a mólón és a hajón mindenhonnan özönlenek az emberek, hogy megnézzék az úszófesztivált. A dagályra várva gongok, dobok és kürtök szólalnak meg, jelezve az úszófesztivál kezdetét. Felvonták a parancsnoki zászlókat, és az evezők egyszerre eveztek a vízen, lovagolták a hullámokat, hömpölygött a víz, haladtak előre. Ugyanekkor a fesztivál zászlói, sálai és sapkái is folyamatosan lengettek, összeolvadva a kis dobok hangjával, a versenyhajók ritmikus ütemeivel, a kürtök, nagy dobok, cintányérok hangjával... a templomokból, a közösségi házakból, valamint a partról és a mólóról érkező éljenzéssel, hangok sorozatát létrehozva, amely visszhangzott az egész égen, megremegtette a földet, elnyomta a hullámok hangját, arra ösztönözve a hajósokat, hogy erősen nyomják az evezőiket, és rohanjanak előre a célvonal felé.

Az a hajó, amelyik elsőként ér célba, díjat kap. A díj néhány korsó bor, néhány piros posztókockát és egy kisebb összegű pénzt jelent, de a halászok úgy vélik, hogy ha a versenyhajó nyer, az az év virágzó lesz, sok halat és garnélát fognak, és szerencséjük lesz a tengeren. Vörös selyemdarabokat osztanak szét az úszócsapat tagjai között, amelyeket a gyerekek talizmánként viselnek a nyakukban.

Manapság a fesztivál főként hintajátékot, birkózást, sakkot, csónakversenyt és más kulturális, fizikai és sporttevékenységeket foglal magában, amelyek örömteli és izgalmas a kék tengeren át az újév tavaszi napjaiban.

Cikk és fotók: Hoang Minh Tuong (közreműködő)

Forrás