Fiatal vietnami irodalom - Egyedi hang a mesterséges intelligencia korszakában

Nemrégiben Hanoiban a Vietnami Írószövetség beszélgetést szervezett „A vietnami irodalom 50 éve 1975 óta: Fiatal írók nézőpontjai” címmel, amelyen írók számos generációja vett részt. Ez egy lehetőség a fiatal írók számára, hogy kifejezzék őszinte hangjukat, bátorságukat és az irodalom jövőjével kapcsolatos elvárásaikat, és egyúttal visszatekintsenek az ország irodalmának fél évszázadára.

Oldd ki magad, menekülj a kerékvágásból

A fiatal írók beszélgetésen elhangzott szavai részben a mai irodalom sokszínűségét és gazdagságát tükrözték. Tran Van Thien fiatal író elmondta, hogy bár a vietnami irodalom számos eredményt ért el, még mindig hiányoznak belőle az áttörések az „új ötletek” megteremtéséhez. Különösen a fiatal írók szerepe egyre fontosabb, főleg abban, hogy kiszabaduljanak az alkotói gödrökből, hajlandóak legyenek elfogadni a világirodalommal összefonódó műveket, miközben megőrzik a nemzeti identitásukat.

Írók sok generációja vett részt az „A vietnami irodalom 50 éve 1975 óta: Fiatal írók nézőpontjai” című beszélgetésen.

Elődei hatására reflektálva, Le Thi Ngoc Tram, a fiatal írónő így nyilatkozott: „Az 1975 utáni irodalmi erdő óriási fáival egy új írásmód alapjait rakta le… Az utóbbi években a fiatal írók fejlődése olyan, mint a fiatal fák, amelyek elkezdték felszívni a tápanyagokat a földből, zöld szemmel néznek az életre, üdvözlik a napot és a szelet, hogy kiterjesszék ágaikat.” Tram azt is hangsúlyozta, hogy a fiatal íróknak le kell küzdeniük azt a félelmet, hogy a veterán írók árnyékába kerülnek, meg kell találniuk a saját írói hangjukat, a valós tapasztalatokból és a gondolataikban rejlő őszinteségből kiindulva.

A 9X generációs taj női író, Phung Thi Huong Ly nézőpontjai a fiatal írók három fő „szűk keresztmetszetét” is kiemelték: az ismétlődő témákat, a korlátozott hozzáférési teret és a „nemzeti identitás megőrzésének” nyomását, amely korlátozza a nyelvet. Huong Ly azt javasolta, hogy bővítsék az akadémiai teret, írótáborokat, szemináriumokat és kutatócsoportokat szervezzenek a fiatal etnikai kisebbségi írók hangjának ápolása érdekében, segítve őket az új témák megközelítésében és a változó életek reflektálásában.

Le Vu Truong Giang író elismerte, hogy a fiatal irodalom jelenleg színes kép, ahol folyamatosan új hangok és kreatív törekvések csendülnek fel, tükrözve a társadalomban végbement mélyreható változásokat. Le Quang Trang író szerint a vietnami irodalom nem ismerte meg a világot méltóként, és az írók fiatal generációjának „meg kell újulnia, meg kell erősödnie és változnia kell, hogy a vietnami irodalom a saját vietnami hangjával és identitásával léphessen ki a világba”. A Mekong-delta régió fiatal írójaként Le Quang Trang olyan nemzeti politikát javasolt, amely az irodalmat a mozival, a turizmussal , a színházzal és a vizuális művészetekkel ötvözi, és lehetőségeket teremt a fiatal írók számára kreatív alapok, írótáborok és nemzetközi fórumok révén.

A mesterséges intelligencia akadályozó tényező?

A kreativitás kérdései mellett az a kérdés is forró témává vált, hogy „Akadályt jelent-e a mesterséges intelligencia a fiatal írók számára?”. Sok fiatal író a mesterséges intelligenciát egyszerre támogató eszköznek és kihívásnak is tekinti, amely arra kényszeríti őket, hogy érvényesítsék kreatív identitásukat.

Le Quang Trang író kijelentette: „Az írás egy folyamatos kreatív utazás, és a mesterséges intelligencia bármilyen visszaélése alááshatja a kreatív energiát. A mesterséges intelligencia csupán egy adatszintézis eszköze, nem képes mélységet teremteni, amely az író tapasztalataiból, reflexióiból és személyes érzelmeiből alakul ki. A tiszta alkotást továbbra is az embereknek kell elvégezniük, először önmagukat elégítve ki, és csak utána az olvasókat.” A Mekong-deltából származó író azt is hangsúlyozta, hogy a hosszú műveknél, ahol a személyes identitás a középpontban áll, a mesterséges intelligencia szinte lehetetlen beavatkozni az intuíció és az érzelmi mélység hiánya miatt.

A beszélgetés legfiatalabb résztvevője, Cao Viet Quynh, a 2008-ban született író így nyilatkozott: „A mesterséges intelligencia ma már olyan élénk képeket szerkeszthet és videókat készíthet, hogy szabad szemmel nehéz különbséget tenni a valódi és a hamis között. Az igazi kreativitáshoz azonban lélek, intuíció és belső élet kell – olyan elemek, amelyeket a technológia soha nem tud elérni. Az irodalom csak akkor élhet, ha minden ember saját gondolataival és tapasztalataival íródik.”

A vitán elhangzottak számos nehézségre mutattak rá, amelyekkel a fiatal írók szembesülnek: a korlátozott alkotási lehetőségekre, a díjak szűkülésére, a hanyatló olvasási szokásokra és a kereskedelmi szórakoztató kiadványok dominanciájára, amelyek megnehezítik az új hangok eljutását a közönséghez. Fontos azonban, hogy a fiatal írók tisztában legyenek azzal, hogy ki kell szabadulniuk az előző generációk árnyékából, meg kell találniuk saját identitásukat, és őszintének kell lenniük a tapasztalataikkal. A kreatív játszótér bővítése, a fordítás népszerűsítése, a támogatási alapok létrehozása, az írótáborok és az adaptációs projektek gyakorlati megoldásoknak tekinthetők, amelyek segítenek abban, hogy a művek szélesebb közönséghez jussanak el, és a vietnami irodalmat a világ elé tárják.

MAI AN

Forrás: https://www.sggp.org.vn/van-hoc-tre-viet-nam-tieng-noi-rieng-trong-ky-nguyen-ai-post824212.html