A nyugati veje imádja a halszószt, és tökéletesen beszéli a "vietnami nyelvet".

(Dan Tri) - Amikor először látogatta meg vietnami feleségét, Martin halszószt öntött a rizsére, amitől az egész család tágra nyílt szemmel és szájjal csodálkozott. A német férfi ezután olyan jól beszélte az nghe an dialektust, hogy sokan „irigykedtek”.

Nguyen Thi Hoa asszony (39 éves, Nghe An-ból származik, jelenleg Svájcban él és dolgozik) személyes Facebook-oldalán számos videó jelent meg a saját és férje, Martin Knöfel úr mindennapi életéről. A közösségi oldalak felhasználóit az nyűgözte le, hogy a közzétett videókban Martin Knöfel egy erős nghe dialektust beszélt – egy olyan nyelvet, amely sok vietnamit „zavarba ejt”. A videók alatt számos hozzászólásban végtelen dicséret övezte a nyugati vejét.

Valójában a német építőmérnök, Martin Knöfel már a Hoa-val való találkozása előtt ismerte és szerette a nghe an dialektust. De a vietnami felesége iránti szeretete volt az, ami miatt még jobban szerette és megtanulta beszélni a nghe an dialektust, hogy „felesége hallja és kevésbé hiányolja otthonát”.

Egy külföldi srác első látásra beleszeretett egy barátjába, amikor "ingyen enni" ment hozzá.

Martin (39 éves) véletlenül találkozott Ms. Hoával, amikor sógora meghívására vacsorára érkezett hozzájuk a 2007. április 30. és május 1. közötti ünnepnapokon. A véletlen találkozás hatására a külföldi férfi első látásra beleszeretett, és minden lehetséges módon megpróbált szóba állni a pedagógia szakos hallgatónővel.

Hoa asszony első benyomása Martin Knöfelről az volt, hogy jóképű és aranyos, de nem gondolta, hogy ez a férfi lesz az élete sorsa. A találkozás után a német srác gyakran üzeneteket váltott és csevegtek. Fokozatosan szerelem szövődött közöttük. Egy távkapcsolat után, 2008-ban Hoa asszony és Martin úr esküvőjére felesége szülővárosában került sor.

A „szerelem hívását” követve Hoa asszony elhagyta szülővárosát , Nghe An-t , hogy férjével Svájcba menjen.

Az esküvő napja, egy „hangosan felnevető” helyzet, amire Hoa most, valahányszor visszaemlékszik, nem tud nem nevetni. A helyzet az, hogy az esküvő napján Martin nem látta otthon a feleségét, nem találta, nem tudta felhívni, azt hitte, hogy a felesége „elszökött”, pánikba esett és keresni kezdte, sőt még „sírt és hűhót csapott” az apósa miatt. Csak akkor „sóhajtott fel Martin megkönnyebbülten”, amikor az unokatestvére elvitte oda, ahol Hoa sminkelte magát.

Az esküvő után Martin visszatért Németországba, hogy befejezze egyetemi tanulmányait, míg Hoa Vietnámban maradt, hogy az oktatási szektorban dolgozzon. 2010-ben Martin magával vitte feleségét Svájcba – ahol akkoriban három hónapig dolgozott, véget vetve a „szerencsétlen pár” helyzetének.

Hoa asszony és férje családja Németországban.

„Sok más párhoz hasonlóan mi is számos kulturális és életmódbeli akadállyal szembesülünk, mivel két különböző országból származunk. A férjemmel azonban tiszteletben tartjuk egymás különbözőségeit, az egyes országok kulturális és szokásbeli különbségeit.”

„Nem próbáljuk megváltoztatni egymás gondolatait, hiedelmeit és szokásait, hanem megpróbálunk beilleszkedni. Igyekszem megtanulni németül, hogy könnyebben tudjak kommunikálni a családjával, és ő is. Ha van valami, amivel nem vagyunk megelégedve egymással, leülünk és komolyan beszélgetünk, hogy a másik ne ismételje meg ugyanazokat a dolgokat. Mindenki tesz egy kicsit a másikért, fokozatosan kijövünk egymással anélkül, hogy észrevennénk” – bizalmaskodott Ms. Hoa.

Szeretem a nghe nyelvjárást, szeretem a Ho bácsit

Hoa asszony mindig szerencsésnek érzi magát, hogy olyan férje van, aki megérti, megérti és teljes szívéből szereti őt. Ez a férfi mindent megtesz, hogy boldoggá tegye a feleségét. Azzal, hogy megtanulja és beszéli felesége anyanyelvét, egyben a szeretetét is mutatja a nő iránt, aki beleegyezett, hogy elhagyja családját és szülővárosát, hogy egy idegen országba jöjjön.

A tisztelet és a megértés teszi Hoa házasságát mindig szeretettel telivé.

„Martin nagyon szeret nghe an nyelvjárást beszélni. Gyakran kezdeményezi, hogy otthon is nghe an nyelvjárást beszéljen a feleségével. Azt mondja, ez segít a feleségének kevésbé hiányolni a hazáját” – mesélte Ms. Hoa érzelmesen.

„A nghe an nyelv nehéz, de Martin nagyon szereti. Minél nehezebb és „egyedibb”, annál inkább meg akarja hódítani Martin” – folytatta felesége szavait Martin.

Mr. Martin hosszú verseket tud olvasni Nghe An dialektusban.

Sok évvel ezelőtt ez a német srác Vietnamba utazott. Sok helyen járt, és különösen lenyűgözte a vietnami nyelv és kultúra, de amikor Nghe Anba érkezett, Martint "elbűvölte" a "nehéz" nyelv, amelyet a külföldiek számára némileg nehéz volt hallani és kiejteni.

Ami különleges, hogy Martin az nghe dialektust teljes egészében autodidakta módon sajátította el, főként Hoa családtagjaitól és szomszédaitól. Eleinte gyakran kellett felmennie az internetre, hogy „megkérdezze Mr. Google-t”, persze az „nghe dialektussal” a Google néha szintén „feladja”. Fokozatosan figyelmesen hallgatott, megpróbálta kitalálni minden egyes szó jelentését, és ha nem értette, megkérdezte a feleségét és mindenki mást.

A „lopás” miatt Martint gyakran ugratták felesége szüleinek szomszédai Nghe An szlengszavakkal, és amikor megértette azok jelentését, csak nevetni tudott.

Míg sok vietnami még mindig nehezen tudja használni a „mo, te, rang, rua” névmásokat, ő folyékonyan és a megfelelő szövegkörnyezetben használja. Néhány, az Nghe Anra és Ha Tinhre jellemző szó – Martin „Nghe Tinhnek, a szülővárosomnak” nevezi őket – sem aggasztja.

A hétvégén Martin felhívta Vietnamot, hogy egy órát csevegjen az apósával. Az após vicces természetű, gyakran „tréfál” a vejével néhány szlengszóval, amit Martin nem értett, megkérte a feleségét, hogy magyarázza el, majd jóízűen nevetett. Martin bevallotta, hogy jól kijött az apósával, és „bosszantotta”, amikor az apja nem volt hajlandó Svájcba menni nyaralni, pedig a veje „50-szer meghívta”. Az após és a veje közötti vonzalom néha féltékenységet keltett Hoában.

Martin imádja Vietnamot, ezért számos könyvet olvas az ország történelméről és kultúrájáról, melyeket mindig újnak, de mégis nagyon közelinek érez magának, valahányszor lehetősége nyílik meglátogatni. Könyvespolcán számos német szerzők tollából származó könyv sorakozik Vietnamról, és szokása szerint minden nap olvas könyveket. Ez a külföldi veje híres emberekről, vietnami hősökről is tanul, és különösen szereti Ho nagybácsit, Vo Nguyễn Giap tábornokot.

Martin és az apósa. Minden héten felhívja az apósát, és gyakorolja az nghe dialektust.

„Sok könyvet vásárolt és olvasott Vietnámról, amiktől tiszteltnek és szeretettnek éreztem magam. Meglepődtem, amikor megtudta, hogy szeptember 2-a Vietnam nemzeti ünnepe, amely egyben Ho Si Minh elnök halálának évfordulója is. Martin azt mondta, nagyon szerette Ho elnököt, mert rengeteg kutatást végzett, és tudta, hogy „nagyon jó ember” – mondta Hoa asszony, és nem tudta leplezni a férje iránti büszkeségét.

Mellette ülő Martin elmosolyodott: „A vietnamiaknak van egy mondásuk: »szeressétek egymást, szeressétek egész hazafelé«. Martin szereti a feleségét, ezért szereti Vietnamot, valamint hazáját, Németországot és Svájcot, ahol a feleségével élnek és dolgoznak.”

Halszószfüggő vagyok, vinnem kell magammal egy üveget utazáskor

Emlékszel, 15 évvel ezelőtt, amikor Martin először követte Hoa sógorát látogatóba és vacsorára, a külföldi srác az egész családot meglepte, amikor... rizst evett halszósszal. Kiderült, hogy Martin imádta a halszószt, mielőtt Vietnamba jött. És persze sehol máshol nem élvezhette annyira a „sóvárgásai kielégítésére” evett, mint amikor Vietnamba jött, ahol szinte minden család vacsoraasztaláról nem hiányozhat egy tál gazdag halszósz, néhány szelet csípős chilivel megszórva.

Martin imádja a vietnami ételeket, és egy tál halszósz mindig ott van az étkezőasztalon.

Még amikor Svájcba költözött, Hoa és felesége étkezései során sosem hiányzott egy tál halszósz, természetesen a megfelelő Nghe An ízesítéssel keverve gyömbérrel, fokhagymával, citrommal és chilivel. Martin „függősége” olyan volt, hogy ha nem volt halszósz az asztalon, az teljesen elfogadhatatlan volt. Valahányszor a szupermarketbe ment, mindig volt egy üveg halszósz a bevásárlótáskájában, néha vett... 3 üveggel is, mert félt, hogy kifogy belőle. Még külföldre utazva is, ennek a nyugati vejének egy üveg halszószt kellett hoznia, mert attól tartott, hogy ott nem árulják.

Martin nemcsak a halszósz rabja, hanem imádja az összes vietnami ételt, például a cérnametéltet, a pho-t, a sült tavaszi tekercseket, a savanyúságokat, a belsőséggel pirított zöldségeket... Csak Martin "nem szereti" az angolnakását, ami felesége szülővárosának specialitása, mert az angolnák úgy néznek ki, mint a kígyók. Azonban megígérte a feleségének, hogy "fokozatosan meg fogja szeretni" (!).

Martin nemcsak a vietnami ételek szerelmese, hanem a zöld tea „rajongója” is. Valahányszor lehetősége nyílik meglátogatni felesége szüleit Vietnámban, a szomszédjánál tölti az idejét, kínai sakkot néz, és zöld teát kínálnak neki. Sok más külföldivel ellentétben Martin tud enni, és nagyon szereti a vietnami zöldségeket és fűszereket. Ezért Hoa asszony az erkélyét mindenféle veteményeskertté alakította, hazájából hozott magvakkal.

Hoa asszony kis kertje nemcsak az élelmiszerköltségek problémáját oldja meg, különösen a szupermarketekben drágán árusított vietnami zöldségekét, hanem segít abban is, hogy kevésbé érezze a honvágyat és az otthon hiányát. „A szomszédaimat és a férjem barátait is gyakran megvendégelem olyan zöldségekkel és gyümölcsökkel, amelyeket magam termesztek, hogy közelebb hozzam őket Vietnamhoz” – osztotta meg Hoa asszony.

Fotó: A megadott karakter

Dantri.com.vn