Dinh Bang - egy híres falu öröksége (1. rész)

1. rész: Egy falu különössége

Vietnamban nincs hiány híres falvakból, de kevés olyan furcsa, egyedi, dicsőséges és annyi érdekes dolgot tartalmazó falu van, mint Dinh Bang falu...

„Ha a banyánerdőben elfogynak a fák/ Ha Cao Khe vize elfogy, Ly visszatér” – egy népdal egy Dinh Bang faluban található ősi fáról, amely arra késztette Ly Thai To királyt, hogy ezt az erdőt tiltott helyként válassza: a banyánfát.

Azonban közel 100 évvel ezelőtt kivágták ezt a fát Dinh Bangban, így a legtöbb ember, aki azóta ott élt, nem tudta, hogy néz ki.

A Dinh Bang közösségi ház udvarán találkoztunk Nguyen Phu Tuan úrral (70 éves). Egy csésze tea után elmagyarázta: „Igaz, hogy a falunk egykor egy sűrű kassziaerdő mellett feküdt, ezért köznyelven Bang falunak, majd Dich Bangnek, majd Dinh Bangnek hívták mind a mai napig. Később, sok okból, a kassziaerdő fokozatosan eltűnt. Csak a közelmúltban ültették újra.”

A szapodillafát 2012-ben újraültető személy szintén Dinh Bang szülötte volt, azaz Nguyễn Quang Bac vezérőrnagy, a tudományok doktora, Le Quang Dao (születési név: Nguyễn Duc Nguyen) nemzetgyűlési elnök fia.

Dinh Bang közösségi ház ereklyéje.

Tuan úr a falu közösségi házának elejéhez vezetett, és egy banyánfára mutatott. Ránéztem, megérintettem a törzsét, és hirtelen eszembe jutott a történet: „Chau visszatér Hop Phóba”.

A helyi néphagyományok szerint a következő dal is kering: „Dinh Bangban a Tieu Tuong folyó / Hogy kereskedőket, királyokat, császárokat neveljen.” De ma Dinh Bang körül csak tavak vannak.

Kiderült, hogy valóban egy folyó folyt át Dinh Bang falun és sok más Kinh Bac falun. Köztudott, hogy a Tieu Tuong folyó itt folyik át, és a Truong Chi népdalát hordozza, ahogy a dalban is olvasható: „Volt egyszer egy ember, akit Truong Chi-nak hívtak / Nagyon csúnya volt, de nagyon jól énekelt”. A mesés szerelmi történet bekerült a költészetbe, a zenébe és a festészetbe, mint például Van Cao zenész híres dala a „Truong Chi” szomorú és gyötrelmes sorsáról. A Truong Chi népmese az egész országhoz tartozik, de valamilyen oknál fogva a történet eredetét a Kinh Bac-i Tieu Tuong folyóhoz, a romantikus Bac Ninh Quan Ho-ról híreshez, feltételezik, és nem máshová.

De a Tieu Tuong nem pusztán a népi képzelet szüleménye, egykor egyértelműen létezett. A „Dai Nam Nhat Thong Chi” című könyv szerint: „A Tu Son prefektúrában található régi Tieu Tuong folyó egy nagy tóból ered Phu Luu községben, Dong Ngan kerületben, Tieu Son községtől nyugatról északra folyik, Yen Phong kerületben, Tien Du és Que Phong kerületek területére kerül, és a Thien Duc folyóba ömlik.” Később, a 15. században, mivel a Ho-dinasztia kotrással kiegyenesítette a Duong folyót, a Tieu Tuong elvesztette vízforrását, és fokozatosan betemetődött, csak folyószakaszok vagy tavak maradtak meg.

Némán néztem a víz felszínét, és álmodozva arra gondoltam, hogy felélesztem a Tieu Tuong folyót, hogy Truong Chi éneke terjedhessen a folyón a fényes holdfényes éjszakákon...

A banyánfa (egy Dinh Bang-i lakos mögött), a falu közös házának udvara előtt.

Dinh Bangba érkezve nemcsak számos izgalmas legendát fogsz hallani, hanem igaz történeteket is, amelyek az emberi szeretetről ragyognak a veszély és a nyomorúság idején.

Nguyen Duc Thin tanárnő így emlékezett vissza a népi emlékekre: „Hallottam, hogy akkoriban a Ming hódítók megszállták az országunkat. Rendkívül brutálisak voltak, falvakat gyújtottak fel, embereket öltek meg és kiraboltak. Őseink ezt nem bírták elviselni, és kénytelenek voltak megtalálni a menekülés módját egy másik helyre. Végül az emberek Dong Nguyen faluba érkeztek Thien Duc kerületben, amely ma Tu Sontól északkeletre fekszik. Az itt élők nemcsak gondoskodtak róluk, etették és öltöztették őket, hanem mindent megtettek, hogy elrejtsék őket. Amikor a hódítókat legyőzték, a Dinh Bang nép visszatért hazájába, és a Dong Nguyen nép rizst és bambuszmagokat adott nekik, hogy újraültessék a faluban. Ez a szívesség felbecsülhetetlen volt.”

Sok idővel később Dong Nguyen falu bajban volt, az egész falu majdnem leégett, a házak és a rizs is odaveszett, az emberek hajléktalanná váltak, szűkös volt az élelem és a lakhatás, és az élet rendkívül nehéz volt. A rossz hír hallatán Dinh Bang lakói, fiatalok és idősek, férfiak és nők, anélkül, hogy bárkinek is szóltak volna, azonnal elmentek, hogy élelemmel segítsenek a másik falunak, újjáépítették a házakat, és együtt dolgoztak a földeken, ami azt jelentette, hogy saját családi munkájuknak tekintették. A mély szeretet által megindítva a két falu egy ünnepséget tartott, hogy testvériséget kössenek, amely a mai napig tart.

Mély hálával hallgattam a falu történetét, kinéztem, az egész Kinh Bac vidék aranylóan ragyogott a napon...

(Folytatás következik)

2. rész: Do templom és Ly Cong Uan legendája

Pham Xuan Dung

Forrás: https://baodaklak.vn/van-hoa-du-lich-van-hoc-nghe-thuat/202509/dinh-bang-di-san-mot-danh-huong-ky-1-da01561/