Oroszok és vietnámik – Örök barátság!

A Novorosszijszki Rabocsi Újság (Oroszország) nemrégiben cikket közölt „Oroszok és vietnamiak – örök barátság” címmel, amelyet egy Luna Thu nevű vietnami nő története ihletett.

A Novorosszijszki Rabocsi újság (Oroszország) cikket közölt „Oroszok és vietnamiak - Örök barátság” címmel. (Képernyőkép)

A cikkben Maria Ananyeva szerző a következő kérdést teszi fel: Mi köti a Luna Thu nevű vietnami nőt (a Luna oroszul Holdat jelent) Novorosszijszk kikötővárosához (Krasznodari terület, Oroszország)? Bár több ezer kilométerre van, még mindig vannak emberek, akik mindig emlékeznek Novorosszijszk városára, és büszkék az Oroszországgal való barátságukra.

1968. május 19-én a Szovjetunióból humanitárius segélyt szállító "Berezovka" hajó elhagyta Novorosszijszk kikötőjét Vietnam felé, szovjet tinédzserek ezreit szállítva vietnami diákoknak. Ugyanezen alkalomból Novorosszijszk egy felvonulást szervezett az Unió egész területén 15 szovjet köztársaság ifjúsági küldötteinek részvételével. A Pionerszkaja Pravda újság 1968. május 21-i száma feljegyezte ezt az eseményt.

Több mint 50 év telt el azóta, de a most 65 éves Hanoiban élő Luna Thu asszony számára ezek az események még mindig élénken élnek. Tisztán emlékszik rá, hogy 7 éves kislányként, gyermekegyenruhában tartotta a zászlót és ajándékokat hozott a felvonuláson részt vevő novorosszijki gyerekektől, majd búcsút intett, amikor a hajó elhagyta a dokkot.

Csodával határos módon, annak ellenére, hogy Krasznodartól több ezer kilométerre él, Luna Thu még mindig elérzékenyül, amikor felidézi a közel 60 évvel ezelőtti eseményeket. Meleg üdvözletét küldi Novorosszijszk lakosságának, és elmondja, hogy mindig is rendkívül sokat jelentett számára, hogy „egy darabka Oroszországot” megőrizhetett a lelkében.

A szovjet-vietnami barátság történetét Natalja Konopleva, Betta falubeli helytörténész elevenítette fel. Elmondta, hogy 1958-ban egy csoport vietnami diák Moszkva és Leningrád katonai akadémiáiról szállt meg a Betta fogadóban. Azóta egyre mélyebben kutatja ezt a különleges ünnepet és a köztük kialakult barátságot.

Natalja asszony leveleket küldött a vietnami nagykövetségnek, a podolszki katonai levéltárnak és a kuibysev katonai mérnöki akadémiának, segítséget kérve az adott időszak tanúinak felkutatásában.

A moszkvai vietnami nagykövetség konzuli osztálya reagált elsőként, és ígéretet tett a keresésben való segítségnyújtásra. Az 1968-ban Novorosszijszk kikötőjéből induló Berezovka hajóról Natalja asszony által gyűjtött információk és fotók számos vietnami orosz weboldalon jelentek meg. Az eredmények röviddel ezután megszülettek.

Natalia asszonynak most lehetősége nyílt beszélgetni Luna Thu asszonnyal – egy hanoi lakossal, aki 1968-ban érkezett Novorosszijszkba édesapjával, Le Trang úrral, aki akkoriban a Vietnámi Demokratikus Köztársaság Szovjetunióba delegált nagykövetségének tanácsadója volt. A fennmaradó fekete-fehér fotón a fehér masnit viselő kislány látható, amint apjához bújik, a háttérben egy nagy gőzhajóval. Luna Thu asszony látható.

A kis Luna Thu (fehér masnival) 1968-ban érkezett Novorosszijszkba édesapjával. (Forrás: Novorosszijszki Rabocsi Újság)

Luna Thu asszony kiválóan beszél oroszul, és tagja a hanoi Birch Klubnak, amely az orosz kultúra, zene és nyelv szerelmeseit tömöríti. Emlékeiben Oroszország olyan, mint egy második haza, amely a nyírfákhoz, az orosz dallamokhoz és a gyermekkori játékokhoz kapcsolódik. Gyerekkorában, a munkahelyén kollégái gyakran hívták szeretetteljes nevén, Ngának, oroszul beszélgetve, ami kulturális hidat képezett közöttük.

„Csodálatos volt látni a fotót és a cikket. Felkiáltottam: »Ez az apám, ez az apám!« Megkértem a Vietnami-Orosz Baráti Társaságot, hogy tolmácsolják családom köszönetét. Közel 60 év után végre megtaláltam apám fotóját, az érzést nehéz leírni. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet, annyira hiányzik. Apám két évvel ezelőtt elhagyott minket” – kérdezte Luna Thu asszony fuldokolva, miközben Natalia Konopleva asszonnyal mesélt.

Le Trang úr munkássága régóta szorosan összefonódik a Szovjetunióval – 1960 és 1981 között a Külügyminisztériumban dolgozott, a vietnami külügyminisztérium Sajtó- és Tájékoztatási Osztályának, Európai Osztályának és Szovjetunió Osztályának vezetőjeként. 1966 és 1969 között miniszteri tanácsos volt a moszkvai vietnami nagykövetségen. Luna Thu asszony elmondta, hogy amikor édesapja a Szovjetunióban dolgozott, családja ott élt vele. Moszkvában járt iskolába, és a mai napig sok meleg érzelmekkel emlékszik vissza az iskolai évekre.

„Gyerekkorom meleg napsütését hoztad el nekem” – mondta Luna Thu asszony elérzékenyülve Natáliának.

Azt mondta, hajlandó lenne Oroszországba utazni, hogy személyesen találkozzon Natalia asszonnyal, és újra ellátogasson Novorosszijszkba. Édesanyja, Nguyen Phuong Tram asszony azonban idős volt és állandó gondozásra szorult, így nem maradhatott sokáig távol.

„A nevem jelentése ’Őszi Hold’. A szüleim azért adták ezt a nevet, mert ősz közepén születtem, pont az Őszközépi Fesztivál alkalmából” – magyarázta a vietnami nő. „ A Vietnam Hangjánál , az orosz rádióállomásnál dolgozom.”

Luna Thu egész életében hordozta Oroszország iránti szeretetét. Húga 1968-ban született Moszkvában, a neve Nga, ami azt jelenti, hogy "Oroszország".

A kislány Luna Thu (a színpadon, fehér ruhában) a Novorosszijszk kikötőjéből Vietnamba segélyt szállító szovjet hajó búcsúztató ünnepségén 1968-ban. (Forrás: Novorosszijszk Rabocsi Újság)

Idén van az Oroszország és Vietnam közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 75. évfordulója, és ennek a történetnek a közzététele különleges jelentőséggel bír. „Helytörténészként nagyon fontosnak tartom ezt a kutatást. Remélem, hogy a kutatás révén szép érzelmeket ébreszthetek az emberek szívében” – mondta Natalja asszony. Kifejezte azon kívánságát, hogy megtalálja azokat a gyerekeket, akik részt vettek az 1968. május 19-i novorosszijszki össz-szövetségi parádén, hogy elmesélhessék az akkori évek emlékeit.

A furcsa az egészben, hogy ennyi év után is Luna Thu asszony még mindig őrzi azt a plüssnyulat, amit a krasznodari repülőtéren kapott, amikor a vietnami delegációt szállító repülőgép leszállt, pedig a fülei leestek, és a szemén még mindig kék festékcsíkok látszanak.

Luna Thu asszony a szerkesztőnek írt levelében ezt írta:

„Éjfél van Hanoiban. Szokás szerint lefekvés előtt megnéztem a telefonomat, és nagyon örültem, hogy elolvashattam a cikked vázlatát, amiben sok minden szerepelt rólam és a családomról. Őszintén szólva, mélyen meghatott, és nem tudtam visszatartani a könnyeimet.”

Köszönöm, hogy lehetőséget adott nekem visszatérni a múltba, újra átélni a régi Szovjetunió hangulatát – ahol az emberek kedvesek, melegszívűek voltak, és a barátság őszinte. Még mindig mélyen emlékszem a nyírfák földjéhez fűződő ragaszkodás éveire, ahol négy évig éltem. Elcsukló hangon írom ezeket a sorokat.

Tegnap volt Cseburaska születésnapja (a kicsi, kedves rajzfilmfigura, akit a szovjet gyerekek annyira szerettek). Vietnámban élt egy Luna nevű 65 éves „lány”, aki újra elénekelte a Cseburaskáról szóló dalt, ugyanazokkal az érzésekkel, mint korábban .

Luna Csüt ".

Látható, hogy a népek közötti barátságot, különösen Oroszország és Vietnam között, nemcsak a függetlenségért folytatott küzdelemben megnyilvánuló szolidaritás története írta meg, hanem egyszerű mindennapi történetek, levelek, ajándékok és gyermekkori emlékek is. Luna Thu asszony számára, 1968-ban több ezer vietnami gyermek számára ez a szovjet-vietnami barátság szent emléke, amely az idők végezetéig fennmarad.

1966-ban Ta Thu Hang (született 1960-ban) és szülei (Le Trang, más néven Ta Quang Thuat és Nguyen Phuong Tram) felszálltak egy vonatra, amely a Szovjetunióba tartott, ahol Le Trang urat tanácsosként nevezték ki a moszkvai vietnami nagykövetségre.

Ta Thu Hang oroszul tanult a Hanoi Idegen Nyelvek Egyetemének Orosz Tanszékén, a Nyelvészeti Szakgimnáziumban. A diploma megszerzése után több mint egy évig a Vietnam News újságnál dolgozott, majd nyugdíjba vonulásáig a Vietnam Hangja orosz rádióosztályán dolgozott.

Forrás: https://baoquocte.vn/nguoi-nga-va-nguoi-viet-huu-nghi-muon-doi-329263.html