Egy illat elsajátítása

Agarfa gyöngyök Nong Son kézműveseinek kezéből. Fotó: VINH ANH

Azon a napon, amikor visszatértem Phu Quoc-ra ( Kien Giang ) egy délnyugati szigetekre tett üzleti út után, a barátom ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen a halszószgyárba - a Phung Hung hordós házba.

„Tudni, miért olyan finom a Nam O halszósz, mint Phu Quoc, de turisztikai szempontból ez a hely jobb” – mondtad. Nehéz megsértődni a meghívásodon.

Néhányszor elvittem vendégeket az An Luong rakpartra (Duy Hai község, Duy Xuyen) tenger gyümölcseit enni, majd betévedtem a közeli Duy Hai halszószgyárba. Izgalmamban a márciusi szardellákról beszéltem ezen a környéken, amelyekből egy csepp halszósz olyan finom, hogy... fájt tőle a fogam.

A hal és a só 3:1 aránya megváltoztathatatlannak tűnik, de az egyes emberek kezében lévő különbségek más és más ízt eredményeznek. Például ugyanazt a borsos párolt gébhal receptet, amelyet a nagymama továbbadott, egyik unokája sem tudta teljes ízben elkészíteni. A nagymama gyakran mondta, hogy tudni kell, hogyan kell kezelni az ízeket.

Quang Nam halszószos falu. Fotó: Thang Binh Kulturális Központ

Mennyire meglepődtek a vásárlók, amikor meghallották, hogy a halszószgyár női tulajdonosa elmagyarázza az első víz, a második víz és a további vizek nitrogéntartalmát!

Az, hogy mennyi fehérjét szeretnének fogyasztani a vásárlók, attól függ, hogyan finomítják a szószokat, valamint a tengeri szellő és a napsütés ízétől. Hogyan kerül a világba ez a prémium halszósz az ősi családi recept alapján?

Az az illat, amikor a kéz kérges a szakma miatt, biztosan átitatódott a tenyér minden egyes vonalába, majd minden egyes, a szakmát még gyakorló személy genetikai kódjává vált. Szokásom, hogy a lehető legjobbra nagyítom a kézművesek fotóit, amikor a riporterek elküldik őket a szerkesztőségnek. Hogy lássam az izzadságot az ujjlenyomatokon, és érezzem a nehézségeket, amelyekkel szembesülnek.

A minap a tengerparton újra láttam a Boi Loi fát. Biztosan 30 éve lehetett, hogy utoljára láttam. Homályos emlékeimben a nagyapám mesélt nekem, hogyan kell összetörni a Boi Loi gyümölcsöt, hogy a hozzávalókat füstölőporrá keverjem. Aztán keményen dolgozott, kettétörte a füstölőt, belemártotta a porba, és hengergette a füstölőt.

Amikor nagyapám élt, a füstölőport levelekből és a kertben termő növényekből készítették, de később agarfaporral helyettesítették. Nagyapám azt mondta, hogy óvatosnak és aprólékosnak kell lennünk, ha füstölőpálcikákra van szükségünk, hogy tisztelhessük őseinket, és imádkozhassunk a mennyhez és a földhöz.

Magyarázat nélkül csak hiszem, hogy csám származású vagyok, amit csak dédnagyapám Giao Chi lábujja és a család idősebb tagjaitól örökölt földfelajánló vers eleje erősít meg. „Chu Ngung, Man Nuong/Loi Lac áldozatai/Csám piaci barbárok/Minden lélek/Jöjjetek össze, hogy visszhangra találjatok”.

Ez akkor volt, amikor fiatal voltam, amikor még nem olvastam Ho Trung Tu kutató könyveit. Számos magyarázatot adott a csám népek nyomairól általában a vietnami emberek életében, és különösen a vietnami emberek foglalkozásaiban. Ezek a dolgok elhitették velem, hogy a gyökereim itt vannak, ezen a helyen, nem pedig a vietnami emberek vándorlásából, akik dél felé nyitották meg a földet.

Füstölőpálcikákból készült füstölő, melyet a földnek és az isteneknek ajánlanak fel.

Emlékszem, hogy körülbelül 7 évvel ezelőtt, miközben a Hoang Tram Farm turisztikai területen (Dien Tho község, Dien Khanh kerület, Khanh Hoa tartomány) ültem, citerát hallgattam és agarfa teát kortyolgattam, hallottam, hogy a kollégáim csettintgetnek a nyelvükkel és halkan sóhajtoznak.

Azt mondta, országunk az agarfáról híres, amióta Le Thanh Tong király megalapította Quang Nam tartományt. Az agarfából készült termékeket kereskedelmi hajókon szállították Indiába és Japánba. De manapság az itteni előállítási mód messze elmaradott a régitől.

A Hoang Tram Farmon az agarfa készítési folyamatától kezdve az agarfa termékeken át egészen a Ky Namig minden megtalálható az Agarfa Múzeumban. A múzeum segít a látogatóknak teljes mértékben átlátni az agarfa keresésének történetét az agarfa más életeiig az emberi világban. Mind az agarfa legendája, mind pedig az agarfa-keresőket követő Thien YA Na úrnő szentségéről szóló legendák...

A Quang Nam agarfa központjának tartott Nong Sonban vagy Tien Phuocban található agarfa-feldolgozó és -gyártó létesítmények nem elegendőek ahhoz, hogy a kézműves falu híres legyen.

Hogyan lehet megkülönböztetni Khanh Hoa, Hue vagy Nghe An számos más agarfa falujától? Számos agarfából készült termék kapható, agarfa rügyektől, agarfa daraboktól, agarfa füstölőktől, illóolajoktól, ékszerektől és sok más dologtól kezdve. De hogyan lehet felismerni az agarfát Quangtól?

Miközben egy csésze agarfa teát kortyolgatok, eszembe jutnak a Trung Phuoc-i kézművesek kezei, ahogy az agarfa bonsait formálják. Zöld erek és durva bőrkeményedések. A Thu Bon forrásánál, amely a tengerbe folyik, bármi is történjék, továbbra is gondoskodnak az illatról…

Forrás: https://baoquangnam.vn/quan-xuyen-mot-mui-huong-3140482.html