Meleg sütemény a késő őszi égbolton

Thai Nguyen tartomány északi felföldi falvaiban, amikor hűvös van, sok konyhában nevetés járja át a forró banh troi körüli fazékot. A banh troit itt nem cukorral, hanem hússal töltik. A nagy, kerek golyók meleg ajándékot jelentenek, amelyek a tay és dao emberek sok régi emlékét idézik fel.

A Yen Thinh községben élő dao etnikai nő ügyesen szedi fel az újonnan főtt banh troi adagjait.

A Phuc Loc községben található Hoang Thi Dien asszony kis konyhájában fényesen lobog a tűz, melegséget árasztva az egész házban. A faasztalon sima fehér rizsgolyók születnek egyenként, kerekek és tiszták, akárcsak a tay etnikai emberek egyszerű örömei.

Dien asszony, miközben ügyesen kapargatta a süteményeket, boldogan mosolygott, miközben felidézte gyermekkorának emlékeit. Kiskora óta tudta, hogy várja a rizsszüret szezonját, mert ilyenkor kezdenek kinőni a zsenge mustárzöldek, és az édesanyja hússal töltött gombócokat készít. Akkoriban szegények voltak, így voltak idők, amikor nem volt hús, a töltelék csak apróra vágott mustárzöld volt, gombócokat formáztak belőle, megfőzték és rizs helyett ették.

Manapság más az élet. A ház szilárd, a konyha még mindig vörösen izzik, a sütemények hozzávalói teljesebbek: darált hús, újhagyma, friss, fiatal zöld zöldségek. A ragacsos rizst összekeverik egy kevés normál rizzsel, alaposan beáztatják, majd megőrlik, és simára gyúrják. A tölteléket ízlés szerint fűszerezik, kerek golyókat formáznak belőle, és puha fehér tésztába csomagolják. Amikor egy fazék forrásban lévő vízbe dobják, a sütemény fokozatosan kiemelkedik a felszínre, a héja tiszta és fényes lesz. Amikor a sütemény megsült, csak ki kell kanalazni, egy tál sós levesbe kell tenni, és máris élvezhetjük.

A taj indiánok hússal töltött banh troi-ja rágós, könnyű ízű, keveredve a fiatal mustárzöld halvány aromájával. Egy falatra a rizs édessége, a hús zsírja és a zöldhagyma illata összeolvad, egyedi, könnyed és rusztikus ízt alkotva.

Ba Be-ből Yen Thinh községbe mentem, ahol a dao nép még mindig szokásában tartja, hogy minden évben a 9. holdhónap 9. napján, a Kettős Kilencedik Fesztivál idején hússal töltött banh troit készít.

A több mint 60 éves, Ban Thi-i dao etnikumú Hoang Thi Dang asszony megosztotta velünk: „Minden évben meg kell tennem, ha nem teszem meg, úgy érzem, mintha kimaradna valami. Azért teszem, hogy emlékezzek a gyerekkoromra, hogy a gyermekeim és unokáim visszatérhessenek és újra találkozhassanak, ne feledkezve meg az etnikai identitásomról.”

A szokás szerint a Dupla Kilencedik Fesztivál alkalmából a dao nép hálát ad a Mennydörgés Istenének, aki esőt hozott a földekre a termés során. Ezen a napon küldik vissza a Mennydörgés Istent a mennybe, és imádkoznak a kedvező száraz évszakért és a virágzó faluért. Ezen az alkalmon mindenki haza akar térni, süteményeket csomagolni rokonaival, füstölőt égetni őseinek, és összegyűlni egy családi étkezésre.

A tay nép süteményeivel ellentétben a dao nép banh troijának különleges tölteléke darált húsból, piros banánvirágból és metélőhagymából készül. A banánvirágokat felaprítják, hússal és metélőhagymával pirítják, majd töltelékként használják. Amikor a sütemény megsül, a ragacsos rizs és a banánvirág aromája nagyon egyedi, zsíros ízt kölcsönöz. A süteményt általában gyömbérrel és kurkumával főtt csirkehúslevessel fogyasztják, ez egy olyan étel, amely egyszerre meleg a gyomornak, és gazdag a hegyek és erdők ízében.

Dang asszony elmondta, hogy azokban az időkben a gyerekek nagyon izgatottak voltak. A felnőttek sütötték a süteményeket, a gyerekek pedig a konyhában álltak, és várták, hogy megegyék őket. Néhány család több tucat süteményt csomagolt banánlevélbe, hogy a messze dolgozók is magukkal vihessék. A banh troi étel nemcsak étel volt, hanem egy olyan kötelék is, amely minden ősszel közelebb hozta egymáshoz a dao népet.

A történet során egy füstös konyha képét láttam magam előtt, ahol pezseg a nevetés. Dang asszony családja a tűz körül gyűlt össze, a fehér rizsgolyók fokozatosan lebegtek a víz felszínén. A ragacsos rizs, a hús és a banánvirág illata összekeveredett, és elterjedt az egész házban. A hússal töltött rizsgolyók, mint egy rusztikus sütemény a felföldiek kezében, az emlékek, a szeretet, a hála ajándékává váltak. A gyerekeket és unokákat a földre és az égre, a szüleikre, a kedvező időjárás és az eső évszakaira emlékeztették...

Forrás: https://baothainguyen.vn/van-hoa/202511/thuc-banh-am-giua-troi-cuoi-thu-8320bcd/