Az USCIRF elfogulatlan jelentést tett közzé a vietnami vallásszabadságról

Az évek során az USCIRF nem mutatott jóakaratot a vietnami hatóságokkal való cserében és együttműködésben, hanem főként vietnami vallásokkal kapcsolatos információkat és dokumentumokat kapcsolt össze és konzultált olyan vietnami emigránsok reakciós szervezeteitől, amelyek terrorista tevékenységeket folytattak és hevesen és rendkívüli módon finanszírozták a vietnami állam elleni terrorizmust.

Az Egyesült Államok Nemzetközi Vallásszabadság Bizottsága (USCIRF) szeptember végén közzétett, a vietnami vallásszabadság helyzetét értékelő éves jelentését azonnal üdvözölték a Vietnám ellen ellenséges, rossz szándékú szervezetek, bizonyítéknak tekintve azt, hogy pártunk, államunk és rezsimünk mindig „igazságtalan”, „diszkriminatív” és „elnyomó” az emberek vallásával és meggyőződésével szemben.

Ez nem meglepő, mivel az USCIRF évek óta torzított és összefüggő információforrások alapján készít értékeléseket, amelyeket az országban működő szélsőséges és ellenzéki vallási csoportoktól, jellemzően a Nguyen Dinh Thang vezette Boat People Rescue Committee - BPSOS-tól gyűjtöttek.

„Vallás és valláspolitika Vietnamban” című tanulmány. (Fotó: Vinh Ha)

Az USCIRF úgynevezett „Állami ellenőrzés és vallásszabadság Vietnamban” című jelentésének átfogó értékelése során a következő három pontban láthatjuk, hogy a tartalom torzítja államunk vallási és meggyőződési politikáját:

Először is, eltorzítja azt a feltételezést, hogy Vietnam államilag támogatott vallási szervezeteket használ fel az eredeti és független vallási szervezetek megfigyelésére, fenyegetésére, sőt megszüntetésére.

Az USCIRF elferdíti azt az állítást, hogy a vietnami kormány „helyettesítési stratégiát” hajt végre az állam által létrehozott vagy ellenőrzött vallási szervezeteken keresztül, beleértve a vietnami buddhista szanghát, amely a vietnami egységes buddhista szanghát váltja fel, az 1997-es Cao Dai szektát, amely a Cao Dai Chon Truyen egyházat (1926) váltja fel, valamint a Hoa Hao buddhista szangha központi végrehajtó bizottságát, amely az eredeti Hoa Hao buddhista szangha központi végrehajtó bizottságát váltja fel.

Ez a szervezet azt is kitalálta, hogy „a kormány betiltotta a régi buddhista vallási szervezetek tevékenységét, bebörtönözte vezetőik nagy részét, megsemmisítette, lefoglalta vagy kormányzati intézményekké alakította ezen intézmények vagyonát”.

Ezeket az érveket teljesen ésszerűtlennek és alaptalannak tartják. Először is, a vallás egyszerre meggyőződés, hit és társadalmi entitás. Bármely országban a vallási tevékenységeket az adott ország irányításának kell alávetni. Amikor egy szervezetet az állam elismer, az a szervezet jogi státusszal rendelkezik (Vietnami Buddhista Szangha, Cao Dai Szekta 1997, a Hoa Hao Buddhista Szangha Központi Végrehajtó Bizottsága), és fordítva, egy olyan vallási szervezet, amelyet az állam nem ismert el, azt jelenti, hogy a vallási szervezet nem rendelkezik jogi státusszal (Egyesült Vietnami Buddhista Szangha, Cao Dai Egyház 1926, az eredeti Hoa Hao Buddhista Szangha Központi Végrehajtó Bizottsága).

Másrészről, bármely országban a vallásnak és a vallási tevékenységeknek meg kell felelniük a törvényeknek. Azok a vallási szervezetek, amelyeket az USCIRF „primitívnek”, „eredetinek”, „valódinak” nevez, valójában spontán vallási szervezetek jogi státusz nélkül, vagy külföldön száműzetésben lévő vallási szervezetek.

A valóságban Vietnámban nincs olyan, hogy „Cao Dai 1997 ág” vagy „Cao Dai Chon Truyen 1926”, hanem csak 10 Cao Dai templom, 21 állam által függetlenül működő Cao Dai szervezet és 01 állam által vallási tevékenységekre regisztrált Cao Dai szekta. A Tay Ninh Szentszék Cao Dai egyike ezeknek, és legálisan működik Vietnámban.

A protestantizmus tekintetében, miután az egyház jogi státuszt kapott, az állam mérlegelte és megoldotta az istentiszteleti létesítmények, földterületek stb. iránti jogos igényeket. Ho Si Minh- város jellemzően ^{7500 m2-t} utalt ki a Vietnami Evangélikus Egyház (Dél) Általános Konföderációjának a Bibliai és Teológiai Tanulmányok Intézetének felépítésére; Dak Lak tartomány több mint 11 000 m2 ^földet utalt ki a Buon Ma Thuot Püspökségnek; Quang Tri tartomány további 15 hektár földet utalt ki a La Vang plébániának...

Ez azt mutatja, hogy az állam elismerte a vallási szervezetek jogi státuszát, ami biztosította, hogy a vallások kényelmesen gyakorolhassák vallási tevékenységeiket, az állam védelme alatt álljanak, és egyre jobban fejlődjenek, és nem létezik olyan, hogy „az állam egy vallási szervezetet használ fel egy másik ellenőrzésére és felszámolására”, ahogy azt az USCIRF jelentette.

Másodszor , eltorzítja és kitalálja, hogy az állam „irányítja a vallást” társadalmi-politikai szervezeteken, például a Vietnami Hazai Fronton, a Vallásügyi Kormánybizottságon és a Közbiztonsági Minisztériumon keresztül. A vallási személyzet bevonása a Vietnami Hazai Frontba vagy a Vallásügyi Kormánybizottságba kedvező feltétele a vallások számára, hogy részt vegyenek a fenti szerveknek vallási kérdésekben véleményt és javaslatokat tegyék, vagy tanácsot adjanak az ügynökségeknek a politikák és törvények kihirdetésében, összhangban azon vallási követőik kívánságaival és törekvéseivel, amelyeknek tagjai. Cserébe a kormányzat tanácsadói és tanácsadói csapattal is rendelkezik a jóváhagyott vallási politikák megfelelő és hatékony végrehajtása érdekében.

A vallás területén a vietnami közbiztonsági minisztérium felelős az egyének meggyőződés- és vallásszabadságának, valamint a vallások törvény előtti egyenlőségének védelméért és biztosításáért; a meggyőződés- és vallásszabadsághoz való jog közigazgatási megsértésének, illetve a meggyőződés és vallás illegális tevékenységekhez való visszaélésének adminisztratív megakadályozásáért és kezeléséért. Amikor törvénysértések történnek, mind a hétköznapi emberekkel, mind a vallási követőkkel törvény előtt kell fellépni.

Hasonlítsuk össze az Egyesült Államokkal, bár elvileg az Egyesült Államokban a Kongresszus nem fog törvényeket hozni a vallási tevékenységek korlátozására; a törvény hatálya alá tartozó vallási tevékenységek szabadok, nem tartoznak a kormány és az egyének beavatkozásának hatálya alá, de a vallásszabadság nem jelenti azt, hogy a hívők mindent megtehetnek, amit akarnak. 1878-ban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a "Reynolds kontra Egyesült Államok kormánya" ügyben hozott ítéletében rámutatott: a törvény "nem avatkozhat be a vallási hiedelmekbe és értelmezésekbe, de beavatkozhat a vallási tevékenységekbe".

1940-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága a „Canwell kontra Connecticut” ügyben hozott ítéletében hangsúlyozta, hogy a vallásszabadság elve „két fogalmat foglal magában: a meggyőződés szabadságát és a cselekvés szabadságát, az első abszolút. De a második nem abszolút, a társadalom védelme érdekében a viselkedést természetesen ellenőrizni kell.”

Így egy jogállam állampolgáraként – legyen az amerikai vagy vietnami – a vallási bűnelkövetővel továbbra is a törvény előtt kell eljárnia. Mivel vallásos személy, nem kaphat tiszteletet, és nem tekintheti ezt elsőbbségnek vagy mentességnek a bűncselekmények elkövetése szempontjából.

A protestáns mong nép vallási tevékenységei Cao Bangban. (Forrás: VNA)

Harmadszor, a vallással kapcsolatos vádak és törvények Vietnámban hozzájárulnak az állam vallási elnyomásához és ellenőrzéséhez. Valójában Vietnam egy sokvallású ország, 16 különböző vallással, mint például a buddhizmus, a katolicizmus, a protestantizmus, a cao dai, a hoa hao buddhizmus, az iszlám, a bahá'í vallás...

A vallás és meggyőződés területén az államigazgatási tevékenységeknek szigorúan be kell tartaniuk a törvény rendelkezéseit, a vallás és a meggyőződés szabadságának tiszteletben tartásának és megsértésének szellemében, miközben ösztönözniük kell a polgárok törekvéseivel és jogos érdekeivel összhangban lévő értékek előmozdítását.

Ez világosan kimondva van a 2013-as alkotmány 24. cikkében: „Mindenkinek joga van a meggyőződés és a vallás szabadságához, ahhoz, hogy bármely vallást kövessen vagy ne kövessen. Minden vallás egyenlő a törvény előtt. Az állam tiszteletben tartja és védi a meggyőződés és a vallás szabadságához való jogot. Senki sem sértheti meg a meggyőződés és a vallás szabadságát, és nem használhatja fel a meggyőződést és a vallást a törvény megsértésére.”

A 2018-as vallás- és meggyőződési törvény, valamint a 162/2017/ND-CP rendelet megerősítette: „Az állam tiszteletben tartja és védi mindenki vallás- és meggyőződési szabadságát; biztosítja, hogy a vallások a törvény előtt egyenlőek legyenek… tiltja a vallási meggyőződés alapján történő megkülönböztetést és előítéleteket”. Ezenkívül a vallás- és meggyőződési szabadságot a Polgári Törvénykönyv, a Büntetőeljárási Törvénykönyv, a Földtörvény, az Oktatási Törvény stb. is meghatározza.

A 2013-as, 2024-ben kiegészített földtörvény jellemzően további rendelkezéseket tartalmaz a vallási földterület meghatározásáról (213. cikk), a földhasználati jogok megszerzéséről (169. cikk), a vallási istentiszteleti létesítményekhez való jogok biztosításáról... A fenti jogalapok azt mutatják, hogy a vietnami állam jogállam, amely a törvényeket használja az emberek vallási és meggyőződési szükségleteinek biztosítására, miközben biztosítja a vallási intézmények jogait és kötelezettségeit, védi tulajdonukat.

Negyedszer, az USCIRF olyan dokumentumokra és nyilatkozatokra támaszkodott, amelyek olyan magánszemélyektől és szervezetektől származnak, amelyek nem képviselnek minden katolikust vagy vallási szervezetet Vietnamban. Az USCIRF felmérést és interjút készített a Khmer Krom buddhista közösség, a Vietnami Egységes Buddhista Egyház, a Ben Bo Vu Tru zen kolostor, a Hoa Hao buddhizmus stb. „képviselőivel” is, és a vietnami vallásszabadság elnyomásának „élő tanúinak” nevezte őket . Valójában ezek a „képviselők” és az „élő tanúk” mind olyan elemek, amelyek megsértették a vietnami törvényeket, és a kormánnyal szembeni szélsőséges és heves ellenállás történetében szerepelnek. A legkiemelkedőbb eset Nguyen Bac Truyen esete, aki „Hoa Hao buddhista követőnek és emberi jogi aktivistának” vallja magát.

Nguyen Bac Truyen (született 1968-ban, Vietnámban tartózkodott, Ho Si Minh-város 4. kerületének 4. negyedében lakott) azonban megsértette a vietnami törvényeket, és 11 év börtönbüntetésre és 3 év próbaidőre ítélték a „Népi kormány megdöntésére irányuló tevékenységek” bűncselekménye miatt, amikor Pham Van Troival, Nguyen Trung Tonnal és Nguyen Van Daival, a „Testvériség a Demokráciáért” szervezet alapító tagjaival együtt tagok kiképzését, erők fejlesztését és a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni propaganda számos formájának folytatását tervezte; külföldi szervezetekkel és magánszemélyekkel ápolt kapcsolatot a szervezet tevékenységeinek támogatása és finanszírozása érdekében, projekteket indított a szervezet tevékenységeinek finanszírozására; kihasználta az országban zajló politikai és érzékeny eseményeket, hogy az embereket a kormány elleni tiltakozásra buzdítsa.

Egy másik eset, amely iránt az USCIRF érdeklődik és amelyet nyilvánosan támogat, Y Quynh Bdap, és a vietnami államot a „transznacionális vallási elnyomás” miatt bírálja. A 2023. június 11-i Dak Lakban elkövetett erőszakos és barbár terrortámadásban 9 ember halt meg, 2 ember megsebesült, és milliárdos kárt okozott a vietnami államnak és népnek. A vietnami hatóságok elegendő bizonyítékkal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy Y Quynh Bdap volt az, aki közvetlenül toborzott, felbujtott és irányította a terrortámadás végrehajtását.

Már mielőtt Y Quynh Bdapot Thaiföldön bíróság elé állították, majd a thai büntetőbíróság kiadta volna, számos ország, köztük Ausztrália és Kanada is megtagadta Y Quynh Bdap politikai menedékjog iránti kérelmének elfogadását terrorista tevékenységekben való részvétele miatt. Ezért, ha az USCIRF támogatja Y Quynh Bdap ártatlanságát, és úgy véli, hogy a vallásszabadságért dolgozik, akkor felelősségre kell vonni a terroristák finanszírozásáért és támogatásáért.

A fenti példákon keresztül látható, hogy az USCIRF „tanúi”, akik azzal vádolták a „vietnami államot, hogy elnyomja és felszámolja a független vallási szervezeteket”, mindannyian megsértik a vietnami törvényeket, szélsőséges nézeteket és hozzáállást vallanak, nem ismerik el a vietnami politikát és törvényeket, vagy spontán vallási szervezetek, amelyek szélsőséges módon gyakorolják a vallásukat, ellenzik a vallásban hívők szolidaritásának szellemét, nincs jogi státuszuk..., egyértelműen nem használhatók fel bizonyítékként az USCIRF számára egy vietnami vallásszabadság helyzetét értékelő jelentés kiadásához.

Az elmúlt években az USCIRF nem mutatott jó szándékot a vietnami hatóságokkal való cserében és együttműködésben, hanem főként a vietnami vallással kapcsolatos információkat és dokumentumokat kapcsolt össze és konzultált olyan vietnami emigránsok reakciós szervezeteitől, amelyek terrorista tevékenységeket hajtottak végre, hevesen és szélsőségesen finanszírozták a vietnami állam elleni terrorizmust, mint például a "Tengeren Élő Emberek Mentő Testülete - BPSOS", a "Viet Tan", vagy az országgal szemben álló szélsőséges méltóságoktól, mint például Nguyen Ngoc Nam Phong pap, Dang Huu Nam (katolikus) pap, Hua Phi (Cao Dai), Thich Khong Tanh (Egyesült Vietnámi Buddhizmus)... Az USCIRF az Egyesült Államok Külügyminisztériumának szervezete, de ha "túszul", reakciós egyének és szervezetek, mint például Nguyen Dinh Thang és a BPSOS "eszközévé" válik, az hiteltelenné teszi az Egyesült Államok Külügyminisztériumát, amikor erősen eltorzított és kitalált jelentéseket tesz közzé.

Forrás: https://baoquocte.vn/uscirc-cong-bo-bao-cao-thieu-khach-quan-ve-tu-do-ton-giao-viet-nam-303543.html