Történet az újságíróról, akit Laosz elnöke az első osztályú Itxala-renddel tüntetett ki

Nguyễn The Nghiep újságíró hét évnyi laoszi munkássága során, a szomszédos ország történelmi időszakaiban, nagy hozzájárulást és elkötelezettséget nyújtott, és megtiszteltetés érte, hogy Laosz elnökétől megkapta az első osztályú Itxala-érmet. Ez Laosz állam legnemesebb kitüntetése, amelyet kiemelkedő hozzájárulást nyújtó egyének és csoportok kapnak.

A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepének 50. évfordulója (1975. december 2. - 2025. december 2.) alkalmából lehetőségünk nyílt meghallgatni, ahogy felidézi azokat az emlékezetes és hősies éveket...

Hirtelen döntés az elköteleződés útjáról

1970-ben, miközben a Vietnami Hírügynökség (ma VNA) riportereként dolgozott Nghe An tartományban, Nguyen The Nghiep újságírót az ügynökség vezetői áthelyezték a főhivatalba, hogy új munkát vállaljon. „Abban az időben arra gondoltam, hogy talán a vezetők együttéreztek a riporterrel, aki négy évig dolgozott a bombák sújtotta központi régióban, és most hagyták, hogy Hanoiban dolgozzon, vagy egy északi tartományba költözzön, hogy kevesebb nehézséggel és nehézséggel nézzen szembe? De soha nem számítottam arra, hogy ez az irányváltás túlmutat a képzeleten, a téren és az időn...” – emlékezett vissza Nguyen The Nghiep újságíró.

A VNA szakértői küldöttsége az 1975-ös felszabadulás előtt meglátogatta Souphanuvong elnököt és családját a Vieng Xay-Samnua háborús övezetben.

Miután megérkezett Hanoiba, a Ly Thuong Kiet 5. szám alá (a VNA központjába), Nguyễn The Nghiep első dolga az volt, hogy találkozzon Le Lam úrral, a Szervezeti és Személyzeti Osztály vezetőjével, a VNA nghe an-i fiókjának korábbi vezetőjével. Le Lam úr azonnal elvitte Nghiepet, hogy üdvözölje Do Phuongot, a VNA főszerkesztő-helyettesét, aki átvette új megbízatását.

Nguyễn The Nghiep újságíró megtiszteltetésben részesült, hogy Souphanuvong elnöktől átvette az első osztályú Itxala-érmet.

„Az ügynökség vezetése megkapta Nghiep levelét, amelyben kéri, hogy B-be menjen, és szeretné megosztani a nehézségeket kollégáival. Jelenleg azonban az ottani erők átmenetileg stabilak. A C csatamezőről hiányoznak a hiányosságok. Az ügynökség azt szeretné, ha Nghiep oda menne.” – mondta Phuong főnök gyengéden. Egy pillanatnyi meglepetés után Nghiep így szólt: „Amikor irodalmat tanultam az egyetemen, elolvastam osztálytársam, Le Kham (Phan Tu) író „A határ túloldalán” (1958) és „A lövöldözés előtt” (1960) című regényeit, és beleszerettem a határ túloldalába. Soha nem gondoltam volna, hogy amit titokban kívántam, most valóra válik.”

És ekkor kezdte meg Nguyễn The Nghiep újságíró odaadó, hozzájáruló és kötődő útját Laosz iránt, nemcsak a 7 éves ott-tartózkodása alatt, hanem későbbi munkaéveiben is.

Segítség a Vieng Xay-i háborús övezetben

Miután befejezték a Közép-Nyugati Munkabizottság (CP38) által szervezett, a különleges vietnami-laoszi kapcsolatokról szóló politikai kiképzést, Nguyễn The Nghiep-et és számos műszaki és hírszerző kollégáját egy Gat autóval a Na Meo határátkelőhelyre (Thanh Hoa) szállították. Hátizsákjaikkal és holmijukkal több mint 30 km-t gyalogoltak a meredek sziklákkal, lejtőkkel és szorosokkal tarkított 217-es úton a Pha Deng fogadóállomásig, amely egy nagy barlang mélyén rejtőzött. A Pha Deng állomáson mindenkinek adott egy „tálca” rizst, amit a vállára vehettek, valamint halszószt, sót, konzerv húst és szárított halat, majd egy kis ösvényen az erdőn keresztül felsétáltak a nagy kőhegyre, a Phu Khe-hez, amelynek tetejét amerikai bombák repítették le.

„A barlangházban fa ég a fény helyett. Élvezd a rizst, a halat, a halszószt és a teát az ismerős erdei levelekkel.”

„A Hírügynökség szakértői csoportja a Phu Khe-hegy lábánál állomásozott. A Lao Hírügynökséget (KPL) 1968. január 6-án hozták létre. A vietnami hírügynökség szakértői között volt Dang Kien, Do Van Phuong, Nguyen Huu Cong... A katonai hírküldöttség három főből állt, Chu The Nhuong kapitány vezetésével, mint csapatvezető. Ezen kívül számos műszaki személyzet és távírókezelő is volt. Minden telexgépet, morzeírót, írógépet és kelléket a barlangban helyeztek el. A szerkesztők és fordítók sátrat állítottak fel a barlang előtt és dolgoztak. Sisana Sisane elvtárs, a Lao Néppárt Központi Bizottságának póttagja, a Nemzeti Rádióállomás és a KPL Hírügynökség vezetője (később információs, kulturális és turisztikai miniszter lett), valamint lao kollégái a szomszédos barlangban éltek és dolgoztak” – mesélte Nghiep úr, minden részletre úgy emlékezve, mintha csak tegnap történt volna.

Nguyen The Nghiep szakértő 2022. december 27-én meglátogatta a KPL új központját.

Tudván, hogy Nghiep úr részt vett a VNA által szervezett 6. újságírói tanfolyamon, Dang Kien újságíró azt mondta ennek a fiatal szakértőnek, hogy meséljen barátainak, Maha Leuangnak, Bualynak, Bunhomnak... akiket éppen a KPL-hez osztottak be, a hírügynökségi hírek és újságírás alapvető jellemzőit. Néha laoszi barátai jöttek Nghiephez. Néha Nghiep elment laoszi barátja barlangjába. Családként ültek egy újonnan készített bambuszasztal körül. Nghiep elmesélte laoszi barátainak a forradalmi újságírás alapelveit, amelynek az volt a funkciója, hogy a megtörtént eseményeket időszerű, igaz, teljes és iránymutató módon tükrözze. A hírügynökségi hírek lényegi elemei.

A beszélgetés kéz a kézben jár a gyakorlással. Nguyen The Nghiep és laoszi barátai hátizsákjaikkal és személyes holmijaikkal több tucat kilométert gyalogoltak az erdőn át autójavító műhelyekhez, kovácsműhelyekhez, szövőműhelyekhez, kórházakhoz... amelyek felújított és kibővített nagy természetes barlangokban találhatók; majd Muang Soi kerület falvaiba, ahol aranyló rizsföldek sorakoztak. Megkérdezték a dokumentumok gyűjtésével megbízott vezetőket, és megvitatták a hírügynökség hírlevelének összeállításához szükséges elemeket. Nghiep írt, barátai írtak és cseréltek. Az utolsó hír az ő híre volt, gépelve, rotoscón nyomtatva, és terjesztve a Lao Hak Sat újságnak, a Lao Nemzeti Rádiónak...

Nguyen The Nghiep szakértő interjút adott a KPL Televíziónak az 1974-es felszabadulás előtti KPL-t segítő évekről és a különleges vietnami-laoszi barátság szép emlékeiről, 2022. december 27.

Nguyen The Nghiep újságíró megosztotta: A vad csatatéri körülmények között, bombákkal és golyókkal a hátországból érkező utánpótlás-szállító járműveknek gyakran vérontásra volt szükségük. A logisztikai ipar főként rizst, halszószt, sót, szárított halat szállított... A hírügynökségi szakértő, aki régóta segíteni akart barátján, saját életét szervezte meg, hogy egészséges maradjon. Nghiep és testvérei egy kis patakot építettek és kotortak a Phu Khe-barlang közelében, hogy egész évben legyen ivóvízük. Fákat irtottak ki, földeket újítottak fel zöldségek, tök és sütőtök termesztéséhez, minden évszaknak megvolt a maga étele. Egyetlen étkezés sem volt teljes egy tányér sóba mártott zöldség nélkül. Épített egy ketrecet is csirkék és disznók tenyésztéséhez, elment az erdőbe bambuszrügyekért, gombát szedett, hogy tűzifát szerezzen a konyhába...

A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnöke, Souphanouvong 1982. január 10-én aláírta a 38506. számú rendeletet, amellyel az első osztályú Itxala-érmet adományozta Nguyen The Nghiep szakértőnek és újságírónak, a Vietnami Hírügynökség munkatársának, elismerve kiemelkedő eredményeit a laoszi forradalom 1975 előtti megsegítésében. Ezt a rendeletet bejegyezték a laoszi nép történelmének aranykönyvébe.

Miután egy ideig a Vieng Xay-i háborús övezetben dolgozott, egy barátja kérésére a hírügynökségi szakértői delegáció vezetője 1991 januárjában Nguyen The Nghiep-et küldte Khammuane tartományba (Közép-Laosz), hogy építsen egy hírügynökségi csapatot.

Így emlékezett vissza: A Gat autója a Cau Treo határátkelőhöz (Ha Tinh) vitte őket. Nghiep és Hiep (távíró), valamint számos tisztviselő a gazdasági, kulturális és oktatási szektorból... zöld levelekkel álcázott hátizsákot viseltek a 12-es főút mentén vonuló gyalogosok körül. Az út mindkét oldalán az erdőket napalmbombák feketítették be. A fák letörtek és szétszóródtak, némelyik félig leégett, a füst pedig csípős volt. Nghiep tragikus jelenetnek volt szemtanúja: Na Hang falu lakóit egy barlangba evakuálták, és egy amerikai bomba eltalálta a barlang bejáratát. Személyes tárgyak, ruhák és sok rakomány szárított chili paprika lángolt, füstöt juttatva a barlangba. Több mint két tucat ember, többnyire idősek és gyermekek, fulladtak meg a hőségtől és a chili füstjétől...

A Khammuane tartomány szakértői csoportja (T37) egy nagy természetes barlangban található, amelyet nem újítottak fel, mint sok más természetes barlangot Sammuában. Körülötte egy lapos, hatalmas száraz erdő (öreg erdő) található. Az esős évszakban a víz olyan hatalmas, hogy a barlang elhagyásakor le kell venni a ruhákat, és a nyakba kell akasztani őket, vagy egy kiásott kenuval kell evezni az erdőn keresztül a 12-es főútig. A T37 delegáció vezetésének, valamint logisztikai és támogató személyzetének ágyakat kell építenie a repedéseken és a sziklás kibúvásokon, hogy lakhassanak és dolgozhassanak. Laosz közelében katonai, biztonsági, valamint gazdasági, kulturális és oktatási szakértők élnek és dolgoznak.

Nghiep és Hiep a Tartományi Propaganda Osztály barlangja mellé költöztek. Lao barátaik fákat vágtak ki, hogy „ágyat” építsenek a barlangban. A 15 W-os vevőt és adót, a gavenót a barlangban helyezték el. Az antennát egy barátjuk egy magas fára akasztotta. Minden nap, amikor eljött az ideje, hogy kapcsolatba lépjenek a Phu Khe községgel, egy barátjuk két fiatalembert küldött, hogy forgassák a gavenót, hogy áramot szerezzenek a vevő és az adó működéséhez. A barlang területén, ahol Nghiep dolgozott, csendes hullámzás volt a levegőben, és gyakran érkeztek amerikai repülőgépek „látogatásra”, koordinátákat számoltak és rakétákat lőttek ki. Egyszer egy anya kazettás bomba esett a barlang bejáratába, felrobbantva egy sor bébi kazettás bombát. Egy tyúk, amely a barlang bejárata feletti fészekben kotlott, elsodorta a bomba. Egy bébi kazettás bomba legurult a barlangba és felrobbant. Mintha a „hegyisten és a barlangisten” védte volna, senkit sem talált el egyetlen bébi kazettás bomba sem!

Ahogy Phu Khe kommünben is, a hírek gyűjtésével és sugárzásával töltött órákon át Nghiep a tartományi szervezet által „szakmát tanulni” küldött laoszi barátaival megbeszéléseket folytatott a Laoszi Hírügynökség funkcióiról és feladatairól, a tartományban állomásozó hírtudósítók feladatairól és a hírösszefoglaló elemeiről. A hatékony kommunikáció érdekében Nghiep és laoszi kollégái elhagyták a barlangot, felvették a hátizsákjukat, és gyalog mentek a kerületekbe, falvakba, iskolákba, kórházakba..., hogy anyagokat szerezzenek be propaganda hírek írásához az erős felszabadított övezetek kiépítéséről, a reakciósok, kémek, az ideiglenesen megszállt területekről érkező kommandósok megbüntetéséről, akik visszaosontak zaklatni és szabotázsakciókat végrehajtani; valamint az amerikai imperialisták bűncselekményeit elítélő hírekhez, amelyek repülőgépeket küldtek kórházak, templomok és iskolák brutális megtámadására.

Légy szeretve, mint a családod

„Sok szép emlék fűződik a Laoszban töltött hosszú évekhez, a laoszi káderek, emberek és kollégák szeretetéhez, gondoskodásához és védelméhez. Az észak-laoszi hadszíntérrel együttműködve a dél-laoszi hadszíntér nagy csatát vívott. A Központi Bizottság kérésére a IV. vietnami katonai körzet négy gyalogos, tüzérségi és különleges erők zászlóalját küldte Khammuanéba, a laoszi hadsereg egységeivel együtt, hogy harcoljanak az ellenséggel, megsemmisítsék az ellenség amerikai bábállásainak rendszerét a nyugati folyosó mentén, elsöprő erőt teremtve a tárgyalóasztalnál Vientiane-ban, hogy megoldást találjanak az amerikai imperializmus beavatkozásának és inváziójának megszüntetésére. Laosz, Laosz belügyeit a laoszi nép oldotta meg. Ez volt a 972-es hadjárat, a Khammuane híradó csapata képes volt kamerát vinni a csapatokkal együtt, hogy időben híreket közöljön” – emlékezett vissza Mr. Nghiep meghatóan ezekre a felejthetetlen évekre.

Éjszaka a Hírügynökség katonái az ellenség által megszállt területek erdőiben vonultak. Napközben alagutakat ástak adóvevők telepítéséhez, és bajtársaikkal együtt találkoztak az egyes csaták parancsnokaival, hogy dokumentumokat gyűjtsenek, információkat cseréljenek és híreket írjanak. A forró frontról a Hírügynökség csapata a következőket közvetítette a Phu Khe Általános Kommünnek: „A laoszi tüzérségi egységek szétzúzták az ellenséges erődöt Thakhet repülőtéren”, „Az ellenséges állásokat Hinbounban és Noongbokban megsemmisítették”. A kerületek és falvak népe felkelt a harcba, kinyilvánítva a gyarmatosító és imperialista bábkormány megszüntetését, és egy nép vezette kormány létrehozását...

A Hírügynökség riportercsapata is csatlakozott a laoszi-vietnami fegyveres propagandacsapathoz, hogy ellátogassanak az újonnan felszabadított falvakba, levonják a bábkormány zászlaját, kitűzzék a Pathet Lao zászlót, és beszéljenek a falusiakkal Neo Lao Hak Sat politikájáról, amely védi a függetlenséget és a területi szuverenitást, és nem engedi meg a gyarmatosítók és imperialisták betörését; a laoszi etnikai népnek egyesülnie kell, hogy békés falvakat építsenek és virágzó életet éljenek...

A felszabadulás korai napjaira emlékezve, bár az ellenséges állások már nem voltak ott, a kémek, kommandósok és mesterlövészek még mindig valahol leselkedtek. Nghiep és testvérei, akiknek a feladata a zászló kitűzése, védelme és Neo Lao politikájának terjesztése volt, nem léphettek be a faluba, hanem alagutakat ásva és ponyvákat feszítve kellett menedéket találniuk a Noong Bok kerületben található Don Khieu falu közelében lévő erdőben. Abban az időben a Don Khieu falu hazafias nőcsoportja, élén Boun édesanyjával, Xao Keóval, Nang Buával és Xao Kattal... minden nap látogatta a falut. A hátukon a földeken dolgozni vitt "ca ta"-kban gyakran voltak forró ragacsos rizses borravalók, "cheo chili" csomagok, szárított hal és gyümölcsök a testvéreknek. Azok, akik nem voltak hozzászokva a ragacsos rizs evéséhez, Boun édesanyja rizst talált a zabkásához, és úgy szerette a vietnami katonákat, mintha a saját gyermekeit szeretné...

„Emlékszem még, hogy akkoriban sokáig aludtam az erdőben, víz nélkül, szúnyogcsípések miatt, lázas voltam. Boun anya azonnal talált nekem malária- és lázcsillapító gyógyszert, hogy megigyam. A kezemben tartva a meleg vizet és a tablettákat, sírva fakadtam: Anya és a falusi lányok nagyon szeretnek és segítenek minket. Boun anya közbeszólt: Ne mondjátok ezt! Mindannyiótoknak vannak szüleitek és családotok Vietnámban. Ha nem lenne a kötelességetek otthon, akkor a szüleitek és rokonaitok is szeretnek és gondoskodnának rólatok. Azért jöttetek ide, hogy harcoljatok a laosziakkal, gondoskodni rólatok, szeretni titeket anya és minden laoszi kötelessége.” Amikor ezt elmondtam, hirtelen könnyeket láttam a szemében…

Nguyễn The Nghiep újságíró két időszakban is tevékenykedett Laoszban: Az 1975-ös felszabadulás előtt hozzájárult a felszabadított övezet erős nemzetté tételéhez, harcolt az amerikai imperialisták laoszi beavatkozása és inváziója ellen, valamint a vientiáni bábkormány megdöntéséért küzdött. A felszabadulás után, 1991 és 1994 között a VNA vientiáni fiókjának vezetőjeként dolgozott, ahol információkat szolgáltatott Laosz védelméről és építéséről, valamint Vietnam és általában Laosz, valamint különösen a két hírügynökség, a VNA és a KPL közötti barátság és együttműködés erősítéséről.

Forrás: https://baotintuc.vn/thoi-su/chuyen-ve-nha-bao-duoc-chu-tich-nuoc-lao-tang-huan-chuong-itxala-hang-nhat-20251125182528557.htm