Egy virágcsokor hálából Alexandre de Rhodesnak

A kora téli napfényben remegő kezekkel helyeztem egy napraforgócsokrot Alexandre de Rhodes misszionárius sírja mellé Iszfahán ősi fővárosában, a legendás perzsia földjén, közel 6000 km-re Vietnamtól.

Két misszionárius, akiket a vietnami Quốc ngữ írás "atyjainak" tartanak: Francisco de Pina és Alexandre de Rhodes - Archív fotó.

Mélyen megható, hogy abban a szerencsében részesülhetünk, hogy tiszteleghetünk a vietnami nép egy jótevője előtt a napsütötte Közel-Keleten – ahol úgy döntött, hogy utolsó éveit leéli és örök békében nyugszik egy hosszú és fáradságos vietnami élet után.

Egy álom vált valóra, amióta fiatal diák voltam, a Tuoi Tre újságnál dolgoztam és cikkeket adtam be a korábbi szerkesztőségben, a Ly Chinh Thang utca 161. szám alatt ( Ho Si Minh- város) - ahol Alexandre de Rhodes bronzszobra büszkén áll az elülső udvaron.

Kora gyermekkorom óta, mint aki szerette az irodalmat és az íráson nőtt fel, mély tisztelettel és hálával viseltettem Alexandre de Rhodes, a „misszionárius Alexandre de Rhodes” iránt, amiért kulcsfontosságú szerepet játszott a vietnami nemzeti írás kialakításában a 17. században, olyan neves személyiségekkel együtt, mint Francisco de Pina és Gaspar d'Amaral (Portugália) misszionáriusok...

Alexandre de Rhodes misszionárius sírjának keresése Perzsiában.

Emlékezve az ivóvíz forrására, Iránba utazásom célja Alexandre de Rhodes nyughelye volt, hogy virágot helyezhessek el a sírjánál. Több repülőút után (jelenleg nincs közvetlen járat Vietnam és Irán között) megérkeztem Teheránba, ahonnan béreltem egy autót, hogy délre utazzak Iszfahán ősi városába – egy Teherántól 350 km-re fekvő történelmi városba, amelynek lakossága 2,5 millió.

A helyi sofőr, Dariush, annak ellenére, hogy számtalan turistát vitt már el Iszfahánba számtalanszor, rendkívül meglepődött, amikor elmondtam neki, hogy azért jöttem erre a gyönyörű, gazdag történelmű és kultúrájú földre… hogy temetőt találjak!

„Ez az első alkalom, hogy Alexandre de Rhodes nyugati katolikus misszionárius nevét hallom egy olyan muszlim országban, mint Irán. Nagyon érdekes lesz az utazásod, és örömmel csatlakoznék hozzád” – mondta Dariush, és meglepetése izgalomba csapott át.

Sajnos, bár Dariush úgy ismerte Iszfahán minden híres turisztikai látványosságát, mint a tenyerét, és egy szempillantás alatt oda tudta vinni a látogatókat, a fejét rázta, mert nem tudta, hol találja a temetőt, amelyben Alexandre de Rhodes sírja nyugszik, aki több mint 360 évvel ezelőtt halt meg!

A korábban ott járt vietnamiaktól kapott információk segítettek eldönteni: először is el kellett mennem az Új-Džulfa negyedbe, hogy megtaláljam az ősi örmény Szent Megváltó templomát (más néven Vank - ami örményül "kolostort" jelent).

Alexandre de Rhodes-t a Vatikán 1654-ben Perzsiába küldte, ahol hat évig élt, majd 1660. november 5-én halt meg. A város szélén található örmény katolikus temetőben temették el.

Információt kértünk az iszfaháni szállodaigazgatótól, aki lelkesen felhívott egy örmény barátunkat, aki azt mondta, hogy el kell mennünk a Vank templomba, hogy engedélyt szerezzünk a temetőbe való belépéshez. Dariush kora reggel elvitt kocsival a Vank templomhoz. Ez a legnagyobb és első keresztény templom, amelyet egy olyan muszlim országban építettek, mint Perzsia – ami egy egészen különleges eset a vallások történetében.

Miután megtekintettük a gyönyörű építészetű és művészi kupolájú templomot, elmentünk az irodába engedélyt kérni, és örömmel kaptunk egy aláírt és lepecsételt okmányt a lelkes vezetőtől, hogy ellátogassunk az örmény temetőbe.

Az író Alexandre de Rhodes sírjánál

Tisztelgés az örökkévalóság előtt.

A Vank templomtól körülbelül 15 perces autóút után megérkeztünk az örmény temetőbe, amely több mint 500 évvel ezelőtt épült, és több mint 30 hektáron terül el. Számos európai migráns, zsidó menekült és örmény zarándok nyughelye…

Az idős biztonsági őr, Robert Vonikyan, szelíd mosollyal nyitotta ki a zöldre festett vaskaput. Miután előzőleg elolvastam az okmányokat, magabiztosan vezettem Dariusht a magas, egyenletesen elhelyezkedő zöld fenyőfákkal szegélyezett főúton, három kereszteződésen túl a katolikusoknak kijelölt 7-10-es sárga táblával jelölt telekre, ahol Alexandre de Rhodes sírja található.

Számos kősír, különböző méretű kőlapok álltak ki a földből, szétszórva a hatalmas és békés temetőbe vezető ösvény mentén ültetett kis fenyőfák között. Sok ősi sír egyszerűen kőhalmokból állt a földben, vadvirágcsomók mellett. Sofőrömmel, Dariussal egy ideig bolyongtunk, de nem találtuk a keresett sírt.

Hirtelen megálltam, kezemben egy élénksárga napraforgócsokrot szorongatva, és őszintén imádkoztam: „Vietnám hazámból származom, és csak egyetlen kívánságom van: meglátogatni e nagyszerű ember nyughelyét…”. Váratlanul, e szívhez szóló szavak után, alig néhány méterrel arrébb, Alexandre de Rhodes sírját láttam magam előtt, mintha megnyilvánult volna. Leírhatatlan érzelem lett úrrá rajtam.

Érzelmek hulláma öntött el, miközben letérdeltem az egyszerű, alázatos, téglalap alakú, szürke kő mellé, amely számtalan más sír között megbújt. A kőlapon a vésett latin betűk az idő múlása ellenére is tisztán láthatóak maradtak: „Itt nyugszik Alexandre de Rhodes atya. Iszfahánban halt meg 1660. november 5-én.”

A sír előtt egy Quang Namból származó kősztélé található, amelyre Alexandre de Rhodes portréja és a vietnami-portugál-latin szótár egy oldala van vésve, valamint egy kétnyelvű vietnami-angol arany felirat: „Amíg a nemzeti írás létezik, a vietnami nyelv létezik, Vietnam létezik!”, amelyet a Vietnami Nyelv Megőrzéséért Intézet hozott létre 2018-ban.

A Tuoi Tre újságot nagyon sokáig Alexandre de Rhodes szobrának helyén adták ki – aki a vietnami írás örökségét hagyta hátra a vietnami népre – (Ly Chinh Thang utca 161., Xuan Hoa kerület, Ho Si Minh-város). Fotó: Nguyễn Cong Thanh

A sír fala mentén egy másik kőlap található, amelyre négy nyelven – vietnami, francia, angol és perzsa nyelven – írt szöveg olvasható: „Hála Alexandre de Rhodes atyának a vietnami nemzeti írás – a latin betűkkel írt vietnami ábécé – létrehozásához való hatalmas hozzájárulásáért.”

Ezt az emléktáblát egy vietnami küldöttség avatta fel, élén Nguyễn Dủng professzorral, Hoang Minh Tuong íróval, Nguyễn Dủn Toan fotóssal és Dr. Nguyễn Thi Hau történésszel… Alexandre de Rhodes halálának 358. évfordulóján (2018. november 5.).

Virágokat és két vietnami könyvet helyeztem a sírra, hálámat suttogva ennek az ősnek, aki oly nagy mértékben hozzájárult a vietnami nyelvhez. Legbelül Alexandre de Rhodes-t is csodáltam csodálatos útjáért, mesteri megfigyelő- és adatrögzítő képességeiért, valamint a helyi szokások és kultúrák tiszteletteljes, mély megértéssel teli és ítélkezésmentes elfogadásáért missziós élete során, Európától Ázsián át vissza Európába, majd Iránba.

Az a tény, hogy Alexandre de Rhodes utolsó éveit egy muszlim országban töltötte, tovább bizonyítja az emberiség különböző vallásai közötti megkülönböztetésmentesség civilizált szellemét.

A sofőr, Dariush, nagyon hálás volt, hogy látta, ahogy „alkalmazkodom a helyi szokásokhoz” azzal, hogy vizet öntöttem Alexandre de Rhodes sírkövére, és kézzel megtisztítottam, hogy tisztelegjek az elhunyt előtt, a sírok látogatásának hagyományos iráni szokása szerint. „Hadd csatlakozzak hozzátok” – mondta Dariush együttérzően, miközben vizet hozott, hogy megmossa a misszionárius sírját, akinek kapcsolata volt mind a vietnami, mind az iráni néppel.

Tran Van Truong úr (a Hay Tour veterán idegenvezetője) elmondta, hogy 2017-ben, a perzsa újév, a nowruz (március) első napján néhány vietnami turistával „szerencsésen ellátogathatott Alexandre de Rhodes sírjához, és virágot helyezhetett el ott, elsöprő szeretettel és örömmel töltve el”.

2019-ben, miután meglátogatta Alexandre de Rhodes sírját Iszfahánban, Hong Anh színésznő kifejezte kívánságát, hogy "ez a hely zarándokhellyé váljon, amelyet a Perzsiába látogató vietnami utazási irodák és magánszemélyek útvonaltervein is szerepeltetnek".

Számomra az a pillanat, amikor csendben ültem Alexandre de Rhodes egyszerű sírja mellett, és egy vietnami könyvet lapozgattam a békés temetőben, miközben a fenyőfák a szélben lengedeztek, mindig bevésődik az emlékezetembe, miközben felfedezem a világot.

Alexandre de Rhodes atya egész életében nemcsak a vallásnak szentelte magát, hanem teljes mértékben a nyelvnek, a tudománynak, a kultúrának, a terepkutatásnak, a humanista párbeszéd előmozdításának, valamint a keleti és nyugati civilizációk közötti szakadék áthidalásához való hozzájárulásnak, és számos település, köztük Vietnam modern szellemi identitásának kialakításában is részt vett.

Alexandre de Rhodes biztosan megnyugodna, ha közel négy évszázad után is tudná, hogy az általa létrehozott vietnami írás még mindig létezik és virul a vietnamiak generációi között, és hogy a vietnamiak még mindig messzire utaznak, hogy meglátogassák és megemlékezzenek róla.

Alexandre de Rhodes 1593. március 15-én született Avignonban (Dél-Franciaország), és 1660. november 5-én halt meg Iszfahánban (Irán). Nyelvész és jezsuita misszionárius volt. A vietnamiak gyakran „Dac Lo atyának” nevezik, mivel 20 év alatt (1624-1645) számos missziós utat tett Annamba (Vietnám), északon és délen egyaránt.

Ő volt az, aki rendszerezte, összeállította és felügyelte az első Dictionarium Annamiticum Lusitanum et Latinum (vietnami-portugál-latin szótár, röviden Vietnámi-portugál-latin szótár) nyomtatását, amelyet 1651-ben nyomtattak Rómában (Olaszország), közel 8000 szóval. Ez első alkalommal biztosította a vietnami nép számára egy egyszerű, hatékony, latin ábécén alapuló írásrendszert, amelyet könnyű volt megtanulni és használni, bemutatva a vietnami nép kreativitását és rugalmasságát, és elősegítve a kultúra, az oktatás, az újságírás stb. fejlődését a történelem egy viharos átmeneti időszakában.

Alexandre de Rhodes kulturális nagykövetként a *Tonkin Királyság története* (La histoire du royaume de Tunquin - 1652) című európai mű, valamint a *Divers voyages et missions* című emlékirat szerzője is volt, amely beszámol tapasztalatairól, és részletes információkat nyújt a 17. századi nyugati olvasóknak a vietnami nép kultúrájáról, hiedelmeiről, szokásairól, hagyományairól, törvényeiről, társadalmi környezetéről és életéről.

A Phu Yenben található (korábban, ma Dak Lak tartomány része) található ősi Mang Lang templomban található Alexandre de Rhodes *Nyolc nap prédikáció* című könyvének (latin címe: Catechismus) egy példánya, amelyet 1651-ben nyomtattak Rómában.

Ez tekinthető az első vietnami Quốc ngữ írással írt könyvnek, amely kétnyelvűen, latinul (a lap bal oldalán) és korai Quốc ngữ írással (a lap jobb oldalán) is megjelent. A "Phép giảng tám ngày" (Nyolcnapos prédikáció) egy irodalmi mű, amely a vietnami nyelv kiejtését rögzíti a 17. században.

Az első vietnami szótár vietnamiaktól.

„...1651 karácsonyán Róma hidegebb volt a szokásosnál. December elejétől kezdve hideg szelek fújtak az Alpokból hevesen Rómára. Hó borította a fák tetejét és a háztetőket.”

Alexandre de Rhodesnak nem volt ideje felkészülni a karácsonyra. Egész nap a nyomdában volt a munkásokkal, esténként pedig átnézte a korrektúrákat, mielőtt elaludt volna az utolsó nyomtatott oldalakon. Egyedül, fájdalommal, gyötrődve, mégis reménykedve… több volt ez, mint egy nő, aki egyedül szül a hatalmas, fagyos hóban. Rhodes minden nyílásából ömlött a vér, tíz ujjbegyéből vér csorgott, belei égtek, gyomra korgott és kavargott, miközben aprólékosan megírta a szöveg minden egyes oldalát.

Elkészült a Dictionarium Annamiticum Lusitanum, et Latinum - vietnami-portugál-latin szótár első korrektúrája.

Szavakkal nem tudom kifejezni azt a határtalan örömöt, hogy Annam újonnan született agyszüleményét tarthatom a kezemben. A szótár több mint kilencezer bejegyzése közül mindössze 250 hibát kellett javítani. Váratlan eredmény.

Ó, bárcsak meglovagolhatnám az óceán hullámait, hogy visszatérhessek Annamba, és hirdessem az evangéliumot Vietnam minden népének! – Egy lich Son Dac Lo könnyei hullottak a könyv minden oldalára.

Minden oldalon Vietnam déli és északi régióinak folyói, hegyei, tengerei és vidékei jelennek meg, a számunkra oly kedves és ismerős emberek arcával együtt: Francisco de Pina, Francesco Buzomi, Gaspar d'Amaral, Antonio Barbosa, Tran Duc Hoa ügyész, Nguyen Phuc Nguyen király, Loc Khe márki, Dao Duy Tu, Minh Duc király hitvese, Nguyen Phuc Khe tábornok, Ngoc Van császárné, Thai Bao Nguyen Danh The, Thanh Do Trinh Trang király, Le Than Tong király, Bento Thien, Raphael Rhodes Ut Ti, Andre Phu Yen…

Hoang Minh Tuong (részlet a *Szavak és emberek 400 év* című történelmi regényből - Vietnami Női Kiadó - 2025)

HŰSÉG

Forrás: https://tuoitre.vn/doa-hoa-tri-an-alexandre-de-rhodes-20260202173931643.htm