Brit látogatók 30 évvel ezelőtt Vietnamban, és ezek felejthetetlen emlékek

1994-ben Hoi An békés volt, és kevés külföldi turista látogatott. A brit Simon O'Reilley fotósorozata, amely a hongkongi SCMP újságban jelent meg, újraalkotta Hoi An ősi szépségét 1994-ben, mielőtt az népszerű globális úti céllá vált volna. Simon O'Reilley nemrég visszatért Vietnámba, konkrétan Hoi Anba, és legutóbbi útja során észrevette, hogy az ország milyen drámaian megváltozott az elmúlt 30 évben.

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 1. — Hoi An 30 évvel ezelőtti fotói, amelyeket egy brit turista, Simon O'Reilley osztott meg

Hoi An ma már népszerű turisztikai célpont. Az ősi város története a 15. századra nyúlik vissza, és fontos kereskedelmi kikötő volt Európa, India, Japán és Kína között. 1994-ben Hoi An tengerparti város volt, amelyet Kazimierz Kwiatkowski lengyel építész és természetvédő őrizt meg, és amelyet az UNESCO 1999-ben világörökségi helyszínnek ismert el.

„Amikor 1994-ben megérkeztünk Hoi Anba, miután motorral utaztunk Da Nangból, csak két turista volt a városban: a szobatársam, Andy és én. Szó szerint egyetlen külföldit sem láttunk a látogatásunk alatt” – írta Simon O'Reilley az SCMP- ben.

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 2. — Egy lány sárkányt ereget (balra) egy üres utcán Hoi Anban, Vietnamban, 1994-ben, és egy tipikus utcakép Hoi Anból 2024-ben (jobbra)

Simon követte a zseniális éljenzést és izgalmat a folyón lefelé. Sokan voltak a parton, akik a csónakversenyt nézték. Amikor felfedezték őket, visszahívták őket, két széket adtak nekik, és ragaszkodtak hozzá, hogy közvetlenül a folyópart mellett üljenek.

A közös nyelve ezután kibővült a „köszönöm”, az „igen”, a „nem” és a „szia” szavakkal. Sok mosoly, vállveregetés és kézfogás hallatszott. Ezután két üveg sört nyújtottak át a távol lévő vendégnek, aki az esemény díszvendége lett.

A csapatok fadarabokkal, deszkákkal és néhány evezővel eveznek, de ezek masszívak, és a csónakok meglehetősen gyorsan mozognak. Sörrel, tenger gyümölcseivel és a vidám, éljenző és fütyülő tömeggel ez valóban egy tökéletes sportesemény .

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 3. — Egy utca Hoi Anban 1994-ben (balra) és 2024-ben (jobbra)

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 4. — Déli irányba nézve a Cua Dai strandra, Hoi Anban, 1994-ben és 2024-ben - ma üdülőhely

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 5. — A szálloda homlokzata Da Nang külvárosában, 1994 (balra). Ugyanez a nézet 2024-ben, ma a Furama Resort Da Nang (jobbra)

„Elmentünk meglátogatni a Cua Dai strandot. Manapság tele van üdülőhelyekkel, napozóágyakkal és napernyőkkel; akkoriban csak egy gyönyörű homokos partszakasz volt.”

„Utána sétáltunk a városban; többnyire bezárt, sárga házak, néhány kenyérszállító kocsi és kihalt, homokos utcák voltak. Nem volt turistatömeg, nem voltak lámpások, nem voltak bárok, nem voltak kávézók, sem divat- vagy művészeti boltok. Valaki azt mondta, hogy csak néhány hónapja van áram” – emlékszik vissza Simon.

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 6.

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 7.

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 8.

Hajóverseny Hoi Anban, 1994. Az evezők deszkákból és más fadarabokból állnak, de az evezősök sok erőt fektetnek beléjük.

FOTÓ: SIMON O'REILLY

Azt mondta, meg kell jegyezni, hogy a ma éttermekben élvezhető vietnami ételek és helyi fogások akkoriban egyszerűen nem léteztek. A felszolgált ételek nem voltak túl emlékezetesek, kivéve a kiváló banh mi-t.

A banh mi kocsikon fából készült üvegtálcák vannak, amelyekben a kis szendvicsek és a töltelékük található. Az egyik töltelék sertéspástétom. A tálcákat egész nap kint hagyják a napon hűtés nélkül...

„Ez az álmos, elhagyatott város elbűvölő a maga kopott szépségében, és Hoi An lakói, mint mindenhol máshol, ahová az országban jártunk, hihetetlenül barátságosak voltak; mindig örültek, hogy látnak minket, és beszélgetni akartak velünk” – írta le.

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 9. — Szomorú jelenet a folyón Hoi Anban, 1994-ben

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 10.

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 11.

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 12.

Hol vannak most az öregek? Ők a szálloda előtt hangszereken játszó alkalmazottak, a hálószövők vagy a kézi fúrókkal hajókat építő munkások.

FOTÓ: SIMON O'REILLY

Akkoriban Hoi Anban látszólag csak egyetlen szálloda volt egy régi épületben. Az őr a kertben ült a barátaival, és gitározott.

Hanoin és Ho Si Minh-városon kívül akkoriban gyér volt a forgalom. Voltak kerékpárok, cyclo-k, robogók, kézikocsik, veterán teherautók és buszok, és sok autó, amelyek az 1960-as évekből maradtak fenn...

„Egy másik dologra is nagyon tisztán emlékszem, hogy sokszor jöttek oda hozzám fiatal vietnami férfiak, mosolyogtak és megkérdezték, hogy akarok-e verekedni! Nem fenyegetően, inkább erőpróbának szánták. 195 cm magas vagyok, és valószínűleg két és félszer nehezebb náluk.”

Bộ ảnh Hội An năm 1994 trong ký ức của du khách Mỹ - Ảnh 13. — „Gyakran hívnak meg minket italozni, ami könnyen ivóversennyé fajulhat. Ketten kávézunk itt, de mindhárman részegek vagyunk.”

A másik forgatókönyv az volt, hogy „Gyere, igyunk egyet!”, ami gyorsan ivóversennyé változott. Általában sört vagy valami szörnyű szeszes italt töltöttek le kis tálkákból” – emlékszik vissza Simon.