Anyám kiment a mezőre...

Egy fagyos téli napon, miközben reszkető kezeimet egy vékony esőkabát alá rejtettem, hirtelen eszembe jutott anyám képe évekkel ezelőttről, egyedül egy szürke, felhős mező közepén.

Anyám kiment a mezőre, vékony inge elszakadt a vállánál, kalapja lobogott a hideg szélben, hátát görnyedten cipelve a telet, a testvéreim és az én bolondos életemet, akiknek még nem volt eleget enniük, és még nem volt elég okuk az aggodalomra. Anyám egyedül volt a mezőn a hideg szürkeségben, minket pedig melegen hagyott az ajtón belül.

Anyám kiment a mezőre, keservesen hideg volt a tél. Vékony inge nem védte meg a széltől, vékony kezei kicserepesedtek a hideg széltől. A földek csupaszok voltak a barázdákkal, arra várva, hogy anyám gyomláljon, megtisztítsa a töltéseket, és simára boronálja a sáros földet. Aztán másnap, várva, hogy a magok kicsírázzanak, anyám kivitte őket a mezőre, és lépteivel egyenletesen elterítette őket. Anyám tél közepén kiment a mezőre, fiatal rizst vetett, és reménykedett a sikeres termésben.

Anyám kiment a mezőre, mezítláb mélyen a hideg sárba süllyedt. Lábai olyan soványak voltak, mint egy gólyáé, ide-oda tapogatóztak, tudomást sem véve az éhes piócákról, amelyek rátapadtak. Napközben sajgott a sáros lába, éjszaka pedig alkonyattól hajnalig vakarta. Soha nem volt olyan téli éjszaka, amikor anyám jól aludt volna.

Anyám kiment a mezőre, hideg volt a téli szél, a téli eső még keserűbb. Az esőkabátot összefoltozták, csak hogy fedezék legyen, de hogyan védhetné meg a téli hideget. Anya azt mondta, a mezőn végzett munka mindig melegen tart minket, a vér kering, ezért meleg van. Tudtam, hogy meg akar vigasztalni minket! A görbe sarló gyorsan leszedte az összes füvet a parton, két bambuszkosarat megtöltve mellkasig, anya elmosolyodott és azt mondta, hideg volt, de a bivalynak és a tehénnek jóllaknia kellett.

Anyám a mezőkre ment, esővizet gyűjtött, a kezén a dermesztő hideg, a telet, az orrán a verejték, görnyedt hátán, csikorgó vállfáját töltötte meg! Léptei gyorsak voltak a mezőkön. Alakja hol magas, hol alacsony volt, mint az élet kanyargó folyója. Kirázta a telet, a nehézségeket, a fáradalmakat, minden hidegen keresztül, de a szíve mindig meleg volt! Olyan boldog és hálás vagyok, hogy még mindig mellettem van anyám.

Japán

Forrás: https://baodongnai.com.vn/van-hoa/chao-nhe-yeu-thuong/202510/me-toi-ra-dong-f2804a0/