Egy amerikai írónő a háború alatt Vietnám három régióján utazott keresztül, hogy segítsen a vietnami népen.

Lady Bortont úgy ismerik, mint az amerikai nőt, aki a legalaposabban érti Vietnámot. Az Egyesült Államok elleni háború alatt az északi, középső és déli országrészek mindhárom régiójában járt, hogy segítsen az embereken. Lady Borton úgy döntött, hogy Vietnámba megy, annak ellenére, hogy a háború még folyt. 1969-ben, 27 évesen ápolónőként dolgozott a Quaker Service (USA) nevű humanitárius szervezetnél, amely azért jött Vietnámba, hogy önkéntesként segítsen mindkét félnek, előmozdítsa a békét és az igazságosságot, és leküzdje a háború következményeit. Erőfeszítéseket tett a betegek kórházakba és kórházakból történő szállítására, és csapatokban dolgozott a szennyezett területek megtisztításán. „Részt vettem a békemozgalomban, de közvetlenül munkatársként, nem tüntetőként. Ezért ott akartam lenni, tenni valamit a vietnami nép megsegítéséért. Amikor Vietnámba mentem, Quang Ngai-ba, láttam, hogy az emberek túl szegények és túl nyomorultak a háború következményei miatt.

Soha nem kérdeztem meg a vietnamiaktól, hogy milyen politikai álláspontot képviselnek. Mindenkivel egyenlően bántunk, anélkül, hogy állást foglaltunk volna. A pácienseink farmerek voltak, sokan közülük gyerekek, akik bivalyok gondozása közben aknák miatt vesztették el a lábukat. „Megértem az amerikaiak fájdalmas veszteségét is, amikor részt vettek ebben a háborúban... Amerikában is sok fiatalembert kényszerített az USA a hadseregbe, vagy néhányan önként jelentkeztek, de sokan közülük nem tértek vissza, megsérültek, rokkanttá váltak, vagy eltűntek... Őszinte amerikai nőként én is nagyon szomorú vagyok” – vallotta be Lady Borton. „Amikor a háború véget ért, a kapcsolatok helyreállításához kapcsolatokra volt szükség. Lady Borton szerint két nagyon különleges ember volt, Mr. Dave Elder és egy másik személy, Mr. John McAuliff. Washington és New York között utaztak, abban az időben, amikor Vietnamnak csak egy képviselője volt az ENSZ-ben. 1977-ben az Egyesült Államok Külügyminisztériuma nem engedélyezte a vietnami kormány képviselőinek, hogy Manhattan területén kívülre menjenek, az ENSZ területén kellett maradniuk.” „Azon a nyáron azt is kértük az Egyesült Államok Külügyminisztériumától, hogy meghívhassuk őket Philadelphiába egy hétvégi piknikre a békemozgalomban részt vevő amerikaiakkal és néhány amerikai vietnámival, hogy találkozzanak egymással. Ezek nem szemináriumok vagy találkozók voltak, hanem csak boldog összejövetelek a kapcsolatok megnyitására.” „Véleményem szerint az az időszak nagyon fontos volt, ha nem lettek volna olyan szervezők, mint Dave Elder és John McAuliff, a két ország közötti kapcsolat ünneplése valószínűleg most nem jöhetett volna létre” – mondta Lady Borton asszony. John McAuliff úr és a Megbékélési és Fejlesztési Alapítvány (Reconciliation and Development Foundation) megvalósította és tervezi az Egyesült Államok és Vietnam magánszemélyei és nem kormányzati szervezetei közötti kapcsolatok bővítését és a csereprogramok fokozását. McAuliff több mint fél évszázada tesz erőfeszítéseket a népi diplomácia terén Vietnámmal, valamint segíti az Agent Orange/dioxin vietnami áldozatait.

1969-es első látogatása óta Lady Borton számtalanszor utazott Vietnám és az Egyesült Államok között. Az 1980-as években több hónapra visszatért, hogy megírja „After Sorrow” című könyvét, amely a háború alatti vidéki vietnami időszakáról szóló emlékirata, és amely nagyban hozzájárult a vietnami-amerikai kapcsolatok megértéséhez és normalizálódásához a háború után. Munkássága megérinti a vidéki vietnámi embereket, és a megbékélés és a megújulás hangja. Lady Borton „After Sorrow” című könyvének előszavában a híres író és politikai aktivista, Grace Paley ezt írta: „Úgy tudom, hogy megesküdött, hogy szeretni és megérteni fogja a vietnami népet, mindannyiukat.”

Csak az 1990-es években költözött Hanoiba munka miatt. „Szeretek Amerikában lenni, de amikor Hanoiban vagyok, olyan, mintha egy más élet lenne. Ez most az otthonom. Úgy érzem, itt vannak a gyökereim, itt vannak a barátaim és az életem” – mondta.

1993 és 2004 között a vietnami kvéker képviseleti iroda vezetőjeként öntözési és tisztavíz-projektek megvalósítását irányította, tőkét biztosított a szegény nők életkörülményeinek javításához, segített angol nyelvű szövegek korrektúrázásában vietnami sajtó- és kiadóügynökségek számára, valamint számos csereprogramot szervezett amerikai és vietnami író- és kiadói szövetségek között.

Nagyon eltérő háttérrel rendelkezik, és számos hasonló gondolkodású amerikaival kötött barátságot. Lady Borton az 1990-es évek végén találkozott Chuck Meadows tengerészgyalogos ezredessel, amikor az visszatért Vietnámba, hogy helyrehozza az amerikai háború okozta károkat. Ő a PeaceTrees Vietnam ügyvezető igazgatója, egy olyan szervezeté, amely segít a vietnamiaknak megtalálni és biztonságosan elszállítani a háborúból visszamaradt, fel nem robbant lőszereket. Amikor egy helyszínt megtisztítanak a lőszerektől, a szervezet fákat ültet oda. Meadows úr elmondta, hogy a kármentesítési csapatok „több tízezer hektárnyi, ma már termékeny földet” tisztítottak meg.

Egy másik barátja Mike Fey volt, aki 1967-ben vonult be, és az amerikai hadsereg egyik hadosztályánál szolgált Quang Tri tartományban. A háború után fogorvos lett. Önzetlensége vezette a PeaceTrees Vietnamhoz. Mike biztatta Mike-ot, hogy készítsen egy albumot a vietnami fotóiból. „Mindig hálás leszek a bátorításáért és támogatásáért” – írta a „Távoli hely: Újralátogatás Vietnamban” című könyvében.

David Thomas művésszel közösen kiadták a „Ho Chi Minh - A Portrait” (Ho Si Minh-ház – Portré) című könyvet Ho Si Minh elnök születésének 113. évfordulója (2003) alkalmából, és segítettek a Ho Si Minh Múzeumnak összeállítani a „The Nguyen Ai Quoc Case in Hong Kong 1931-1933 (Documents and Images)” (A Nguyen Ai Quoc-ügy Hongkongban 1931-1933 (Dokumentumok és képek)) című könyvet, amelyhez számos országból gyűjtött dokumentumokat használt fel. A vietnami kormány 1998-ban Barátság-éremmel tüntette ki.

Miután fél évszázada kötődik Vietnamhoz, Lady Borton vietnami neve Ut Ly is. Számos munkája van, például újságoknak és könyveknek ír, fordít és jótékonysági munkát végez, és nincs más vágya, mint hogy segítsen a világnak megérteni Vietnam történelmét, kultúráját és népét. Sokan ismerik az amerikai írónőt, Lady Bortont a következő néven: "A vietnami kultúrát Amerikába és a világba hozó nagykövet", "Az amerikai nő, aki a legalaposabban érti Vietnamot", "Az író, aki számos művet írt Vietnamról"...

Szerző: Nguyễn Bach

Tervezés: Pham Luyen

Vietnamnet.vn