A Tuoi Tre vasárnapi szerkesztősége munkatársaival

Több mint 20 évig dolgoztam a Tuoi Tre Sunday (ma Tuoi Tre Weekend) című hetilap szerkesztőjeként, 1983-tól kezdve egészen nyugdíjba vonulásom közeléig...

Nguyễn Huỏ Thiep íróval (balra) a hanoi irodában 1987-ben

Többé-kevésbé hozzájárultam egy olyan újság arculatához, amely egykor hetente több tízezer példányban jelent meg. Ez a hozzájárulás nagyrészt azoknak az együttműködő embereknek köszönhető, akik a Tuoi Tre Sunday kezdeti napjaitól kezdve a munkatársaik voltak.

Egy hétig teherautót vezettem, ami nyomtatópapírt szállított Hanoiba, hogy munkatársakat találjak

Amikor elvállaltam a munkát, úgy gondoltam, hogy az újságnak szüksége van egy számos területről érkező híres írókból álló csapatra, akik hozzájárulnak a szerkesztőség munkájához, hogy biztosítsák az egyes számok tartalmának minőségét.

Akkoriban a Tuoi Tre- nek nem voltak képviseleti irodái a településeken, beleértve a fővárosi irodát sem. Délen könnyű volt találkozni és megbeszélni sok szerzővel cikkeket rendelni, de északon nehezebb volt. Így „északra kellett mennünk”, ahogy barátom, Tran Chien mondta, felidézve az aznapi hanoi utamra.

Az 1985-ös holdújév előtti szabadnapokban, kihasználva egy családi találkozót szülővárosomban, Thanh Oai-ban (akkoriban még Ha Tay tartomány része), a személyes munkámat szerkesztői munkával ötvöztem: munkatársakat kerestem.

Az utazás emlékezetes volt, mert ez volt az első közúti utam Vietnámon keresztül. Akkoriban nem volt könnyű repülőjegyet venni, szerencsére egy ismerősöm megengedte, hogy "stoppoljak" egy teherautóval, ami nyomtatópapírt szállított Hanoiba. A teherautó közel egy hétig tartott, mire megérkezett a fővárosba!

Annak köszönhetően, hogy találkoztam és összebarátkoztam néhány hanoi kollégámmal és művésszel, amikor az 1970-es évek végén Délre mentek dolgozni (például Thanh Chuonggal és Luong Xuan Doannal), meleg fogadtatásban részesültem számos terület híres embereivel.

Bátran (és némi szakmai kíváncsisággal) kerestem olyan idősebbeket, mint To Hoai, Luong Xuan Nhi, Van Cao, Tran Dan, Le Dat, Hoang Cam, Bui Xuan Phai…, olyan neveket, akiket olvastam, ismertem és szerettem, amikor 1975 előtt Saigonban diák voltam.

Meglepő módon mindenki nagyon boldog és őszinte volt, hogy beszélgethetett egy fiatalabbal, aki izgatottan várta az együttműködést az újsággal. Ennek eredményeként To Hoai író számos cikket írt a Tuoi Tre Chu Nhatnak, Le Dat író elküldte a Gyáva című novellát (amelyet később novelláskötetének címeként használt), Van Cao költő-zenész verseket küldött, Hoang Cam költő pedig ugyanezt tette...

Azokban a régi időkben Hanoiban voltak szálláshelyek, ahol megszállhattam, persze nem szállodák (mert az újság költségei igen szerények voltak!). Ez Thanh Chuong művész egyedi tervezésű háza volt a Quynh sikátorban, ahol mindig családtagként fogadtak.

És a Trang Tien 8. számú kollektív lakópark első emeleti lakása – Nguyen Trung Duc fordító, a Tuoi Tre Chu Nhat első fordítói munkatársának lakhelye (több spanyolról fordított történetet, valamint a Tábornok az útvesztőben című regény egy fejezetét küldte el, amely elég hosszú volt, így a szerkesztőbizottság két részben jelentette meg).

Ez a lakás a főváros irodalmi és sajtóköreinek gyűjtőhelye volt; ott találkoztam és ismerkedtem meg Duong Tuonggal, Thanh Thaóval, Pham Vinh Cuval, Nguyễn Thuy Khaval...

A Tuoi Tre Chu Nhat cikket közölt Duong Tuong festményeiről. Ami Thanh Thaót illeti, a költészet mellett egy Quang költőket, esszéket és sok más irodalmi témát bemutató cikk is megjelent. Nguyễn Thuy Kha kéziratai mindig kézzel íródtak.

Mindig emlékezni fogok egy hideg téli reggelre Hanoiban, amikor az ébresztőóra hangjára ébredtem. Nguyễn Trung Duc úr ébren volt, és segített levinni a csomagjaimat a földszintre.

Még sötétben hagytuk el a lakást, a még éji harmattól nedves, csendes és hideg utcákon haladtunk a Vietnam Airlines irodájáig, ahol autóval mentem a Noi Bai repülőtérre. Trung Duc ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, pedig akkoriban annyira örült, hogy egy meleg pamuttakaróba csavarhatták!

Munkatársak Nguyen Huy Thiep, Dang Nhat Minh

Felejthetetlen emlék volt az 1987-es találkozásunk Nguyễn Huỏ Thiep íróval, és az együttműködésre való felkérésünk. Miután Tuoi Tre Chu Nhat újra kiadta A tábornok nyugdíjba vonult című novellámat, Hanoiba mentem, hogy találkozzam a szerzővel, meglátogattam az akkoriban elhagyatott házában a Co faluban, a So kereszteződésnél, és biciklivel számos helyre elkísértem Hanoiban.

Ezután Nguyễn Huỏ Thiep elküldte Tuoi Tấ Chu Nhatnak néhány novelláját és irodalmi esszéjét, a szerkesztőbizottság pedig a „Folyj, folyóm”, a „Truong Chi”, a „Fűrésztelepi munkások”, a „Dalok” címűeket választotta kiadásra... Attól kezdve barátok lettünk, sokszor találkoztunk, hol Hanoiban, hol Ho Si Minh-városban.

Egy hanoi szerző, Dang Nhat Minh rendező, aki régóta együttműködik a Tuoi Tre Chu Nhattal . A Bao gio cho den thang 10 és a Thi tra trong tanh tay című filmek megtekintése után találkoztam vele, és készítettem egy interjút a vietnami filmművészet akkori állapotáról, amely a Tuoi Tre Chu Nhat 1987-es 48-as számában jelent meg „Az eredmények még mindig kevések, és egyre kevesebbek” címmel.

Interjú Dang Nhat Minh rendezővel

Ez az „őszinte és becsületes” interjú visszhangra talált a közvéleményben. Miután Minh urat megválasztották a Vietnami Mozi Szövetség főtitkárává, ismét beszélgettem vele egy tehetséges filmes új munkájáról.

Azóta Dang Nhat Minh rendszeresen publikál a Tuoi Tre Chu Nhat folyóiratban. Számos műfajban ír: az olyan új, kissé kényes filmek kritikáitól, mint Viet Linh rendező Vándorcirkusz című alkotása, egészen a vietnámi vonatkozású szereplőkről, például Madeleine Riffaud-ról és Oliver Stone-ról szóló irodalmi memoárokig, beleértve novellákat is ( Felnőtt történetek - Tuoi Tre Chu Nhat 14. szám, 1991).

Elmondható, hogy Mr. Dang Nhat Minh nemcsak egy munkatárs, aki mindig is elkötelezett volt az újság iránt, hanem közeli barátom is. Úgy gondolom, hogy Mr. Dang Nhat Minh a Tuoi Tre vasárnapi munkatársi munkájának mintaképe lehet.

Nguyen Duy költészete Tuoi Tre vasárnap 25-1987

A déli Son Nam öregúrja és sok más déli kegy

Ami a déli munkatársakat illeti, különösen nagyra becsülöm Vo Hongot és Son Namot, a veterán írókat. Son Nam úrnak rendszeresen van ideje írni a Tuoi Tre vasárnapjára , a déli szokásokról, istentiszteletekről és halálesetek évfordulóiról szóló történetektől kezdve olyan helyeken és vidékeken át, mint a Ben Tre , Cu Lao Pho, Ben Suc..., sőt, a déli úttörő korszak konyhájáig...

„A Dél Öreg Embere” szorosan együttműködött Tuoi Tre-vel vasárnap , amikor a szerkesztőség fotópályázatot szervezett a Saigon – Ho Si Minh-város (1998) 300. évfordulójának megünneplésére. Ez idő alatt minden nap bejött a szerkesztőségbe, hogy megnézze a pályázatra beküldött fotókat, segített kiválasztani a publikálásra szánt fotókat és kommenteket írt, majd vezette a zsűrit, amely kiválasztotta a legjobb fotósorozatokat díjak odaítélésére.

Son Nam íróval a szerkesztőségben (a 300 éves Saigon - Ho Si Minh-város fotópályázatról beszélgetnek)

A Tuoi Tre Chu Nhattal való együttműködés évei alatt a nha trangi Vo Hong író tucatnyi novellát küldött (melyek mindegyikét kiválasztották közlésre) és számos emberségességgel teli cikket apákról, anyákról, tanárokról, gyermeki tiszteletről, tanár-diák kapcsolatokról... mint például a Egy rózsa apának ( Tuoi Tre Chu Nhat No. 24-1990), Gondolatok az anyáról ( Tuoi Tre Chu Nhat No. 35-1990), Egy darab kréta tartása ( Tuoi Tre Chu Nhat No. 45-1992) és A Tet harmadik napja tanároknak ( Tuoi Tre Xuan 1993).

Emlékezzetek a szerkesztőségnek küldött gyönyörűen írott leveleire, amelyekben olyan témákat vitatott meg, és olyan cikkeket írt, amelyeket meg akart írni, és csak akkor hagyta abba, amikor az egészsége olyan volt, mint egy haldokló olajlámpa!

Tran Huu Ta tanár lelkesen publikál a Tuoi Tre Chu Nhat folyóiratban. Rendszeresen és széles körben publikál a déli városi irodalomról, olyan írókról, mint Vu Trong Phung, Thanh Tinh, To Hoai és Nguyen Tuan, különösen olyan déli írók portréiról, mint Tham The Ha és To Nguyet Dinh, valamint számos cikket közöl az oktatásról és a felvételiről – olyan témákról, amelyek mindig mélyen foglalkoztatják, valahányszor lehetősége adódik a szerkesztőséggel való megbeszélésre.

A Tuoi Tre vasárnapi újsággal együttműködő híres írók közül sok szép emlékem fűződik Nguyen Khaihoz.

Az 1980-as és 1990-es években gyakran találkoztam Nguyen Khai-jal, amikor cikkeket, általában novellákat vagy memoárokat küldött be a szerkesztőségbe. Később a szerkesztőség felkérte, hogy írjon recenziókat a Tuoi Tre vasárnapi számában megjelent művekről, és meghívta, hogy vegyen részt az év legjobb novelláinak kiválasztásában.

Tran Huu Ta professzor cikke: Tuoi Tre Sunday, 42-1990

Kommentárjai és értékelései rövidek, tömörek és mélyrehatóak, nagyon élvezetes olvasmányok, például Hoa Ngo Hanh „Eső a távoli hegycsúcson” című novellájának ( Tuoi Tre vasárnapi szám, 45-1998) olvasása során azt írta: „Egy novella, amelyre sokáig emlékezni lehet” a következő szöveggel: „a mai nap szavai, tömörek, káprázatosak, közvetlenül az olvasó érzékelésébe ragyognak, csendes eső, nádszálak, piros banánvirágok és esőben kunkorodó levelek, ezek a képek biztosan sokáig megmaradnak bennem”.

Lehetetlen lenne megemlíteni a Tuoi Tre Chu Nhat számos más közreműködőjének összes hozzájárulását cikkek és kompozíciók tekintetében, mint például Nguyen Quang Sang, Tran Huyen An, Nguyen Duy... szerzőké; köztük a veterán Trang The Hy, aki bár nem író, elfogadta, hogy zsűritag legyen a Tuoi Tre Chu Nhat novella- és memoárversenyén 1986-ban.

Aztán jött a tehetségek következő generációja, jellemzően Nguyễn Ngoc Tu, akinek első novellái újságokban jelentek meg, miután első díjat nyert a 20 éves irodalmi írói versenyen (amelyet a Tuoi Tre újság és a Tre Kiadó szervezett).

Nem feledkezhetünk meg olyan művészek hozzájárulásáról, mint Nguyen Trung, Dinh Cuong, Luong Xuan Doan és Buu Chi, akik a Tuoi Tre Chu Nhat művészeti rovatához járultak hozzá azokban az években; a gyönyörű novellás illusztrációkkal együtt, amelyeket Nguyen Trung, Nguyen Trong Khoi, Ca Le Thang, Hoang Tuong és Nguyen Thuyen készítettek, hogy művészi megjelenést teremtsenek az újságnak.

2025 májusában, Dang Nhat Minh születésnapján küldtem egy gratuláló üzenetet Zalónak, és azonnal megkaptam a válaszát: „Köszönöm, Chuc. Hiányzol a Tuoi Tre vasárnappal... felejthetetlen emlékek.” Engem semmi sem indít meg jobban, mint valakit, aki a szerkesztőségben dolgozik!

Nguyen Trong Chuc

Forrás: https://tuoitre.vn/toa-soan-tuoi-tre-chu-nhat-voi-cong-tac-vien-2025072906334131.htm