Egy emlékezetes Tet az otthonuktól távol élők számára

Európában a tél keményebbnek tűnik. Hópelyhek borítják be minden tetőt és fát, hideg fehér színben. A keserű hideg mélyebben hatol be minden otthontól távol lévő gyermek lelkébe, amikor a hazában a meleg és szerető tavasz minden ajtón kopogtat.

Hazudj, hogy boldoggá tedd anyádat

Közel 200 000 külföldön élő vietnami tanul és él szétszórva Németország-szerte. Nagyvárosokban, ahol nagy a vietnami lakosság száma, vietnami piacok és bőséges árukínálat található, mint például Berlinben, Erfurtban, Lipcsében... Amikor eljön a Tet, az egyesületek gyakran szerveznek találkozókat, eszmecserét és közös újévi ünneplést az embereknek. De még mindig sokan élnek távoli területeken, messze az ázsiai piacoktól, ahol kevés vietnami él. A zsúfolt munka elrabolja őket. Tet már csak egy emlék az elmében, az álomban, hogy elmerülhetünk a szeretett családdal való újraegyesülés légkörében.

Egyszerű dekoráció egy vietnami család holdújévének megünneplésére Németországban

Van egy barátom, aki Baden-Württembergben az utcán árul ruhákat. Naponta több mint 100 km-t kell vezetnie, hogy eljusson az eladási helyére. A munka nehéz és sok időt vesz igénybe.

Azt mondta, 20 évnyi távollét alatt ötször tért haza, és ezek közül egyik sem Tet napjára esett. Sokszor, amikor elérkezett a szilveszter, sorban állt a vásárlókért (mivel Németországban az időzóna 6 órával elmarad a vietnámi időzónától, és Tet 30-a ritkán esik vasárnapra). A hó hevesen esett a lába alatt, a keze vörös és karcos volt, és még egy halom ruha ellenére is reszketett. A hidegtől, az éhségtől reszketett. Reszketett, mert érezte, hogy közeledik a szent pillanat, amikor hazájában üdvözölheti az új tavaszt. Mellkasa összeszorult, és a nosztalgia visszakúszott. Idős anyja alakja most olyan gyenge volt, mint egy érett banán. Amikor a szél évszakokat váltott, ízületei még jobban fájtak. Szeme felhős volt, aggódva várt. Anyja aggódva kérdezősködött az év utolsó étkezéséről. Azon tűnődött, hogyan ünnepli majd a fia Nyugaton a Tet napját, banh chungot és xoi gac-ot eszik, vagy továbbra is keményen kell dolgoznia a sorban a vásárlókért?

Csak akkor nyugodott meg, amikor befejezte a munkát, hazatelefonált, hogy boldog új évet kívánjon anyjának, és azt mondta neki: „Mindenem megvan Tetnek”. Ez volt a hazugsága. A több mint 100 km-es úton visszafelé a kis falujába, vezetés közben lassan majszolt egy szendvicset, hogy csillapítsa az éhségét. A szendvics olyan volt, mint egy távoli helyről származó fogás az új év köszöntésére, amely felváltotta az összes finom Tet ételt, amit elképzelt. Hogy holnap korán keljen, hogy szembenézzen egy hosszú, mozgalmas nappal. Hirtelen elfelejtette, hogy tegnap este még szilvesztert is ünnepelt.

Szimbolikus, mégis szívmelengető étel

Linh és Hoa, két fiatal lány, akik Németországba mentek ápolónőnek tanulni. A hely, ahol élnek, nagyon félreeső. Csak egy német szupermarket, egy hentesüzlet és két pékség van. A buszmegálló csak óránként jár. Visszatérve Vietnámba, a Tet nem volt emlékezetes számukra, mert semmiből sem volt hiány. Az első évben, amikor távol ünnepelték a Tetet, rettenetesen hiányzott nekik az otthonuk. Korábban mindig azt mondták, hogy a Tet unalmas. Ide, egy ázsiai piacok nélküli helyre érkezve, meg kellett tanulniuk nyugati ételeket enni. Miután elkészítettek két tányér spagettit, egymásra néztek, könnyek gyűltek a szemükben, és nehezen nyelték le a tésztát. A következő évben a Berlinben élő nagynénjük küldött nekik egy pár banh chungot, gyorsan lefényképezte, és feltöltötte a Facebookra, hogy megmutassa a barátainak: "Idén Tet lesz." Ilyen egyszerű, egy nagy lakomával. Csak egy szimbolikus fogás, de elég ahhoz, hogy megmelengesse a szívet.

Összegyűlve, hogy finom ételeket fogyaszthassanak, folyamatosan dicsérve és egymásnak kívánva boldog új évet, elegendő egészségben és békében, hogy legyőzzék az idegen földön felmerülő minden nehézséget.

Amikor először megérkeztem Németországba, nem voltak barátaim. 30-án este a férjemnek késő estig kellett dolgoznia, így egyedül hagyott négy néma fal között. A családom és a hazám utáni vágyakozás folyamatosan kavargott az elmémben. Se banh csung, se barackvirág, se kumkvat. Füstölőt gyújtottam az oltáron, csak néhány gyümölcsöt és egy tányér ragacsos rizst ettem mungbabbal, amit gyorsan elfújtam. Csendben ettem, csendben sírtam... Az emlékek, amikor szeretett családommal összegyűltünk a Tet ünnepen, újra és újra visszatértek.

Köszöntsd a tavaszt a magad módján

Egészen addig, amíg egy hesseni kisvárosba nem költöztem. Először vettem részt egy vietnami közösség által szervezett Tet ünnepségen. A színpadot a csillogó "Boldog új évet" felirat díszítette, mellette egy piros papírból készült barackfa állt. Örömteli és meleg tavaszi hangulatot árasztott. A Tet dalok visszhangoztak, megdobogtatták és izgatottá tették az emberek szívét. Minden család hozzájárult egy kicsit, így a szilveszteri lakoma nagyon gazdag volt. A pezsgő hangja duruzsolt. A poháremelésre és a koccintásra való felkérés közelebb hozta az embereket egymáshoz. A gyerekek örültek a szerencsepénznek. Mindenki ragyogott és örömteli volt, mintha a szülővárosában ünnepelné a Tet-et. De mindössze két évvel később, ismeretlen okokból, a közösség beszüntette működését. A tavaszt a magunk módján ünnepeltük.

Általában néhány egymáshoz közel élő testvérnő tervezi, hogy valakinél ünnepel. Kisvárosról van szó, így nehéz teti ételt rendelni. Online kell tanulnunk, és egymást kell megtanítanunk az elkészítésére. Mindenki elfoglalt, de mégis megpróbálunk egy különleges ételt kézbe venni. A férjeknek a legnehezebb friss csirkéket fogni. A német szupermarket ugyanis csak fiatal és idős csirkéket árul, amelyek nem alkalmasak tetire. Sok telefonos könyörgés után a farm tulajdonosa végül beleegyezett, hogy elad nekünk néhány szabadon tartott csirkét, amelyek éppen tojást tojtak. Megvettük őket, diszkréten betettük a fürdőkádba, elvágtuk a torkukat és kitéptük a tollukat anélkül, hogy a szomszédok tudnák. A főtt csirke az aranybarna, édes és puha bőrével, a csillogó húsleves, amiből a rusztikus ételeket készítik, a bambuszrüggyel töltött tészta és a kevert, wokban sült zúza friss csirkedarabokkal - mindenkinek ízlett.

A banh chungnak nincsenek dong levelei, banánlevelekkel formába csomagoljuk, és kuktában főzünk, hogy gyorsabban süljön. A gyerekek is alig várják, hogy megtanulják a szüleikkel együtt tekerni. Ahogy a forró, gőzölgő süteményeket nézem, hirtelen eszembe jutnak apám szépen elrendezett süteményei évekkel ezelőttről. Érzem Tet nyüzsgő, pezsgő illatát.

Ha kocsonyás húsra vagy ropogósra sült sertéshúsra vágysz, el kell menned egy orosz szupermarketbe, hogy disznólábat, -fület és -nyelvet rendelj. A sertéshús elkészítése nagyon fáradságos, mert nincs olyan friss, meleg hús, amit úgy össze lehetne pépesíteni, mint otthon. De ez nem számít. A darált húst egy kevés halszósszal pácolják az íz kedvéért, kis adagokra osztják, és a fagyasztóba teszik. Amikor kiveszed, hogy újra daráld, mindig győződj meg róla, hogy hideg a kezed, és addig daráld, amíg sima és rugalmas nem lesz. A házi készítésű sertéshús felszeletelve barackrózsaszín, magozott és ropogós, és erős banánlevél illata van, sokkal jobb, mint a szupermarketben kapható fagyasztott sertéshúsra.

A házi sonka felvágva barackos rózsaszínű, magozott és ropogós, erős banánlevél aromával, sokkal jobb, mint a szupermarketben kapható fagyasztott sonka.

Szilveszterkor hideg és durva szél fújt. A házat meleg fények világították meg, a gyümölcstálca színes volt, és az őszibarackvirágok még mindig ott lapultak a zöld teáskanna mellett. Minden mindennapi nehézséget félretettek. Mindenki szép és csinos volt. Összegyűltek, hogy finom ételeket fogyaszthassanak, folyamatosan dicsérve egymást. Jó egészségben és békében gazdag új évet kívántak egymásnak, hogy legyőzzék az idegen földön felmerülő összes nehézséget.

Amikor a szülővárosunkban, a szüleink családjában megünnepelt Tet emlékeiről mesélünk egymásnak, az melegséggel és érzelmekkel tölt el minket... Vannak emberek, akik messze élnek az otthonuktól, és így ünneplik a Tet-et.

Forrás: https://nld.com.vn/thoi-su-quoc-te/cai-tet-dang-nho-cua-nhung-nguoi-xa-xu-20230119233137111.htm