Egy Hanoiba házasodott nyugati férfi folyékonyan beszél vietnamiul, és vicces történeteket mesél taxizás közben

Amikor megkérdezték tőle: „Vannak gyermekei?”, Valentin Constantinescu azt válaszolta: „8 gyerek”, amivel a hallgatóság meglepetten válaszolt, de valójában „6 kutya és 2 macska” volt. A szellemes válaszból kiderült, hogy vietnami nyelvtudása „nem átlagos”.

Az 1985-ben született férfi azonban úgy véli, hogy a vietnami nyelvtudása „normális”. „A feleségem azt mondta, hogy jobban kellene beszélnem, mert több mint 20 éve élek Vietnámban, hosszabb ideig, mint amennyit Romániában, a hazámban töltöttem.”

A vietnami nem nehéz

Valentinnal egy vietnami útja során készült az interjú, melynek során Da Nangban is megállt. Az út körülbelül másfél évig tartott – vele, a feleségével és a kutyáikkal.

Miután 14 évig Hanoiban , 5 évig Saigonban élt, és másfél évig északról délre utazott, azt mondta, hogy "Vietnámban már semmi sem lep meg", azon kívül, hogy minden nap új ismereteket szerez a vietnami nyelvről.

Valentin először 2005-ben érkezett Vietnámba ösztöndíjasként a Diplomáciai Akadémiára (akkoriban a Nemzetközi Kapcsolatok Akadémiájára). Egy év vietnami nyelvtanulás után a Hanoi Tudományos és Technológiai Egyetemen hivatalosan is megkezdte egyetemi tanulmányait.

„Amikor egyetemre kerültem, a vietnami nyelvtudásom csak alapszintű volt, nem volt elég ahhoz, hogy teljes mértékben megértsem az olyan nehéz tantárgyakat, mint a politika, a makroökonómia, a filozófia stb. De utána fokozatosan fejlődtem.”

Valentin 19 éves korában Vietnámba ment tanulni. Azóta több mint 20 éve él Vietnámban.

Valentin egy vicces történetet mesélt, amivel akkor találkozott, amikor még nyugatiként nagyon jól beszélt vietnamiul. „Akkoriban a Grabnak nem volt olyan jó helymeghatározó rendszere, mint manapság, így miután lefoglalt egy autót, a sofőr gyakran felhívta az ügyfelet, hogy megkérdezze a pontos helyet.”

Azon a napon autót foglaltam, és kaptam egy hívást a sofőrtől, aki a tartózkodási helyem felől érdeklődött. Miután megerősítette a tartózkodási helyem, megérkezett, mondtam, hogy „én vagyok az”, majd legyintett: „nem, nem, ügyfél... ügyfél...” (nem, nem, ügyfél... ügyfél - nyers fordítás).

Azt mondtam, hogy „nos, a vendéged vagyok”, de ő makacsul ellenállt, és tört angolsággal annyit mondott: „Nem beszélek angolul”. Azt mondtam, hogy „oké, tudom, beszélek vietnamiul”.

Sok veszekedés után sem értette. Elővette a telefonját, hogy visszahívja a „vendéget”, ekkor megszólalt az én telefonom. Meg kellett mutatnom neki, ekkor meglepődött, kiderült, hogy én vagyok az a vendég, akivel korábban beszélt.

Azt mondta, vietnami vendégnek gondolta, mert szerinte a külföldiek nem tudnak így beszélni.

Egy másik alkalommal, Ho Si Minh-városban, Valentin félreértésbe ütközött az ellenkező irányban, amikor elment megjavíttatni az autóját.

A recepciós már messziről felismerte, hogy külföldi. „Megkérdezte: »Teát vagy kávét iszik?« Azt válaszoltam: »Egy kávét, kérem.« Azt mondta: »Igen, igen.« Odahozta a kávéscsészét, és azt mondta: »Nagyon nyugatinak tűnik, uram!«”

Kiderült, hogy miután meghallotta Valentint vietnamiul mondani, a másik alkalmazott azt hitte, hogy vietnami. Ekkor a „nyugati” csak boldogan válaszolt: „Köszönöm. Ön nyugati!”.

Valentin megjegyezte, hogy a vietnami nyelven nem nehéz elérni a normális kommunikáció és a mindennapi eszmecserék szintjét. „De nehéz megérteni a vietnami emberek szólásait, szarkazmusát, vicceit és fordított beszédét.”

„Például a ’cha’ szó ugyanaz, de a ’cha ai muon’ és az ’ai chung muon’ teljesen ellentétes jelentéssel bír. Ezt a mélyebb tudást azonban csak azután sajátítottam el, hogy már elértem a vietnami nyelv alapszintjét, így már nem volt nehéz.”

Úgy véli, hogy a román nyelvnek van „a világ legnehezebb nyelvtana”. Jelenleg Valentin folyékonyan beszél 3 nyelven: románul, angolul és vietnamiul. Jól tud hallgatni és olvasni franciául, olaszul és spanyolul.

Vietnámi nyelvet fog tanítani külföldieknek

Valentin és a felesége már másfél éve utazgatnak Vietnámban.

Angoltanárként Valentin azt mondta, hogy a diákok szintjétől függően angolul vagy vietnamiul fog tanítani.

Egy „vietnamiul beszélő nyugati” szemszögéből nézve gyakran meglepi az idegeneket vietnami beszédkészségével. Azt mondta, hogy Ho Si Minh-városban, amikor az emberek vietnamiul beszélnek, nem annyira meglepődnek, mint a hanoiak. De meglepődnek, mert az északi dialektust beszéli.

„Saigonban több külföldi beszél vietnamiul, mint Hanoiban, de általában csak néhány egyszerű mondatot tudnak mondani. Hanoiban a legtöbb a vietnamiul jól beszélő külföldi” – osztotta meg megfigyelését.

Valentin ezt azzal magyarázta, hogy „mivel Saigonban minden régióból özönlenek emberek, sokféle vietnami akcentus létezik, ami megzavarhatja a külföldieket, amikor először tanulnak. Északon csak egy vietnami akcentus van.”

A közeljövőben az angol oktatás mellett Valentin hivatalosan is megnyit egy vietnami nyelvórát külföldiek számára. Mivel sok nyelvet ismer, úgy véli, hogy bár sok tankönyv tanít vietnamit külföldieknek, a könyvekben alkalmazott tanítási módszerek meglehetősen „hamisak”.

„Például az emberek megtanítják, hogyan kell üdvözölni: Szia. Hogy vagy? A vietnamiak nem így üdvözlik egymást, amikor mindennap találkoznak. Ezt a kifejezést csak akkor használják, ha régóta nem látták egymást, és általában csak idős emberektől szokták megkérdezni.”

Ezért Valentin a külföldiek számára a legérthetőbb és legtermészetesebb módon szeretné tanítani a vietnamit, azzal a céllal, hogy „a tanfolyam elvégzése után, két vietnami beszélgetésének meghallgatása után megértsd”.

Vietnam a második otthonom

Valentine szinte az összes vietnami ételt szereti.

Valentin több mint 20 éve él Vietnámban, így a legtöbb tartományban és városban járt már. Imád utazni, hogy felfedezze azt a helyet, ahol élete több mint felét töltötte.

„Vietnam egy hosszú ország, így minden tartomány nagyon más – az időjárástól kezdve az akcentuson át a konyháig. De van egy dolog közös: a vietnami emberek személyisége mindenhol ugyanaz – vidám, optimista és barátságos.”

Amikor arról kérdezték, hogy mit szeret enni, azt mondta, hogy imádja a vietnami ételeket. „Hogy erre a kérdésre válaszoljak, a legjobb, ha az ellenkezőjét mondom. Csak két étel van, amit nem szeretek: a véres hurka és a durián. A többit imádom a vietnami ételeket, beleértve a fermentált garnélarák-krémmel készült cérnametéltet is.”

„Szeretem a vietnami zenét is. A vietnami zene nagyon romantikus, gyakran szól a szerelemről... 2004-ben, amikor először jártam Vietnámban, az első dalok, amiket hallottam és megszerettem, a Duy Manh „Hay ve day ben anh” és a Khanh Phuong „Chiec khan gio am” című számai voltak... Most Soobint szeretem. Számomra ő olyan, mint Vietnam Bruce Marcja.”

A 19 éves Valentin számára a vietnami közlekedés valóban „ijesztő”. Amikor először megérkezett, furcsának találta a motorosokkal teli utcákat, és azt, ahogyan az emberek átkeltek az úton… nagyon. De miután 20 éve élek Vietnámban, most „én is ugyanezt teszem”.

„Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak” – vallotta be Valentin nevetve.

Forrás: https://giadinh.suckhoedoisong.vn/chang-tay-lam-re-ha-noi-noi-tieng-viet-nhu-gio-ke-chuyen-hai-huoc-khi-di-taxi-172240923081525254.htm