A hagyományos thai esküvőkön elengedhetetlen eljárás, hogy a lányra kalapot tesznek, mielőtt a férje házába mennek.
Muong Le - Trung Thanh község régi neve - régóta a fekete thai nép kulturális bölcsőjeként ismert. A közigazgatási egységek egyesítése után Trung Thanh község közel 9000 lakosú, akiknek több mint 75%-a thai. A muongok évszázados megalapítása után a thai emberek továbbra is büszkék etnikai kulturális identitásukra. Ugyanakkor mindig megőrzik a jó szokásokat és rituálékat, amelyek áthatják az identitást, beleértve a hagyományos esküvői szertartásokat is.
Mivel szerettünk volna többet megtudni a thai esküvőkben megőrzött szépségről, Phai faluba látogattunk egy hagyományos esküvő felújítása alkalmából. A békés hegyi erdőben a khấu, khen és gongok hangjai dallamosan keveredtek a brokát ragyogó színeivel, újraalkotva egy szent rituálét, amelyet a felföldi kultúra hatja át. Ha Thi Thoan asszony szerint, aki jártas a Trung Thanh község thai etnikai kultúrájában, a thai emberekkel való házasság mindig a pár őszinte érzéseivel kezdődik. Amikor a szerelem "virágzik és gyümölcsöt terem", a fiatalember megkéri szüleit, hogy keressenek egy házasságközvetítőt, aki megkéri a kezét. Korábban egy hagyományos esküvőnek legalább 6 eljáráson kellett keresztülmennie, beleértve a pay loong khoamot (eljegyzési szertartás), a xoo po-t (esküvői kérési szertartás), a ban doongot (esküvői asztalra terítési szertartás), a clo doongot (hivatalos esküvői szertartás), a ton po mo-t (menyasszonyköszöntő szertartás) és a lai nha-t (pay khun hoi).
Az eljegyzési szertartás, a két család első találkozása, egyszerűen és bensőségesen zajlik, hozomány nélkül. Ha a vőlegény családja elfogadja a meghívást, felkér egy házasságközvetítőt (thaiul ung xu, pa xu), hogy válasszon egy kedvező napot, amikor a menyasszony családjához megy, és hivatalosan is kéri az esküvőt. Az ajándékok közül ilyenkor nem hiányozhat az erjesztett bor, valamint a bétel- és arékadió - a ragaszkodás és az őszinteség szimbólumai. A házasságközvetítő gyakran szimbolikus jelentéssel teli nyitómondatot mond: "Legidősebb fiunk beleszeret gyönyörű, gyermeki lányodba. Ha nem bánod szegény családunkat, kérlek, hadd fogadjuk el a lányodat menyünknek. Olyan lesz, mint a vízforrás, vizet hoz a földekre, keményen dolgozik a szántáson, házakat épít, és gondoskodik a családról..." Ha érzik az őszinteséget, a menyasszony családja egyetért, és a két fél megbeszéli az esküvő dátumát, a vendégek számát, az ajándékokat, valamint a konkrét feladatokat az eljegyzési szertartáson és a hivatalos esküvőn.
Az esküvő napján a vőlegény családja általában a házasságközvetítőből, a csoport fejéből, a vőlegényből és a vőlegényfiúkból, a vőlegény édesanyjából, valamint rokonokból és barátokból áll. Kíséri őket körülbelül 8 fiatal férfi és nő pár, akik a hozományt viszik. Az esküvői kellékeket gondosan előkészítik, beleértve egy négyfüles bronzedényt (mò toong xi hu), egy disznót, egy pár kakast és egy pár tyúkot, egy pár levelekből készült bort, bambuszcsöveket savanyú hallal és hagyományos ajándékokat, például 4 tekercs brokát anyagból, egy hagyományos ruhát az anyósnak, ezüst karkötőket a menyasszony anyja testvérének és öccsének, egy nagy sálat a dolgok becsomagolásához, ruhákat, karkötőket a menyasszonynak...
Amikor a nászmenet éppen a cölöpház lépcsőjének aljához ért, a házasságközvetítő beengedte a házba: „Van itthon valaki? Kérem, szóljon egy szót?/ Messziről érkezett vendég, szíve tele izgalommal/ Házigazdám, kérem, adjon egy pohár vizet/ Hogy enyhítse vágyakozásomat, hogy felmelegítse szívemet.” A menyasszony családja ügyesen, képletes és kecses khap szavakkal válaszolt: „A távoli apósok eljöttek a házamba/ Még nem volt időm köszönni, gyertek ki üdvözölni őket/ A fecskék csicseregnek az erdőben/ A baglyok sürgetnek, hogy azonnal jöjjek haza.” A khap szavak, félig dalhoz, félig vershez hasonlóan, ünnepélyesebbé és meghittebbé tették az esküvő hangulatát. A két család közötti minden zavart és furcsaságot fokozatosan eltörölt a nevetés, a zene és a meleg egyetértés.
A szertartás során a bambuszfuvolák, gongok, pánsípok és fuvolák hangja, valamint a szerelmes dalok hangja hangosan visszhangzott. Amikor felkelt a nap, a menyasszonyt hivatalosan is a férje házába vitték. Mielőtt elhagyták volna a menyasszony családját, a vőlegény családja megkapta a "hozomány" ajándékokat, köztük 6 takarót, 6 párnát, 6 díszpárnát és 1 fekete szúnyoghálót (pôi cho) - amelyek egy thai lány teljességét szimbolizálják, amikor a férje házába megy. A csereszertartás során a menyasszony családjának képviselői egy találós kérdést tettek fel. Ha a vőlegény családja helyesen válaszolt, megkapták az ajándékokat; ha helytelenül válaszoltak, egy pohár borral büntették őket. Az ajándékokat hordozó férfiak és nők arcát korommal kenték be - ez a szokás a gonosz szellemek elűzését és a békéért való imádkozást szolgálta.
A hagyományos fapadló közepén az idős anya egy búcsúdalt énekelt, a dal tele volt anyai szeretettel. Nemcsak a meny kötelességeire emlékeztette a lányát, hanem a dal egy módja is volt annak, hogy az anya üzenetet küldjön férje családjának, toleranciát remélve lánya iránt első bizonytalan napjaiban: „Bár szegény, a szeretet még erős/ A hozomány kicsi, nem várok ezüstöt vagy aranyat/ Kérlek, mutass nekem kedvességet/ Taníts jónak lenni, tanulj kedvesnek lenni”.
A vőlegény lépcsőjére lépve a menyasszonynak le kell vennie a kalapját, és lábmosási szertartást kell végeznie, ezzel kifejezve tiszteletét és beszámolva őseinek a család új tagjáról. A menyasszony meghajol az ősök oltáránál, míg a házasságközvetítő egy tálcán kínál felajánlásokat, köztük disznófejet, bort és banh chungot, mondván, hogy mostantól ez a lány a család hivatalos menye, és kéri az ősök áldását. Ezután a menyasszonyt bemutatják férje rokonainak. Minden rokon esküvői ajándékot ad neki, például karkötőket, brokát sálakat, bambusz ingeket, hajtűket... Miután átvette őket, a menyasszony háromszor meghajol, hogy kifejezze háláját, megígérve, hogy eleget tesz feleségként és lányként vállalt kötelességeinek, és fenntartja a családi boldogságot.
Érdekes részlet, hogy az esküvő után a koszorúslányok 3 nap és 3 éjszakát maradnak a menyasszonnyal, amíg a vőlegény még nem kerülhetett közel a feleségéhez. A nászágyat egy termékeny és szerencsés családtagnak kell megterítenie, hogy a jó szerencse továbbadja a szerencsét az ifjú párnak. A negyedik napon a pár és szüleik a menyasszony házába mennek, hogy lebonyolítsák a szertartást. Innen hivatalosan is engedélyezett a férjnek, hogy jöjjön-menjen, és teljesítse vőként a kötelességeit.
Manapság, a modern élettempóval és az új kulturális élet építésének politikájával együtt, a Trung Thanh községben megrendezett thai esküvők számos eljárást leegyszerűsítettek és rövidebb ideig tartanak. Az etikett, az esküvői ajándékok, az énekek, az ősök tiszteletére vonatkozó rituálék és a közösségi összetartás alapvető értékeit azonban továbbra is tiszteletben tartják és megőrzik. Mert az esküvői szertartás a thai emberek életében olyan hely, ahol a nemzeti kultúra lelke találkozik, ahol a szeretet összeolvad az emberi erkölccsel, a családdal, a klánnal és a közösségi kötelékekkel. Ennek a szépségnek a megőrzése és népszerűsítése a Thanh szívében található hegyvidéki régió kulturális kvintesszenciájának egy részét is megőrzi ma.
Cikk és fotók: Ba Phuong
Forrás: https://baothanhhoa.vn/doc-dao-dam-cuoi-nguoi-thai-xu-thanh-259329.htm
Hozzászólás (0)