Egyedi thai esküvői szokások Thanh Hoa tartományban.

(Baothanhhoa.vn) - „A felnőtt fiú feleséget vesz, a felnőtt lány férjhez megy” – ez az egyszerű, mégis mélyenszántó közmondás fontos mérföldkövet jelöl az ember életében. Amikor a fiúk és a lányok elérik a felnőttkort, itt az ideje, hogy elkezdjék saját családjuk építését. A Thanh Hoa thaiföldi lakosai számára az esküvő nemcsak a pár számára jelentős esemény, hanem egy kulturális fesztivál is, ahol a generációkon át megőrzött szokások, hiedelmek, zene és hagyományos művészetek összefonódnak.

A hagyományos thai esküvők elengedhetetlen rituáléja, hogy a lányra kalapot tesznek, mielőtt a férje házába megy.

Muong Le – Trung Thanh község régi neve – régóta a fekete thai nép kulturális bölcsőjeként ismert. Az adminisztratív egyesülés után Trung Thanh községnek közel 9000 lakosa van, akiknek több mint 75%-a fekete thai. A falvak és közösségek évszázados létrehozása során az itt élő fekete thai emberek megőrizték etnikai kulturális identitásukat. Ugyanakkor mindig megőrizték a hagyományokban gazdag gyönyörű szokásokat és rituálékat, beleértve a hagyományos esküvői szertartásokat is.

A thai esküvői szokások megőrzött szépségének megismerésére vágyva ellátogattunk Phai faluba egy újjáélesztett hagyományos esküvői szertartás során. A békés hegyi táj közepén a khap, khen és gongok dallamos hangjai keveredtek a brokát anyagok élénk színeivel, újraalkotva a felföldi kultúrában gazdag szent rituálét. Ha Thi Thoan asszony, a Trung Thanh község thai etnikai kultúrájának szakértője szerint a thai emberek közötti házasság mindig a pár őszinte érzéseivel kezdődik. Amikor a szerelem kivirágzik, a fiatalember értesíti szüleit, hogy keressenek egy házasságközvetítőt a házassági ajánlat megtételéhez. Korábban egy hagyományos esküvői szertartásnak legalább hat eljáráson kellett keresztülmennie, beleértve a pay loong khoamot (eljegyzési szertartás), a xoo po-t (házasságkérés), a ban doongot (esküvői megbeszélés), a kin doongot (hivatalos esküvői szertartás), a ton po mo-t (menyasszonyi menet) és a menyasszony házába való visszatérést (pay khun hoi).

Az eljegyzési szertartás, a két család első találkozása, egyszerű és szívélyes, hozomány nélkül. Ha jóváhagyják, a vőlegény családja meghív egy házasságközvetítőt (thaiul ung xu, pa xu), hogy válasszon egy kedvező dátumot a menyasszony hivatalos megkérésére. Az ajándékoknak ilyenkor rizsbort és bételdiót kell tartalmazniuk – az elkötelezettség és az őszinteség szimbólumait. A házasságközvetítő általában erősen szimbolikus módon mondja el a nyitóbeszédet: „Legidősebb fiunk beleszeretett a te gyermeki és gyönyörű lányodba. Ha nem bánod szerény körülményeinket, örömmel üdvözölnénk a lányodat menyünkként. Olyan lesz, mint a forrás a forrásnál, vizet hoz a mezőkre, szorgalmasan műveli a földet, házakat épít és gondoskodik a családról...” Ha érzik az őszinteséget, a menyasszony családja egyetért, és mindkét fél megbeszéli az esküvő dátumát, a vendégek számát, az ajándékokat, valamint az eljegyzéssel és az esküvői szertartással kapcsolatos konkrét felelősségeket.

Az esküvő napján a vőlegény menetében általában részt vesz a házasságközvetítő, mint a csoport vezetője, a vőlegény és a tanú, a vőlegény édesanyja, valamint rokonok és barátok. Körülbelül nyolc pár fiatal férfi és nő viszi az esküvői ajándékokat. Az esküvői kellékeket aprólékosan előkészítik, beleértve egy négyfülű rézedényt (mỏ toong xi hú), egy malacot, egy pár kakast és egy pár tyúkot, egy pár rizsboros üveget, savanyú hallal töltött bambuszcsöveket, valamint hagyományos ajándékokat, például négy tekercs brokát anyagból készült anyagot, egy hagyományos ruhát az anyósnak, ezüst karkötőket a menyasszony testvéreinek, egy nagy kendőt a menyasszony holmijának becsomagolására, valamint egy ruhát és karkötőt a menyasszonynak.

Ahogy a nászmenet elérte a cölöpház lépcsőjének alját, a házasságközvetítő egy népdalt kántálva kérte, hogy engedjék be: „Van itthon valaki? Beszélhetek önnel? Messziről érkeztek vendégek, szívük tele vágyakozással. Házigazdám, kérlek, adj nekünk egy pohár vizet, hogy enyhítsük honvágyunkat és felmelegítsük szívünket.” A menyasszony családja ügyesen válaszolt képletes és bájos népdalokkal: „Távoli apósok érkeztek, és még nem volt időm üdvözölni őket. Fecskék csiripelnek az erdőben, és baglyok sürgetnek, hogy azonnal térjek vissza.” Ezek a népdalok, félig dalszerűek, félig költői párbeszédek, hozzájárultak az esküvői szertartás ünnepélyes, mégis meghitt hangulatához. A két család közötti minden kínos vagy ismeretlen érzés fokozatosan elhalványult a nevetés, a zene és a meleg egyetértés közepette.

A szertartás alatt dobok, gongok, fuvolák és más ütőhangszerek hangja, valamint dallamos szerelmes dalok töltötték be a levegőt. Ahogy a nap felkelt, a menyasszonyt hivatalosan is kísérték férje otthonába. Mielőtt elváltak volna útjaik, a vőlegény családja megkapta a hozományt, amely hat takaróból, hat párnából, hat díszpárnából és egy fekete függönyből (pởi chớ) állt – ez a thai nő teljességét szimbolizálja, amikor férje otthonába megy. A csereszertartás során a menyasszony családjának képviselői találós kérdésekkel foglalkoztak. Ha a vőlegény családja helyesen válaszolt, megkapták az ajándékokat; ha helytelenül válaszoltak, egy pohár borral büntették őket. Az ajándékokat hordozó férfiak és nők arcát korommal kenték be – ez a szokás állítólag elűzi a gonosz szellemeket és békét hoz.

A hagyományos fapadló közepette az idős anya egy búcsúdalt énekelt lányának, szavai anyai szeretettel teltek. A dal nemcsak tanácsokat adott lányának menyként rá háruló kötelességekkel kapcsolatban, hanem üzenetet is közvetített férje családjának, remélve, hogy megértik lánya kezdeti kínos helyzetében: „Bár szegények vagyunk, szerelmünk erős marad / Hozományom csekély, nem várok ezüstöt vagy aranyat / Kérlek, vezess engem kedvességgel / Taníts erényesnek és jó embernek lenni.”

Miután felmentek a vőlegény házához vezető lépcsőn, a menyasszonynak le kell vennie a kalapját, és lábmosási szertartást kell végeznie, tiszteletet mutatva az ősöknek, és tájékoztatva őket a család új tagjáról. Meghajol az ősök oltáránál, miközben a házasságközvetítő egy tálcán felajánlja az ajándékokat, köztük egy disznófejet, bort és ragacsos rizssüteményeket, tudatva velük, hogy mostantól ez a lány a család hivatalos menye, és kérve az ősök áldását. Ezután a menyasszonyt bemutatják férje rokonainak. Minden rokon esküvői ajándékot ad, például karkötőket, hímzett sálakat, hagyományos blúzokat, hajtűket stb. Miután átvette ezeket, a menyasszony háromszor meghajol hálából, megígérve, hogy eleget tesz feleségként és lányként vállalt kötelességeinek, és fenntartja a családi boldogságot.

Érdekes részlet, hogy az esküvő után a koszorúslányok három nap és három éjszakát a menyasszonnyal maradnak, míg a vőlegény még nem létesíthet intim kapcsolatot a feleségével. A nászágyat egy, a családban termékenynek és szerencsésnek tartott személynek kell elfoglalnia, hogy a szerencsét átadja az ifjú párnak. A negyedik napon az ifjú házasok szüleikkel együtt a menyasszony házába mennek a „menyasszony családjához való visszatérés” szertartására. Ettől a pillanattól kezdve a férj hivatalosan is látogathatja és elláthatja vőként rá háruló kötelességeit.

Manapság, a modern élet ütemével és az új kulturális élet építésének politikájával a Trung Thanh községben megrendezett thai esküvők számos eljárást leegyszerűsítettek és rövidebb ideig tartanak. Az etikett, a hozomány, az énekek, az ősök tiszteletére szolgáló rituálék és a közösségi összetartozás alapvető értékeit azonban továbbra is ápolják és megőrzik. A thai emberek számára az esküvői szertartások jelentik azt a helyet, ahol nemzeti kultúrájuk lelke találkozik, ahol a pár közötti szeretet összeolvad az erkölcsi elvekkel, és ahol a családi, a leszármazási és a közösségi kötelékek megerősödnek. Ennek a szépségnek a megőrzése és népszerűsítése a Thanh Hoa tartomány szívében található hegyvidéki régió kulturális lényegének egy részének megőrzését jelenti ma.

Szöveg és fotók: Ba Phuong

Forrás: https://baothanhhoa.vn/doc-dao-dam-cuoi-nguoi-thai-xu-thanh-259329.htm