Az eseményen részt vevő előadók (Fotó: Huyen Nguyen).
Amikor a generációs szakadék kihívást jelent
Az UNESCO Világszövetség oklevelének Hoa Sen Egyetemnek történő átadási ünnepségén Truong Nguyen Thanh professzor, az egyetem tanácsadó testületének alelnöke a gondolkodásbeli és generációs különbségek kérdését vetette fel nemzetközi előadókkal és vendégekkel egy élénk beszélgetés során a nagy költő, Nguyen Du Truyen Kieu című remekművének megbecsülésével és fordításával járó kihívásokról.
Thanh úr szerint a történet nemcsak a nyelvi akadályokról szól, hanem a generációk közötti kulturális és gondolkodásbeli mély különbségekről is.
A szerelmet példaként véve elemezte, hogy a nagyszülők és szülők idejében a szerelem tele volt félénkséggel és tartózkodással; a kézfogás vagy a csókok cseréje hónapokig, sőt évekig is eltarthatott, mire megismerkedünk. Ezzel szemben a mai fiatalok (Z generáció) körében a szerelem fogalma és sebessége egészen más.
Ezért egy modern fiatal számára nem könnyű megérteni a történelmi és kulturális kontextust, a feudális etikett nehézségeit, valamint a Nguyễn Du által közvetített finom metaforákat és utalásokat.
„Akkor hogyan értheti meg egy Z generációs fiatal a Kieu meséje olvasása során a kulturális és történelmi kontextust, és hogyan értheti meg mindezeket az aggályokat?” – Thanh úr kérdése sok gondolatot ébresztett benne.
Sok diák és szakértő jött el, hogy meghallgassa és részt vegyen a beszélgetésben (Fotó: Huyen Nguyen).
Ez a kihívás még nehezebbé válik A Kieu meséje angolra fordításakor. A fordítások legnagyobb problémája gyakran a kulturális elemek „elhagyása”.
Sok fordító, amikor vietnamiról angolra fordít, túl sokat koncentrál a szavakra, és megfeledkezik a kulturális kontextusról. Emellett a nyugati metaforák használata a keleti kultúra magyarázatára néha sántít, megnehezítve a külföldi olvasók számára az eredeti mű „lelkét”, ha nem rendelkeznek bizonyos ismeretekkel a vietnami kultúráról.
A történetet folytatva John Stauffer professzor – a Harvard Egyetem Angol Tanszékének munkatársa – mélyreható megjegyzéseket tett a klasszikus irodalom fordításának értékéről. Elismerte, hogy hatalmas különbség van Nguyễn Du 19. századi kontextusa és a mai modern világ között.
A professzor azonban kijelenti: „A költői művek fordításának egyedülálló ereje a kapcsolatteremtő képességében rejlik. Segít megérteni, újraalkotni és összekapcsolni a múltat a jelennel és a jövővel.”
John Stauffer professzor és író – a Harvard Egyetem Angol Tanszékének munkatársa – megosztotta, hogy valahányszor elolvassa a Kieu meséjét, úgy érzi, „jobb emberré, emberibbé válik” (Fotó: Huyen Nguyen).
Szerinte a generációs szakadék elkerülhetetlen. Az egyik korszakban kulturális normának tekintett cselekedetek egy másikban teljesen furcsák lehetnek. Ezért nagy kihívás, de egyben nagyon érdekes is a fiatalok számára, hogy elolvassák és teljes mértékben értékeljék a klasszikus irodalom művészi eszközeit.
„Az irodalom fordításának és megbecsülésének útja az út számunkra, hogy a jelent összekapcsoljuk a múlttal. Ebből meríthetünk olyan értékeket és rendelkezéseket, amelyeket a következő generáció a jövőben felhasználhat” – osztotta meg a koordinátor.
A fordítási hibától a Kieu meséjének „megmentésére” irányuló elszántságig tartó „sokk”
A Harvard Egyetem professzora friss perspektívából nyilatkozva a nagy költő, Nguyễn Du remekművének globális értékéről, elmondta, hogy a Kiễu-mese egy eposz jellegével bír. Egy utazás az akadályok és a szenvedés leküzdésére, hogy egy jobb és humánusabb társadalom felé haladjunk az emberek és az állatok számára.
Elmondta, hogy minden alkalommal, amikor elolvassa, úgy érzi, „jobb emberré, emberibbé válik”, és jobban megérti Vietnámot, hangsúlyozva a mű átalakító erejét.
A professzor szerint a mű legnagyobb szépsége a nyelvben rejlik, abban a nyelvben, amelynek ereje van átalakítani az olvasókat, új módon gondolkodtatni magunkról, és kiterjeszteni a másokkal való empátiánkat.
Azt mondta, hogy a Kieu-mese nem mese; fájdalmas életjeleneteket tartalmaz, amelyek tükrözik azokat a tragédiákat, amelyekkel az embereknek szembe kell nézniük. De a sors legyőzésének folyamata, a sors előtti tehetetlenség érzése elleni küzdelem az, ami mély emberi értéket kölcsönöz a műnek.
Szerinte a költészet és az irodalom erősen képes megújítani és feléleszteni a szellemet, segítve az embereket a nehézségek leküzdésében. Rámutatott egy, a nagy művekre jellemző jellemzőre, amely világosan megjelenik a Truyen Kieu -ban: olvasás után az emberek arra kapnak sürgetést, hogy térjenek vissza a kezdetekhez.
Nguyen Do költő-műfordító a Kieu meséjének angolra fordítására irányuló projekt motivációjáról beszélve elmondta, hogy ezt a Kieu meséjét két évvel ezelőtt, Vietnámban véletlenül olvasott háromnyelvű (angol, francia, vietnami) verseskötet okozta sokkhatásnak.
Nguyen Do költő - fordító (középen) - megosztja aggályait a Truyen Kieu fordításával kapcsolatban (Fotó: Huyen Nguyen).
Azt mondta, meglepődött, hogy olyan lefordított mondatokat olvasott, amelyek nem adták vissza az eredeti jelentést.
„Azt hiszem, túlságosan sajnálom Truyen Kieut ...” – fejezte ki Nguyen Do úr.
Ez a pillanat késztette arra, hogy egy új, komoly és méltó fordítást készítsen. A projekt más néven született: A Kieu lelke , a hagyományos A Kieu meséje helyett.
Nguyễn Do fordító őszintén megosztotta: „ A Kieu-mese fordítása nagyon nehéz és sok időt vesz igénybe. A Kieu-mese vagy a vietnami irodalom fordításakor elengedhetetlen a vietnami és az óvietnami nyelv ismerete.”
Szerinte ahhoz, hogy a Truyen Kieu fordítása sikeres legyen, meg kell felelni a „3 az 1-ben” kritériumnak, beleértve a költészet költőként való megértését, a folyékony angoltudást és az érzelmi szellem közvetítésének képességét.
Vajon a mesterséges intelligencia felváltja az írókat és költőket az irodalmi művek létrehozásában?
Egy, a mesterséges intelligencia kreativitásban betöltött szerepéről szóló beszélgetés során Stauffer professzor azzal érvelt, hogy bár a mesterséges intelligencia képes költőibb, érzelmesebb és gördülékenyebb módon írni, nem birtokolhatja minden egyes író vagy költő egyedi „hangját”.
A nagyszerű hang az élettapasztalatból és a személyes identitásból fakad, amit a mesterséges intelligencia, amely számtalan hangot szintetizál egyetlen lapos masszává, nem tud lemásolni. Úgy véli, hogy az egyedi hang az, ami az embereket néhány mondatban felismerhetővé teszi, és ez az igazi művészet ereje, amit a mesterséges intelligencia nehezen fog tudni pótolni.
Forrás: https://dantri.com.vn/giao-duc/giao-su-harvard-ban-truyen-kieu-gen-z-lac-nhip-vi-khac-biet-tu-duy-20251121061544940.htm
Hozzászólás (0)