A felföld ízei

[hirdetés_1]

A tavasz minden régió, minden ház, minden közösség ajtaján kopogtat. Nguyen Hong Vinh újságíró és költő „versenyez” a tavasszal, nemrég tért vissza az Északi-deltába, majd a Kilenc Sárkányhoz; északnyugatról Hai Phong kikötővárosába ment. És most megérkezett a vörös bazaltfennsíkra, tele kávéval, gumival és mindenféle zöld zöldséggel. A versben szereplő „ő” boldogan megy a mezőkre, a fennsík „szeles évszaka” lobogtatja selymes fekete haját, véletlenül találkozik szerelmével, aki ellátogat a specializált termőterületre. Szép emlékek özönlenek elő. A dédelgetett álmoknak most lehetőségük van „kicsírázni”, hogy segítsenek „őnek” bátran megkérdezni: „ Lehetséges ez a tavasz?...” . „Ő” hallgat, „ő” tesz még egy lépést: „Ha nem szeded le őket, lehullanak!”. A tiszta, költői szerelmi történetet a szerző romantikus képekkel „csomagolja be”: „ Naplemente lenyugszik a hegy mögött / Kéz a kézben lefelé a hágón” . Új hajnal nyílik meg annak a párnak, akik kemény munkával ápolták a szeretetet, de mégis nagyon optimisták, mert megtalálták az élet értelmét.