A felföld szépsége

[hirdetés_1]

Közeledik a tavasz, minden régió, minden otthon, minden közösség ajtaján kopogtat. Nguyen Hong Vinh újságíró és költő mintha „versenyezne” a tavasszal, miután nemrégiben ellátogatott az Északi-deltába, majd a Mekong-deltába; északnyugatról Hai Phong kikötővárosába utazott. És most megérkezik a vörös bazaltfennsíkra, amely tele van kávéval, gumival és különféle zöld zöldségekkel. A versben szereplő „ő” boldogan megy a mezőkre, a felföldi „szél” átfújja sima fekete haját, véletlenül találkozik szerelmével, aki a specializált termőterületen jár. Szép emlékek özönlenek vissza. Dédelgetett álmoknak most lehetőségük van „kicsírázni”, lehetővé téve „ő” számára, hogy bátran megkérdezze: „ Talán ezen a tavaszon...?” „Ő” hallgat, „ő” pedig újabb lépést tesz: „Ha nem szedjük le őket, lehullanak!” Az ártatlan, költői szerelmi történetet a szerző romantikus képekbe „csomagolja”: „ A naplemente a hegyek mögött lenyugszik / Kéz a kézben ereszkedünk le a hágón.” Új hajnal virrad a pár számára, akik kemény munkával, bár fáradságos munkával, de optimisták, mert megtalálták az élet értelmét.