Chilei barátság Tran Dang Khoa költészetén keresztül

Egy fiatal chilei költő 1968-ban írt versére, amely Vietnámról szólt, Tran Dang Khoa költő – aki akkor még csak 10 éves volt – egy olyan valakihez intézett verssel válaszolt, akit korábban soha nem ismert. Közel 60 évvel később, a chilei „Papelucho” gyermekkönyvsorozat bemutatóján mesélte el ezt a különleges történetet, mély emlékekkel együtt Chile országáról és népéről – egy olyan helyről, amelyet „hihetetlenül szépnek, olyan tisztának” nevezett, „hogy még egy törülközővel sem látsz port”.

A híres chilei gyermekkönyvsorozat, a "Papelucho" hivatalos bemutatóján, június 24-én Vietnámban Tran Dang Khoa költő, a Vietnami Írószövetség korábbi alelnöke érzelmes beszédet mondott, nemcsak a gyermekirodalomról és az olvasási kultúráról, hanem egy időtlen történetet is a barátságról, a költészetről és a vietnami és chilei nép közötti kapcsolatról.

„Gyerekként ismertem Chilét. Amikor még háború dúlt Vietnámban, chilei barátaink is velünk voltak. Pablo Neruda több száz versét ismertem, és imádtam a költészetét” – kezdte Mr. Khoa.

Tran Dang Khoa költő a "Papelucho" gyermekkönyvsorozat vietnámi bemutatójának hivatalos bejelentési ünnepségén beszél, 2025. június 24-én. (Fotó: Dinh Hoa)

Elmondása szerint 1968-ban, amikor mindössze 10 éves volt, olvasta a "Nyílt levél Vietnamnak" című verset, amelyet egy fiatal chilei lány, a Santiagóban élő Miraya Hilimet írt, aki akkor 15 éves volt. A vers a Thieu Nien Tien Phong újság 524. számában jelent meg, és annyira meghatotta a fiatal Tran Dang Khoát, hogy kívülről megtanulta és a mai napig megőrizte.

A vers így szól:

Vietnam

Szép, mint egy tiszta patak

Vérző rózsaszín szív

Az életed miatt

Fájdalmas a bombák és golyók miatt

…

Vietnam! Szeretett Vietnam

Messze vagyok

Még mindig közel egymáshoz a harcosok

Kétségbeesetten kiáltottam fel

Az egész világ sikoltozik

Ingyenes

Boldog

Vietnamnak...

Ezt követően a fiú, Tran Dang Khoa válaszul megírta a "Chile barátomnak" című verset, amelyben mély vonzalmát fejezte ki távoli barátja iránt, beleértve a következő részt:

Soha nem találkoztam veled,

De a verseid hallgatásától hevesebben ver a szívem…

Szereted a hazámat

A patakban az ég és a felhők kékek

Szeretek sok gyengéd kis barátot

Mosoly nyílt, szemek kékek az égen…

„Emlékszem, hogy ez a vers eddig 168 alkalommal jelent meg újra és újra a versesköteteimben. Ő 5 évvel idősebb nálam. Én most majdnem 70 éves vagyok, ő valószínűleg 75 körül. Bár még soha nem találkoztunk, a költészeten keresztül úgy tűnik, mintha már régóta barátok lennénk” – osztotta meg Tran Dang Khoa költő.

Beszélt több mint egy évtizeddel ezelőtti chilei látogatásáról is, amelyről azt mondta, hogy „olyan helyhez nem hasonlít, ahol valaha is jártam”. Tran Dang Khoa, aki 46 országban járt, megerősítette, hogy egyetlen ország sem hagyott olyan erős benyomást, mint Chile. „Hihetetlenül szép ország. A város olyan tiszta, hogy úgy érzed, mintha egy törölközővel letörölnéd az utcát anélkül, hogy port látnál. Minden ház ablakán egy kosár virág áll, és a különleges az egészben, hogy egyetlen ház sem ugyanolyan, mint a másik”.

Az út során meglátogatta Pablo Neruda költő házát, aki nagykövet, kulturális aktivista és Chile költészeti emlékműve volt. Felidézte, hogy amikor Neruda 1973-ban elhunyt, a chilei nép felállt, hogy búcsúverseket olvasson fel, és nevét skandálva: "Pablo Neruda - jelen van!", a nemzeti szellem halhatatlan szimbólumaként.

A chilei írónő, Marcela Paz „Papelucho” sorozatáról nyilatkozva Tran Dang Khoa költő nagyra értékelte a mű minőségét és hosszú élettartamát: „Ez egy könyv, amelyet az 1930-as években adtak ki, de a mai napig nagyon vonzó, olyan új, mintha most írták volna. Ez csodálatos dolog.”

Saját tapasztalatából, miszerint mindössze 8 évesen újságoknak írt verseket, azt állította: „Gyermekeknek írni nagyon nehéz. Az íróknak meg kell érteniük a gyerekeket és a felnőtteket is. Az igazi mű az, amelyet a gyerekek és a felnőttek is élveznek olvasni. Minden gyermekben ott van egy születő felnőtt, és minden felnőttben ott van egy gyermek, aki soha nem öregszik meg.”

Különösen hangsúlyozta a vonzerőt – ami a gyermekirodalom terjedésének előfeltétele. Szerinte a „Papelucho” egy olyan mű, amely teljes mértékben megfelel ennek a követelménynek: „A könyv minden oldalon vonzó, sok humoros, intelligens és kiszámíthatatlan részlettel. De ami még értékesebb, az az, hogy a tanulságokat gyengéden közvetíti, a gyerekek játékként, hétköznapi tevékenységként szívják magukba, anélkül, hogy kioktatás érzetét keltenék.”

Bár a történet közel egy évszázaddal ezelőtt Chilében játszódik, számára a „Papelucho” ma is közel áll a vietnami gyerekekhez: „Olvasása nem furcsa, de amikor becsukják, az olvasók világosan felismerik Chile személyiségét, szépségét és kultúráját, amely a könyv minden egyes oldalán megjelenik.”

Tran Dang Khoa költő kifejezte azon szándékát, hogy megerősítsék Chile és Vietnam közötti együttműködést a gyermekirodalom fordítása és kiadása terén, hogy az olvasók megismerhessék a két kultúra egyedi műveit.

„Nemcsak Miraya Hilimet, Marcela Paz vagy Pablo Neruda, úgy hiszem, sok más chilei író is vár arra, hogy bemutassák őket a vietnami olvasóknak. Épp ellenkezőleg, azt is reméljük, hogy a vietnami gyermekirodalom eljut a chilei gyerekekhez és a világhoz. Az irodalomon keresztül jobban megértjük egymást. És a nemzetek közötti barátságban egymás megértése a legszilárdabb alap” – hangsúlyozta.

Forrás: https://thoidai.com.vn/tinh-ban-chile-qua-tho-trong-ky-uc-tran-dang-khoa-214424.html