A vietnami irodalom a mesterséges intelligencia kihívásaival néz szembe

A mesterséges intelligencia (MI) megjelenése megváltoztatja az emberek művészetalkotási és művészetfelfogási módját. Ebben az összefüggésben a Vietnami Írószövetség által október 6-án Hanoiban szervezett, az 1975 utáni vietnami irodalmat összefoglaló konferencián feltett „Fél-e a vietnami irodalom a mesterséges intelligenciától?” kérdés nemcsak aktuális téma, hanem gondolatokat is vet fel az írók kreatív szelleméről és gondolkodásmódjáról.

A mesterséges intelligencia nem ijesztő!

Nguyễn Quang Thieu költő, a Vietnami Írószövetség elnöke így nyilatkozott: „Egy kritikus megkérdezte tőlem: Fél a vietnami irodalom a mesterséges intelligenciától? Szerintem a mesterséges intelligencia csak akkor fog győzedelmeskedni, ha az írók elveszítik a bátorságukat, a személyiségüket és a véleményüket.”

Nguyễn Quang Thieu költő szerint az aggasztó nem az, hogyan ír a mesterséges intelligencia, hanem az, hogy hol rejlik az írók kreativitása. Szerinte a mesterséges intelligencia nem helyettesítheti az írókat, hacsak maguk az írók nem engedik meg maguknak, hogy „írói robotokká” váljanak, akik sablonosak, biztonságban vannak és hiányzik belőlük az innováció.

„Volt idő, amikor egyes írók mesterséges intelligenciává váltak, amikor mechanikussá váltak az írásban, nem mertek letérni a régi útról, nem mertek kilépni a komfortzónájukból” – mondta.

A Vietnámi Írószövetség elnöke ugyanakkor azt is elismerte, hogy a mesterséges intelligencia és a digitális technológia elkerülhetetlen trendek: „Már vannak jelek és bizonyítékok arra, hogy egyes művek bizonyos mértékig mesterséges intelligenciát használnak. Ez olyasmi, amit nem kerülhetünk el, amikor a mesterséges intelligencia és a digitális technológia korában élünk.”

Október 6-án Hanoiban került megrendezésre az 1975 utáni vietnami irodalom összefoglaló konferenciája - Eredmények, problémák és kilátások.

Valójában a mesterséges intelligencia belépett a kreatív életbe: a szerkesztés támogatásától és a tartalomjavaslatoktól kezdve a költészettel való kísérletezésen át a történetírásig és a fordításig... De az irodalmi világot nem a technológia, hanem az érzelmek és a megértés elhalványulása aggasztja.

Nguyễn Quang Thieu költő azt mondta: „Minden író, a saját kreativitásával, a saját érzelmeivel, a saját intelligenciájával, ez a legfontosabb fegyver a mesterséges intelligencia beavatkozása elleni küzdelemben.” Hangsúlyozta, hogy ha a mesterséges intelligencia felváltja az írókat, az azt jelenti, hogy véget vetettünk az irodalomnak, a lényegében véget vetettünk az irodalomnak.

Más szóval, a mesterséges intelligencia nem ijesztő, ha az emberek továbbra is kreatívak. Mert a „mesterséges intelligencia” és az „emberi intelligencia” közötti különbség az empátia képessége, ami az irodalmat a lélek művészetévé teszi. Csak az élettapasztalattal és érzelmi mélységgel rendelkező emberek tudnak lelket lehelni a szavakba.

Az irodalom a fiatalok felé fordul

A workshopon Nguyen Binh Phuong író, a Vietnami Írószövetség alelnöke hangsúlyozta: „Az irodalomnak a való életből kell fakadnia, tápanyagokat kell belőle felszívnia, gyökereket kell eresztenie belőle, és árnyékot kell vetnie oda.”

Szerinte, ha az elmúlt 50 év irodalmából hiányoztak a remekművek és az erős hangok, az ok nem a technológiában vagy a korban rejlik, hanem magukban az írókban, akik nem mertek kilépni a "biztonságos zónáikból".

Nguyễn Quang Thieu költő, aki ugyanezt a nézetet osztja, nyíltan kijelentette: „A vietnami irodalom legnagyobb akadálya az írók.” Amikor az írók nem mernek újítani, nem mernek kísérletezni, nem mernek szembenézni önmagukkal, az irodalom bezárja a fejlődés kapuját.

Az elmúlt fél évszázadban a vietnami irodalom jelentős szakaszokon ment keresztül a nemzeti egyesüléstől az innováción át a globális integrációig. Minden szakasz új kreatív lehetőségeket nyit meg, de számos kihívást is jelent.

Ahogy Nguyễn Quang Thieu költő fogalmazott: „A vietnami irodalom portréja még mindig töredezett, még nem vívta ki méltó helyét”, miközben „sok európai író vágyik Vietnam zűrzavaros és érzelmekkel teli valóságára, de mi magunk még nem alkottunk méltó műveket”.

Ezt a szellemiséget a konferencián részt vevő költők, írók és kritikusok is helyeselték. Sok vélemény egyetértett abban, hogy a vietnami irodalomnak közvetlenül önmagába kell tekintenie a fejlődéshez, és szembe kell néznie saját kreatív gondolkodásának korlátaival.

Nguyễn Viet Chien költő az emlékezés szerepét és az írók felelősségét említette: 50 év után a háborút közvetlenül megtapasztaló generáció fokozatosan elhalványult, míg a békében született fiatal generáció csak töredékeken keresztül kapja meg ezt az emléket. „Ha az irodalom nem szólal fel, hogy összekapcsolja ezeket a töredékeket, a kollektív emlékezet fokozatosan elhalványul, miközben a seb még mindig parázslik” – mondta.

Phong Le professzor szerint a vietnami irodalom „generációs átmenet” időszakában van, ahol a fiatalság, a kreativitás és a kulturális erő fogja meghatározni a nemzeti irodalom új fejlődését. Hangsúlyozta, hogy az irodalom csak akkor léphet be az igazi innováció korszakába, ha a fiatal írók mernek kockázatot vállalni és elszakadni a régi ösvénytől.

MAI AN

Forrás: https://www.sggp.org.vn/van-hoc-viet-nam-truoc-thach-thuc-tri-tue-nhan-tao-post816689.html