Az autentikus vietnami cải lương (hagyományos opera) megalkotásának fáradságos feladata.

Az elmúlt holdújévi szezonokban a színházi műsorok tele voltak hagyományos vietnami operákkal (Ho Quang), amelyek az első naptól a tizedik napig tartottak; míg a vietnami opera (Tuong Viet) egyetlen napon sem szerepel, vagy csak szórványosan, egy-két estén keresztül jelenik meg.

Az év során a hagyományos vietnami operák (tuồng hồ quảng) produkciója sokkal magasabb volt, számos társulat, mint például a Huỳnh Long, a Minh Tơ, a Chí Linh - Vân Hà és a Lê Nguyễn Trường Giang, néhány havonta, vagy havonta felváltva adott elő darabokat. Eközben vietnami operákat (tuồng việt) csak a Trần Hữu Trang Színház és a Hoàng Song Việt impresszárió Đại Việt színpada mutatott be, és akkor is csak évi két, vagy néha csak egyre volt elég pénzük. Ez a szembetűnő különbség sokakban aggályokat keltett. Ha a cải lương (vietnami hagyományos opera) korlátozott marad, a fiatalabb generációk másképp fogják felfogni, és a hagyományos cải lương eltűnik.

A Ho Si Minh-városi Színházi Szövetség elnöke, Tran Ngoc Giau, a Hồ Quảng népművésze elmondta: „Az állam mindig is irányította és bátorította a hagyományos cải lươngot (reformált opera), illetve arra ösztönözte a Hồ Quảng társulatokat, hogy térjenek vissza a klasszikus operához, ami kevesebb kínai elemet, a Hồ Quảng formáinak, zenéjének és táncának kevesebb használatát jelenti. Thanh Tòng népművész hozzájárult a Hồ Quảng klasszikus operává alakításához, most pedig az ellenkezőjét tesszük, ami furcsa. Miért dicsérjük folyamatosan a távoli országok hűségének és igazságosságának példáit, miközben hazánkban sincs hiány híres emberekből és dicséretre méltó tábornokokból? És amikor saját nemzeti személyiségeinkről írunk vagy rendezünk darabokat, természetesen nehéz „belefoglalni” a Hồ Quảngot, mert az nem helyénvaló, ezért mindenképpen vissza kell térnünk a hagyományos cải lươnghoz.”

SZÜKSÉGÜNK VAN EGY „SZÜLÉSZNŐRE” A JÓ FORGATÓKÖNYVHEZ

Két újabb Cai Luong darab is bizonyította Giau úr szavait. A „Gia Dinh eposza” (a Tran Huu Trang Színház produkciója) és a „Mennydörgés a Nhu Nguyet folyón” (a Chi Linh - Van Ha csoport produkciója), melyek közül az egyik egy állami intézmény, a másik egy magánszervezet alkotása, egyaránt dicséretes erőfeszítések a hagyományos Cai Luong felélesztése érdekében.

A Tran Huu Trang Színház „A Gia Dinh-i citadella eposza” című darabja

A „Gia Dinh” című epikus darab állami támogatást kapott, ami viszonylag „könnyebbé” tette a folyamatot. A kihívás abban rejlett, hogy találjunk valakit, akinek belátása van, és aki felismeri és támogatja a forgatókönyvet a kidolgozása során, hogy a „gyermek” megszülethessen. Pham Van Dang író így emlékezett vissza: „Szeretem a történelmet. Saigon – Gia Dinh történelmének olvasása során különösen érdekesnek találtam a Long Tau folyó csatáját, és Vo Duy Ninh tábornok megérdemelte a kitüntetést. Az ötletemet bemutattam a Tran Huu Trang Színház vezetőinek, majd Nguyen Thi Thanh Thuy asszonynak, Ho Si Minh-város Kulturális és Sportminisztériumának igazgatóhelyettesének. Thuy asszony lelkesen biztatott az írásra, segített további anyagok felkutatásában, és javaslatokat tett a forgatókönyv fejlesztésére. A forgatókönyvet beillesztették a színház tervébe, és gyorsan gyártásba vették.”

A Chi Linh - Van Ha csoport "Mennydörgés visszhangjai a Nhu Nguyet folyón" című darabja.

A „Mennydörgés a Nhu Nguyet folyón” című darab az Érdemes Művész, Chi Linh munkája, aki bár erős a klasszikus és a Ho Quang stílusú Cai Luongban, most a hagyományos Cai Luong felé fordul. Azt mondta: „Sok nehézség merült fel. Először is a forgatókönyv; nem volt könnyű új, jó forgatókönyvet találni.” Elmagyarázta, hogy a szerző, Yen Ngan egy cégnél könyvelő, de nagyon szenvedélyesen szereti a Cai Luongot, klubokban vesz részt, technikákat kutat, rövid részleteket ír a színészeknek. Aztán küldött neki egy hosszabb forgatókönyvet, és Chi Linh jónak és drámainak találta a tempót, ezért azonnal elkezdte fejleszteni. Természetesen, mint veterán rendező, javaslatokat, javításokat és támogatást nyújtott a forgatókönyv tökéletesítéséhez, de örömmel fogadta a fiatal írókat, akik segítettek Cai Luongnak új műveket létrehozni.

Pham Van Dang író „A Gia Dinh-i citadella eposza ” című darabjáért járó jogdíjakat meglehetősen méltányosnak tartják, mivel államilag finanszírozott állami forrásokból származnak. Az ilyen jogdíjak biztosítják a szerzők számára a szükséges motivációt intellektuális erőforrásaik befektetéséhez, mivel a történelmi drámák megírása hosszú időt vesz igénybe az anyagok összegyűjtése és kutatása – néha egy évet, vagy akár két-három évet is igénybe vehet egy minőségi előírásoknak megfelelő forgatókönyv elkészítése.

Ami a magánfinanszírozású szervezeteknél dolgozó szerzőket illeti, ők csak százalékos arányban kapnak jogdíjat...

Nehéz megtalálni az anyagokat.

A hagyományos vietnami opera valóban versenyben van a vonzereje tekintetében más művészeti formákkal, például a beszélt drámával, a filmmel és a zenével összehasonlítva.

A történelmi cải lương darabok további kihívással néznek szembe a nem megfelelő dokumentáció miatt. Országunk számos háborút átélt, ami mind az írott dokumentumok, mind a tárgyak pusztulásához vezetett, ami állandó információhiányhoz és homályossághoz vezetett. Ahhoz, hogy lebilincselő forgatókönyveket alkossanak, a szerzőknek kitalált elemeket kell hozzáadniuk, de az ilyen fikciót gyakran alaposan megvizsgálják. Ezzel szemben a hồ quảng darabok hatalmas kínai történetkönyvtárral rendelkeznek, amelyek könnyen elérhetők adaptáció és fikció céljából. Még ma is egyes társulatok kifogás nélkül adaptálnak kínai filmeket cải lương forgatókönyvekbe. Ezért, amikor színpadra állítják, a hồ quảng darabok hihetetlenül magával ragadóak gazdag karaktereikkel és cselekményszálaikkal.

Pham Van Dang író bizalmasan elárulta: „A hagyományos Cai Luong (vietnami hagyományos opera) megalkotásához a történelmi hűség és a művészi vonzerő egyaránt fontos, ami hihetetlenül nehéz. Szerencsére a Long Tau folyó történetében olvastam egy női katonaegységről, csupán néhány sorban, további magyarázat nélkül, de ez volt az a »szürke zóna«, ami arra inspirált, hogy karaktereket alkossak a Tran Huu Trang Színház számos női művészének. Egy olyan háborúról írni, amelyben csak férfiak vesznek részt, unalmas; ott kell lennie a gyönyörű nőknek, a szerelemnek, hogy édesebb legyen.”

SZŰKÖSEK A TERMELÉSI KÖLTSÉGEK

A valóságban nincs hiány emberi erőforrásokból és tehetségekből a cải lươngban (vietnami hagyományos opera), de miért vonakodnak belevágni a hagyományos cải lươngba? Az ok a finanszírozás. A Trần Hữu Trang Színház egy közintézmény, így a finanszírozása az államtól származik, ami nem is olyan rossz. Az állam azonban évente csak egy-két darabra biztosít támogatást a közintézményeknek, ami a város lakosságához képest nem számít soknak.

Az olyan szocializált színházak, mint a Chi Linh - Van Ha és a Dai Viet színházak, milliárdokat fektetnek be a produkcióba, és néha ennek csak a felét nyerik vissza. Chi Linh elmondta: „A Ho Quang-darabok színpadra állítása olcsóbb, mert a jelmezeket könnyű bérelni és újra felhasználni számos darabhoz; néha a főszereplők is biztosítják saját jelmezeiket tetszésük szerint. A próbanapok száma is kevesebb, mert a jelmezek és a koreográfia már előre elkészített. A hagyományos darabok azonban sok próbanapot igényelnek, mert aprólékosan és precízen kell próbálni őket. A jelmezeket is pontosan fel kell kutatni, gondosan meg kell tervezni, és teljes egészében a nulláról kell elkészíteni.” Csak a színházbérlet, a személyzet fizetése, a művészek fizetése és az összes többi költség esténként 150-200 millió dongot tesz ki. A jegyeladás veszteségveszélyt jelent, ezért nem merte újra megrendezni a „Mennydörgés a Nhu Nguyet folyón” című darabot egy másik előadáshoz.

A helyzetet tekintve az egyetlen megoldás a kormány beavatkozása. A Kulturális és Sportminisztérium megígérte, hogy finanszírozást biztosít a "Gia Dinh eposza" című darabhoz, hogy azt különböző kerületekben és megyékben is bemutassák. Úgy gondolom azonban, hogy a magánkézben lévő színházakat is támogatni és bátorítani kellene konkrét politikák révén. Ellenkező esetben, ha a színházi élet túl nehézzé válik, az emberek a hagyományos operák előadásához folyamodnak majd a megélhetésük érdekében, és nehéz őket hibáztatni. Megspórolhatnak pénzt arra, hogy alkalmanként bemutathassanak egy hagyományos darabot a bűntudatuk enyhítésére, de az állandó megélhetésük ismét a hagyományos operától függ.

Forrás: https://thanhnien.vn/gian-nan-lam-cai-luong-thuan-viet-185240624222537951.htm