A Tet (vietnami újév) illata a békés élet illata.
Ahogy közeledik az év vége, mi, riporterek, egyre elfoglaltabbak leszünk, és országszerte utazgatunk, hogy Tet (holdújév) műsorokat készítsünk. Valahányszor kinézek az autó ablakán, és látom a tavaszi levegőt, amely a barack- és szilvavirág-erdőkből, vagy a városi utcák nyüzsgését, mindig a sok évvel ezelőtti Tet ünnepségekre gondolok. A konténerszállító teherautók hosszú sorainak képe az utakon, amelyeket örökké szürke por borít.
Egy kézműves kőfaragványokra szakosodott faluban nőttem fel – egy mindig nyüzsgő helyen –, így gyerekkorom óta különösen érzékeny voltam a szagokra. Számomra a Tet (vietnami újév) nem a tavaszi virágok élénk színeivel kezdődik, hanem az elhaladó járművek illatával.
A Tet (holdújév) előtti napokban a távolsági konténerszállító teherautó-sofőrök gyakran betérnek a családom éttermébe enni, és néha szunyókálni is. Anyám éttermében a Tet illatát érzem a több száz kilométeres hosszú utak után viselt meleg kabátokból, porral és füsttel borítva; a téli ritka, de sós verejtékcseppekből. Apám azt mondta, hogy az aggodalom és a sietség szaga volt ez, ahogy Tet közeledett, egy olyan szag, amelyet csak akkor értettem meg, amikor felnőttem és elhagytam otthonomat: arról szólt, hogy időt spóroljunk a személyes tevékenységekre, kiragadjunk egy kis pihenést, hogy a teherautó a lehető leghamarabb biztonságban megérkezhessen a célállomására. Amikor hazaértem, a hosszú utazások kellemetlen szaga, a porral borított kabátok, a kopott zoknik vagy a piszkos hátizsák békéssé és meleggé vált.
Hazamenni Tetre (holdújévre)... minden fáradtság elmúlik.
Az otthonomtól távol, az egyetem miatt, még erősebben éreztem a Tet (vietnami újév) lényegét ezeknek az utolsó pillanatban tett utazásoknak köszönhetően. Ebben a szűk, fülledt és zárt térben öröm áradt az új ruhák, cipők és a gondosan csomagolt hanoi specialitások illatából, amelyeket vidéki rokonoknak hoztak ajándékba. Akkoriban a hanoi áruk hazahozatalát Tet ajándékként – a Tay Ho lótuszteától és az Uoc Le sertéskolbásztól kezdve a különféle édességekig és tartósított gyümölcsökig – mindig a legjobbnak és a legízletesebbnek dicsérték. Most, ahogy közeledik a Tet, látom, ahogy a barátaim szülei több doboz árut küldenek szülővárosukból a városba, azzal a sóhajjal kísérve: "Semmi sem olyan megbízható, mint a házi készítésű áru." Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy az ajándékokat, akár küldték, akár hozták vissza, mindig a családi szeretet melege tölti be.
Azon a buszúton még mindig éreztem a Tet (vietnami újév) ünnepi hangulatát a régi, piszkos bankjegyek vegyes illataiból, melyeket a busz hátul ülő nő folyamatosan számolt, de még mindig nem tudott eleget számolni ahhoz, hogy jegyet vegyen. Az érmék kis címletei egy lassú délutáni piac illatát, egy útszéli vendéglőben töltött forgalmas éjszaka mosogatószerének illatát és a számtalan utcán át tartó fáradságos utazásának porát hordozták magukban. Ez az időjárás viszontagságaitól megviselt nő, aki látszólag sok nehézségen ment keresztül és számtalan aggodalommal teli, ilyen összetett illatkeverékkel ruházta fel a pénzét.
Az év végi, rendszerint zajos busz hirtelen elcsendesedett, csak a nő rövid magyarázatai és a kalauz mormogása törte meg a hangját. Valaki odacsúsztatott neki néhány ropogós bankjegyet, hogy kiegyenlítse a nő fennálló tartozását. Mások adtak neki egy zacskó harapnivalót és egy üveg vizet, míg néhányan bátorító szavakat mondtak, például: „Amíg élsz, mindened megvan. Csak menj haza, csak ez számít. Ha otthonod van, az egy Tết (holdújév)...”
Ezek az utazások a Tet (vietnami holdújév) hangulatát hordozzák.
Úgy tűnik, minden egyes bankjegy egy utazás. Oly sok helyen haladnak át, oly sok emberrel találkoznak, rizsföldeken barangolnak, luxuséttermekbe és szállodákba lépnek be, majd sietve megállnak utcai árusítóhelyeken és útszéli étkezdékben. Vagy talán kórházak gyógyszereinek, előadótermek krétaporának, vagy késő este az utcákat söprő takarítónők illatát hordozzák magukkal. De ezen az úton, legyen az régi vagy vadonatúj, egy csipetnyi parfümmel, mind annyi melegséget és emberi kedvességet hoztak magukkal.
Most, hogy sokat utazom üzleti utakon, rájöttem, hogy a Tet (vietnami újév) igazi lényege nem a virágok élénk színeiből, az újév előestéjén a füstölő illatából, vagy a kandírozott kókuszdió vagy tök édes ízéből fakad... A Tet illata az utazások nyüzsgésében és forgatagában érkezik, elhozva a tavasz melegét a távoli falvakba, szeretetteljes ajándékokat viszve az időseknek és a szegény területeken élő gyermekeknek; a sietős utakon olyan házak mellett, amelyeket nem látogathatok meg, mert katonaként szolgálatban vagyok; és a kórházak békés légkörében, a mentőautók harsány szirénázása nélkül.
Minden egyes buszmegálló egy utazás végét jelzi. A családi együttlét ezen pillanataiban, miközben a holdújév első napján az ablakon kinézve a tiszta, szellős utcákra nézünk, melyeket a nemzeti zászló élénk színei díszítenek, a Tet illata még ismerősebbé és egyszerűbbé válik: a békés élet illata ez.
Tran Linh
Forrás: https://baothanhhoa.vn/mui-cua-tet-277179.htm
Hozzászólás (0)