A maszkok az örökségről „mesélnek”

Egy késő őszi napon érkeztem Lao Cai tartomány Phuc Khanh községébe... az évszak utolsó napsugarai lágyan hullottak a fűre és a fákra, a cölöpházakra Na Khem kis falujában...

Egy késő őszi napon érkeztem meg Lao Cai tartomány Phuc Khanh községébe… Az évszak utolsó napsugarai lágyan hullottak a fűre és a fákra, a cölöpökre Na Khem kis falujában, ahol találkoztunk Ly Xuan Dinh úrral – egy férfival, aki mindig is büszkeséggel és felelősséggel viseltetett a Dao Tuyen nép maszkkészítési technikájának megőrzéséért és továbbadásáért a Ly család öt generációján át. Dinh úr mosolyogva várt minket az asztalnál, ahol sok szín és számtalan rajz ábrázolta a Dao Tuyen nép vallási életében szereplő szent maszkokat.

Ly Xuan Dinh úr évek óta kérgessé vált kezeire nézve, ahogy gyengéden megérint minden egyes faragást, minden faerezetet, minden rajzot, minden színt, úgy tűnik, felébreszti a bennük alvó lelket. A Dao Tuyen nép szent és titokzatos maszkjai Phuc Khanh földjének számos generációjához kötődnek.

A Dao Tuyen nép kultúrájában a fa- és papírmaszkok nem csupán dísztárgyak vagy rituális kellékek, hanem lelkeket is jelentenek, hidakat képeznek emberek és istenek, a látható és a láthatatlan világ között. Különösen a felnőtté válás szertartásán – a Dao Tuyen férfi felnőtté válásának és sámánná válásának elismerésének szertartásán –, vagy a vegetáriánus szertartáson – az elhunyt lelkét visszaküldik az ősökhöz – a maszkok nélkülözhetetlen tárgyak.

Minden maszk egy isten megtestesülése, aki a falut védelmezi. Az ősi hiedelmek szerint a Dao Tuyen népnek akár 52 istene is van, akik a birodalmakat kormányozzák: eget, földet, vizet, fákat, füvet, terményeket... Minden istennek megvan a saját arca és arckifejezése, amelyet gondosan ban papírra – más néven bambuszpapírra vagy do papírra (a Dao nép által kézzel készített papírfajta bambuszból vagy do fatörzsekből) – rajzolnak. A föld csendes istenétől a víz fenséges istenén át a szelíd bábáig vagy az erdő vad királyáig – mind tehetséges kezek és tiszteletteljes szívű kézművesek, mint például Dinh úr, munkái.

A fa, a papír és a tinta az ég és a föld kiválasztása… A dao nép hagyományos faházában a fügefa, a papír és a tinta illata keveredik a konyhai füsttel, melegséget és meghittséget áraszt.

Ly Xuan Dinh úr lassan így szólt: „A maszk készítéséhez nem választhatunk véletlenszerűen fát. A fának épnek kell lennie, soha nem törhetett el, nem csaphatott bele villám, és nem vághatta ketté. Mivel a dao nép úgy hiszi, hogy a fák az istenek lakhelyei. A maszk készítéséhez használt fának újnak, frissnek kell lennie, és faragáskor is nedvillata van.” A sung fa a leggyakrabban választott fafajta – könnyű, szivacsos, könnyen faragható. A sung fa a termékenységet és a növekedést is szimbolizálja, a szerencsét jelképezi.

A formázás után a maszkot természetes úton megszárítják, és egy „kedvező napra” várnak, amikor a fát „felszentelik”, hivatalosan is szent tárggyá alakítva. Ezt általában vegetáriánus vagy felszentelési szertartások során teszik, amikor a sámán elszaval egy varázslatot, megüti a dobot, és meghívja a szellemet, hogy lépjen be a maszkba.

A forma mellett a szín az az elem, ami a Dao Tuyen maszk lelkét alkotja. Minden színnek megvan a maga szimbóluma: a piros a hatalom és a tűz, a sárga a fény és a jólét, a zöld a hegyek és erdők, az élet, a fehér pedig az alvilág és a tisztaság.

Dinh úr elmondta, hogy maszkok rajzolásakor a sámánnak világosan meg kell értenie a jelentés minden egyes rétegét. Egyetlen rossz szín is eltorzíthatja a rituálé szentségét. Az elkészült maszkok gyakran vad megjelenésűek – tágra nyílt szemek, kivillanó fogak, tágra nyílt száj, fekete patakként leomló haj. De e „kísérteties” megjelenés alatt egy erős hiedelem rejtőzik: a vadság célja a gonosz szellemek elűzése, a falusiak nyugalmának védelme, a bőséges termés, az elhunytak lelkeinek felszabadulása.

Idén, több mint hatvan évesen, Ly Xuan Dinh úr továbbra is ápolja a kultúra megőrzésének lángját - sámánként dolgozik a Dao Tuyen faluban... Ezért Dinh úr egyike azon kevés Dao Tuyen embernek Phuc Khanhban, akik tudják, hogyan kell fa- és festőpapír-maszkokat készíteni, amelyek apáról fiúra szállnak, és Dinh úr az ötödik generáció.

Dinh úr jelenleg is birtokolja a Dao Tuyen beavatási szertartásán használt, őseitől örökölt fa maszkot. Valahányszor megérinti a repedezett, időtlen fa maszkot, mintha a hegyek és erdők suttogását, valamint ősei tanításait hallaná.

„A maszkok festésének és készítésének mesterségét nem eladásra tartom fenn. Azért csinálom, hogy megőrizzem a Dao Tuyen hagyományát, hogy a jövő generációi is tudják, hogyan kell helyesen végezni a szertartást. A maszk nem csupán egy tárgy, hanem a család, a hiedelmek története” – miközben beszélt, Dinh úr szeme felcsillant a konyhából kiáramló ködös füstben.

Dinh úr fia és unokája is tanulja a mesterséget – apjuk nyomdokaiba lépve fa maszkokat készítenek és papírmaszkokat festenek a Dao Tuyen népnek. A falu fiataljai, még más közösségekben is, mint például Bac Ha, Sa Pa, Bao Thang, gyakran látogatják a házát, nemcsak azért, hogy lássák, hogyan fest maszkokat, hanem azért is, hogy hallják, ahogy az istenekről, az ősi rituálék dalairól és táncairól beszél...

Phuc Khanh-i utunk során találkoztunk Khuc Quoc An művésszel – Hanoi egyik fiával –, aki közel 20 évet töltött a felföldi etnikai kisebbségek, különösen a Lao Cai-i dao nép kultúrájának kutatásával, és úgy tűnik, megtalálta a „lelket” a fából, bambuszcsontból és papírmaséból készült maszkokban.

A Hanoiban született Khuc Quoc An festőművész közel 20 évet töltött a felföldi etnikai kisebbségek, különösen a Lao Cai-i dao nép kultúrájának kutatásával. Azt mondta, amikor először látott dao maszkot, lenyűgözte a látszólag durva vonalakból áradó erőteljes energia.

„Ez egy primitív műalkotás, mély filozófiával. Minden fadarab, minden szín, minden faragás a dao nép világnézetét és filozófiáját hordozza magában. A szépség itt nem a tökéletesség, hanem a lélek, a hit vitalitása.”

Khuc Quoc An festőművész

Az évek során Khuc Quoc An művész számos etnikai kisebbségi területet meglátogatott Lao Caiban, hogy ősi maszkokat és hagyományos színkombinációkat tanulmányozzon, és a kulturális örökséget beépítse a modern festményekbe. Számára ezek a maszkok nemcsak egy etnikai csoport örökségét jelentik, hanem a kortárs vietnami művészet inspirációjának forrását is.

A famaszkok készítésének és a papírmaszkok festésének technikái a mai napig jelen vannak a Lao Cai-i dao etnikai csoport kulturális életében az ünnepek alatt, a hegyekben és erdőkben visszhangzó dobok és trombiták hangján keresztül. Különösen az elmúlt években a helyi önkormányzat és a Lao Cai kulturális szektor tett nagy erőfeszítéseket a dao rituálék gyűjtése, megőrzése és helyreállítása érdekében. A Cap Sac és a Then rituálékat kézművesek és helyi lakosok részvételével szervezték meg.

A kulturális és turisztikai programok fokozatosan kiemelt fontosságúvá tették a dao nép fa- és papírmaszkjait a kulturális felfedező programokban, segítve a turistákat a felföldi emberek spirituális világának jobb megértésében.

Érdekes módon egyes kézművesek és festők maszkképeket építettek be műalkotásokba, festményekbe, szobrokba és dekoratív mintákba, „új nyelvet” teremtve a hagyomány és a modernitás között.

Khuc Quoc An festőművész azt mondta: „A dao maszkokat nem imádati tárgyaknak, hanem esztétikai örökségnek és kulturális szimbólumoknak kell tekinteni. Megfelelő tiszteletben tartás esetén a maszkok a mai életbe is beépülhetnek anélkül, hogy elveszítenék a lelküket.”

Ly Xuan Dinh úr számára ez még jelentőségteljesebb. Mert számára egy fiatal, aki szakmát tanulni jön, vagy egy turista, aki istenekről szóló történeteket hallgat, szintén inspirációt jelent.

„Csak azt remélem, hogy a gyerekeim és unokáim tudják, hogy a faarcok és papírmaszkok mögött őseink, a föld és az erdők, a dao népünk történetei rejlenek. Ha nem tanítjuk meg nekik, a maszkok csak múzeumok vitrinjeiben lesznek” – aggódik Dinh úr.

Késő őszi délutánon halványsárga napfény borította Ly Xuan Dinh úr házának tetejét. Egy 5 generáción át öröklődő fa maszk lógott csendben a falon, 52 darab papírmaszk különböző színben és kifejezésmódban... Ebben a térben a Dao Tuyen etnikai csoport kultúrájának "tűz őrzője" még mindig szorgalmasan kutatta és adta tovább a maszkkészítés technikáit, halkan dúdolva egy ősi dallamot: "Ó, erdő, kérlek, őrizd meg lelkemet. Őrizd meg a dobok, gongok hangját, őrizd meg őseink maszkjait..." mintha csak megerősítené, hogy - bármennyire is telik az idő, a Dao maszkok továbbra is mesélni fogják az eredet történetét, egy olyan nemzet tartós vitalitását, amely tudja, hogyan vésse "lelkét" minden faerezetbe, minden szent rajzba.

Bemutatja: Bich Hue

Forrás: https://baolaocai.vn/nhung-chiec-mat-na-ke-chuyen-di-san-post887470.html