A Quang Trung-korszak és Ngo Thi Nham kreatív korszakának eredete

Ngo Thi Nham 1746-ban született egy nemesi családban, amely generációkon át sikeresen letette a császári vizsgákat (a Ngo családban számos orvos is volt), és a királyi udvar legmagasabb címeit és fizetéseit kapta. A Ky Tu Muc Dinh című újságban büszkén írta: „Egymás után sikeresen letette a császári vizsgákat, mandarinná és márkivá vált, irodalmi stílusa elérte Kínát, hírneve a világ minden táján visszhangzott.” ⁽¹⁾

Ngo Thi Nham pályafutását sokan csodálták, Phan Huy Ich pedig így méltatta: „írásai elegánsak, tömörek és liberálisak voltak; minél többet írt, annál jobbak lettek. Több száz gondolkodási iskolát ölelt fel, kilenc gondolkodási iskolát irányított, és műveltsége, valamint megértése magasodó zászlóvá vált konfuciánus erdőnkben.” ⁽³⁾

Ngo Thi Nham költészetét tekintve láthatjuk, hogy mélyreható tudással és gördülékeny írásmóddal rendelkezik, bár talán nem látjuk Nguyễn Du, Ho Xuan Huong, Pham Thai, Cao Ba Quat egyedi és tehetséges vonásait... Már fiatalkorában is számos nagy akaratú verset tartalmazott Ngo Thi Nham költészete, amelyek az ország és a világ megmentésének vágyát fejezték ki. Abban az időszakban, amikor Le-Trinhből távozott, hogy elkerülje a világot, műveiben számos vers jelent meg, amelyek mély gondolatokat fejeztek ki a világegyetemről és az emberi életről, és bennük egy hős szelleme bontakozott ki, aki a megfelelő alkalomra vár. A Le-Trinh-korszakban írt verseiben gyakran nem tudta elrejteni a romos és kaotikus valóság előtti szorongását.

Homokfestmény illusztráció Quang Trungról - Nguyễn Huế tehetséges embereket toboroz, mint például Ngo Thoi Nham. Fotó: internet

Tay Son falucska hősének megjelenése beteljesítette Ngo Thi Nham vágyait és elvárásait. Elmondható, hogy Quang Trung lehetőséget nyitott Ngo Thi Nham tehetségének megnyilvánulására, és Ngo Thi Nham tudta, hogyan támaszkodjon a korra, hogy érvényesítse képességeit. Quang Trung vezetésével Ngo Thi Nham látszólag kielégítette vágyát, hogy kibontakoztassa képességeit, és ismét nagyon sikeres volt a fejlődés útján. Ebben az időszakban írt műveiben annak az embernek az örömét látjuk, aki ügyesen megtalálta a harmóniát a személyes sors és a nemzeti sors között. Költészete ebben az időszakban merész hang volt, egója mindig egy fényes, fenséges térben jelent meg.

Először is, a kor virágzó légkörében megmutatkozó elkötelezett hangulat, hozzáállás és cselekvés: „ Quan cai bat phuong tang hieu lo/ Mai hoa tao di khoat xuan hoan ” (Kalapok és kocsik az úton, nem félnek előrelépni a kora reggeli harmatban/ Néhány korai szilvavirág visszahívja a tavaszt - Qua Hoanh Son ). A lelkesedés oka az, hogy Ngo Thi Nham valóban lelki társra talált. A barackkertben tett hűségesküről és a fűkunyhóba tett három látogatásról írt történelmi versek voltak azok, amelyekkel Ngo Thi Nham kifejezte mély szeretetét és bizalmát Quang Trung és az új lehetőség iránt. Dicsérte a barackkertben kialakult barátságot, dicsérte Liu Beit és Zhuge Liangot, de egyben szívből jövő együttérzését is Quang Trung és önmaga iránt, mert Ngo Thi Nham benne, Quang Trung királyban és a korban a legfőbb egységet látta. Ngo Thi Nham büszkén, gyönyörű versekben írt politikai pályafutásáról:

Nung Anh hibája, Ngoc Tri Vien

Truongnak a királyi udvar elé kellett állnia

…Nem a nemesség és a becsület négy évszaka

A szív a nap felé ragyog az égen.

(A gyönyörű virágok szirmaikat a jáde lépcsők mellett tartják/ Mindig vörösen lobognak, a trón előtt állva,/ Hogy ne dicsekedjenek értékes megjelenésükkel mind a négy évszakban/ Csak tiszta szívemet akarom az égen lévő nap felé fordítani - Palota virágok közelében ).

Ngo Thi Nham szobra a Tay Son Tam Kiet templomban (Quang Trung Múzeum, Binh Dinh). Fotó jóvoltából

Ngo Thi Nham szemében Quang Trung korszaka nagyon fényes volt, mert bölcs király élt, egy bölcs király, aki engedelmeskedett az ég akaratának, követte a nép akaratát, és gondoskodott a népről. A király és az ország fejlődésének útján nem volt akadály. A "Thi ngu chu qua Ha - Trung hoi cung ky" című cikkében ezt írta:

Három őszibarackvirág, tízezer darab gyógyhatású hal és sárkány

Az északnyugat tiszta és zavaros vizű hely.

… Elfogadni azt a tényt, hogy az átlagember nagyon elégedett

Úttörő hajótörő költészet

(Ezernyi hullám emelkedik, sárkányhalak úsznak és ugrálnak/ Mély az északnyugati tenger, víz folyik ott/… A brokátvitorla követi a szelet, sok minden sikerül/ Egy költői csónak halad előre, elszántan hajtva a hullámokat).

Ez a korszak nemcsak Ngo Thi Nham tehetségének bemutatására szolgált, hanem költői folyásának környezetét és értelmét is. A Csing-dinasztia követeként tett útján Ngo Thi Nham nem felejtette el leírni az átutazott országgal kapcsolatos érzéseit. Itt azonban már nem érezhető a vándorló test érzése, mint a kaotikus időkben. Bár idegen földön vándorol, de magában hordozza a győztes, egy hősies nemzet képviselőjének büszkeségét és izgalmát, verseiben a tájak mindig fényesek, fenségesek, és az utazó gondolkodásmódja a helyzetet uraló ember gondolkodásmódja is:

A fiatalember küldöttje Thanh Sonban lakik.

Keljünk fel korán, és dolgozzunk együtt a béke megteremtésén.

…Hol kezdődik a piros kerék?

A tál megnyílik a ködben, és meglátja a hegyoldalt.

( Zöld hegyi kilátás )

(A követ zászlaja hosszú úton lobogott, megállva a Thanh Son-hegyen/ Korán kelve, sürgetve a kíséretet, hogy nyergeljék fel a lovaikat/ … Hirtelen vörös fény szállt fel valahonnan/ Megnyitva a ködöt és a füstöt, felfedve a hegy arcát).

Ngo Thi Nham Tay Son korszakában írt műveiben nincsenek többé romos templomok és pagodák, nincsenek többé homályos halászkikötők… Itt az emberek csak gyönyörű, varázslatos fényt, fényes, fenséges és ragyogó képeket látnak. Egy olyan világ van, amely virágok és zászlók színeiben csillog, fenséges hullámok támasztják a sárkányhajót, élénkpiros napok és fehér barackvirágok virágoznak a reggeli harmatban… Nincsenek többé délutánok, nincsenek többé éjszakák, minden kezdet a hajnalból származik. A Dai Phong című vers talán az, amely a legteljesebben tükrözi ezt az optimista és boldog szellemet:

Tízezer sárkány a Jáde Császár seregében

A négy tenger és az óceán presztízse

Az algák nem halmozódnak fel ősszel

Az idős középkorú férfi meglátta a napot

Menj el por és kosz nélkül

Térj vissza a régi házba, hogy megtaláld a család csontjait.

Phi Kham Doc Tu Du Du Son

A nyugati falon lévő felhők a szülővárosom.

(Ezer sárkány lebegett a Jáde Császár körül/ Amikor hatalma átterjedt a négy tengerre/, hirtelen együtt repültek el/ Elsöpörve a sűrű füstöt, felragyogva az őszi színeket/ Az ég közepén a nap fényesen ragyogott, mint azelőtt/ A világ minden porát elfújta a szél/ Visszatérve a házat virágzónak találta/ Egyedül ült, kinyitotta ingét, hogy élvezze a hűs szellőt, és egy vándorverset szavalt/ A nyugati égbolt kedvező felhői a haza).

Ngo Thi család temploma Ta Thanh Oai-ban, a mai Thanh Tri kerületben, Hanoiban . Fotó:

Ngo Thi Nham munkássága alapvetően két időszakra osztható: a Le-dinasztia – Trinh urak – idejére, valamint arra az időszakra, amikor Tay Sonnak dolgozott. Mindkét időszakban versei és prózái más-más érzéseket hordoztak, amint azt fentebb elemeztük. Emellett számos politikai művet is hagyott maga után, amelyek rendeletek, emlékiratok és levelek rendszerét alkotják, amelyeket Quang Trung király nevében vagy tisztségében írt.

Azonban, ha végigtekintünk írói pályafutásán, láthatjuk, hogy sok tekintetben: indítékok, célok, kreatív inspirációk... mind ugyanazon kiindulópontból indulnak ki: a képességek felszabadításának ambíciójából, az emberek és az ország iránti szeretetből. Ngo Thi Nham, egy olyan ember, aki tudja, hogyan válasszon életmódot, a valóság számos állapotát megtapasztalta, megízlelte a keserűséget és az édességet, és olyan életet élt, egy rendkívül gazdag tevékenységekkel teli életet, amelyre ritkán lehet példa a történelemben.

Dang Tran Thuong – régi barátja – tragikus halála, miután bosszúból megverték az Irodalom Temploma előtt, a vietnami irodalom és a karakterek történetének tragikus és különös sorsú emberei közé sorolta őt, ezért nehéz nyilatkozni erről a sorsról. Ngo Thi Nham azonban olyan életet élt és olyan halált halt, amelyre ő maga is nagyon büszke lehetett volna, ahogy a jövő generációi is büszkék lehetnek arra, hogy a nemzetnek olyan írója volt, mint ő.

Jegyzet:

(1). Idézet innen: Vu Khieu, „Bevezetés”, Ngo Thi Nham válogatott versei, Literature Publishing House, Hanoi 1986, 10. o.

(2). Édesapja, Ngo Thi Si is elismerte tehetségét. Egy fiának írt levelében Ngo Thi Si ezt írta: „Fiam a tehetségét arra használja, hogy szokatlan helyzetekben találkozzon, az elméjét arra használja, hogy nehéz feladatokra reagáljon, a hűséget elixírként használja a veszély elhárítására és a gonosz szellemek elűzésére. Egy egységben a tábornokok és a katonák mind engedelmeskednek a parancsoknak. A határon kívüli ellenségek nem tudják megjósolni a terveit. Több ezer patak, több ezer mérföld nem számít távolinak. A több ezer konyhából álló sereg egyetlen személyként egyesül. Az irodalom és a harcművészetek nagy embere kéz a kézben jár, a sík és a rögös terep egynek számít, ez valóban méltó.” (Vu Khieu, i. m., 11. o.)

(3). Vu Khieu, i. m., 8. o. című művéből idézve .

(4). Ngo Thi Si nagy figyelmet fordított a konfuciánus, buddhista és taoista ideológiák harmonizálásának kérdésére. Lang Sonban uralkodása alatt építette a Tam Giao pagodát, talán ezért a célért. A pagoda a mai napig áll a Nhi Thanh-barlang mellett (amelyet szintén Ngo Thi Si fedezett fel és tárt fel), Lang Son város déli részén.

(5). Egy korábbi, Trinh úrnak küldött petíciójában Ngo Thi Nham magányosságát fejezte ki, amikor szembeállította magát a korabeli konfuciánus tudósok és mandarinok többségével, amikor ezt írta: „Mivel őket (a konfuciánus tudósokat és mandarinokat - a szerző megjegyzése) nem tanították az erényről, voltak olyan emberek, akik arrogánsak voltak a feletteseikkel szemben, azt gondolva, hogy jók, és arrogánsak voltak a felnőttekkel szemben, azt gondolva, hogy jók; nem szerették magukat fejleszteni, hanem szerettek a nemzeti ügyekről beszélgetni... Éles nyelvükkel titokzatos szívüket díszítették. Rakoncátlan elméjükkel leplezték ravasz szívüket.” (Idézet Vu Khieu, i. m., 14. o.)

Forrás