Tudományos szeminárium az etnikai kisebbségek irodalmáról Észak-Vietnámban 1975 óta

A beszélgetést Dr. Tran Khanh Thanh docens, a Központi Irodalmi és Művészetkritikai Tanács alelnöke; Dr. Nguyen Dang Diep docens, az Irodalmi Intézet korábbi igazgatója, a Központi Irodalmi és Művészetkritikai Tanács tagja; valamint Dr. Pham Duy Hung, a Tan Trao Egyetem rektorhelyettese vezették.

A tudományos szemináriumon részt vevő küldöttek.

A szemináriumon részt vett Dr. Nguyen The Ky docens, a Párt Központi Bizottságának korábbi tagja, a Vietnam Hangja korábbi vezérigazgatója, a Központi Irodalmi és Művészetkritikai Tanács elnöke; a Központi Irodalmi és Művészetkritikai Tanács tagjai; valamint Tuyen Quang tartomány számos osztályának, fiókjának, szektorának és illetékes ügynökségének vezetője.

Sok hozzászólás

Nyitóbeszédében Dr. Nguyen Dang Diep docens, az Irodalmi Intézet korábbi igazgatója, a Központi Irodalmi és Művészetkritikai Tanács tagja négy fő témára összpontosított: az írók, különösen az északi etnikai kisebbségekhez tartozó írók kreatív környezete; a tartományok és városok Irodalmi és Művészeti Egyesületeinek támogató és bátorító szerepe; a régió néhány egyetemének, mint például a Ha Long, a Thai Nguyen , a Tay Bac, a Hung Vuong és a Tan Trao, hozzájárulása a tudás és a kreativitás ötvözéséhez; a régió íróinak nyitottsága a nemzetközi cserére...

A megbeszélést docensek és orvosok vezették.

A tudományos szemináriumon a küldöttek a következő témákat hallgatták meg és vitatták meg: Az etnikai kisebbségek irodalma a hegyvidéki régióban fél évszázados folytonosság és fejlődés után; Az etnikai kisebbségek irodalmának jelenlegi helyzete Tuyen Quangban 1975 után; Az etnikai kisebbségek irodalmának és művészetének fejlődési irányai Tuyen Quang tartományban 1975 után; Néhány vélemény az etnikai kisebbségek irodalmáról Tuyen Quangban 1975 után; A tuyen quang-i irodalom kialakulása és fejlődése; Az etnikai kisebbségek irodalma az északi hegyvidéki régióban 1975 utántól napjainkig: Jelenlegi helyzet és recepció; Az etnikai kisebbségi nyelveken írt irodalmi kompozíciók jelenlegi helyzete az északi hegyvidéki régióban napjainkban; Az északi kisebbségi irodalom megjelenése 1975 utántól napjainkig; Y. Phuong művei a vietnami etnikai kisebbségek irodalmának áramlatában 1975 után; Költészet az északi kortárs női etnikai kisebbségek nagy erdejéből; Az oktatás szerepe az etnikai kisebbségi irodalom megőrzésében és fejlesztésében napjainkban, kutatások a Tan Trao Egyetemen; Az etnikai kisebbségi irodalom fejlesztési lehetőségeinek bővítése multimédiás kontextusban, az északi hegyvidéki régió szemszögéből nézve; Mong etnikai költészet a modern korban a jelenlegi mong nyelvi képzéssel és fejlődéssel.

Feltételek megteremtése az etnikai kisebbségi irodalom virágzásához

A vita összefoglalásaként és lezárásaként Dr. Tran Khanh Thanh docens, az Irodalom és Művészet Elmélete és Kritikája Központi Tanácsának alelnöke megerősítette, hogy az „Etnikai kisebbségek irodalma Észak-Vietnámban 1975 óta” című vita témájában a tanulmányok többsége azt állította, hogy az etnikai kisebbségi irodalom „a vietnami irodalom áramlatának része, beleértve az etnikai kisebbségi szerzők műveit is, akik etnikai csoportjukról és a társadalmi élet kérdéseiről írnak”.

Duong Khau Luong költő, a Bac Kan tartomány Irodalmi és Művészeti Egyesületének elnöke beszédet mondott.

A szemináriumon elhangzott előadások és vélemények tartalmából kitűnik, hogy a vietnami etnikai kisebbségek irodalmának kérdése általában, és különösen az észak-vietnami etnikai kisebbségek irodalmának 1975 óta tartó vizsgálata és megközelítése számos irányból, sokféle szögből, sokféle szempontból merült fel mind az irodalmi gyakorlatban, mind az elméletben. A kifejtett vélemények szerint az észak-vietnami etnikai kisebbségek irodalma 1975-től napjainkig figyelemre méltó eredményeket ért el a személyzet, az ideológiai tartalom és a művészi érték minősége tekintetében.

A vélemények szerint azonban az északi etnikai kisebbségek irodalma továbbra is korlátozott, például: Az 1975 után etnikai kisebbségi nyelveken író szerzők száma egyre csökken. Az írói gárda továbbra is ritka és egyenetlenül oszlik el; egyes fiatal írók nem abban a helyen élnek és dolgoznak, ahol születtek, így elvész a kötődésük az etnikai kultúrához, és nem tükrözi mélyen az etnikai kisebbségek kulturális identitását.

Jelenleg nagyon kevés etnikai kisebbségi író ért el művészi áttörést. Bár az északi etnikai kisebbségek irodalma 1975 óta mennyiségben és minőségben is fejlődött, nincsenek olyan művek, amelyek kristályosítanák az etnikai nyelv szépségét, ügyes módon teremtve meg az etnikai irodalmi nyelv lenyomatát; a kétnyelvű írás jelensége a közelmúltban jelent meg, de nem sokat; az etnikai kisebbségeknek szóló művek és irodalmi témák nem sokban szerepelnek az általános oktatási és egyetemi képzési programokban.

Az etnikai kisebbségi irodalom továbbra is az etnikai közösségekhez köthető; a népszerűsítő munka korlátozott, az etnikai kisebbségi irodalom terjesztése nem történt meg az elfogadottság növelése érdekében; hiányzik a csere az etnikai kisebbségi irodalom és a kinh irodalom, valamint a világ más országainak irodalma között.

A szemináriumon felszólalt Dr. Nguyen The Ky docens, a Párt Központi Bizottságának korábbi tagja, a Vietnam Hangja korábbi vezérigazgatója, az Irodalom- és Művészetelméleti és Kritikai Központi Tanács elnöke.

A vitacsoport véleményei egyetértettek abban, hogy iránymutatásra és szükséges megoldásokra van szükség, mint például: Az etnikai kisebbségi irodalom szerepének és helyzetének tudatosítása a vietnami irodalomban, a nemzeti kulturális értékek megőrzésében, előmozdításában és fejlesztésében; politikák és stratégiák kidolgozása az etnikai kisebbségi irodalom fejlesztésére, előmozdítására és megőrzésére napjainkban; az etnikai kisebbségi írók fejlesztésébe és ésszerű terjesztésébe való befektetés; a csapatok felfedezésére, gondozására és képzésére való összpontosítás, a tehetségek ösztönzése, különös figyelem a fiatal írókra; olyan helyzet megengedésének megakadályozása, hogy legyenek olyan területek és etnikai kisebbségek, ahol nincsenek irodalmi írók.

Emellett figyelmet kell fordítanunk a helyi irodalmi és művészeti egyesületek tevékenységének előmozdítására és támogatására mind anyagi, mind lelki téren, hogy az egyesületek rendszeresen szervezhessenek képzéseket és fejlesszék szakmai készségeiket, olyan környezetet teremtve, amely képes felkelteni a szenvedélyt és táplálni a kreatív inspirációt az etnikai kisebbségek írói számára; elősegítve az etnikai kisebbségek irodalomelméleti szakembereinek és kritikusainak csapatának erőteljes fejlődését.

Fordítson figyelmet az északi régió irodalmi és művészeti egyesületei, valamint egyetemei közötti szoros kapcsolatra; erősítse a helyi irodalmi és művészeti menedzsment ügynökségek irodalmi tevékenységeinek szponzorálásában, irányításában és támogatásában betöltött szerepét, hogy hatékony ösztönzőket és bátorítást teremtsen a térség etnikai kisebbségeinek kreatív tevékenységeihez és irodalmi élvezetéhez.

Ezenkívül bővíteni kell az irodalmi cseréket a tartományok, a települések és a központi kormányzat között, a nemzetközi irodalmi cseréket, beleértve az etnikai kisebbségek irodalmával, a kinh irodalommal és más országok irodalmával folytatott cseréket; a kétnyelvű művekre kell összpontosítani, mivel ezek fontos hidat jelentenek a művek nagyközönséghez való eljutása számára; növelni kell az etnikai kisebbségek szerzőinek, műveinek és irodalmi témáinak számát az általános oktatási és egyetemi oktatási programokban.

Ugyanakkor bővíteni kell a lehetőségeket az etnikai kisebbségi irodalom multimédiás kontextusban történő fejlesztésére, maximalizálni kell az előnyöket, megelőzni a technológiai kor negatív hatásait az etnikai kisebbségek hagyományos kulturális tőkéjének megőrzése és előmozdítása érdekében, valamint fel kell kelteni a nemzeti identitás iránti büszkeséget, különösen a fiatal írók körében.

Forrás: https://baotuyenquang.com.vn/toa-dam-khoa-hoc-van-hoc-cac-dan-toc-thieu-so-phia-bac-viet-nam-tu-sau-nam-1975!-194560.html