A Tung Con Fesztivál története a múltban

Senki sem tudja, mikor kezdődött a hegyekben élő egyes etnikai csoportok, például a tay, nung, thai, giay... Tung Con fesztiválja; az idősebbek csak azt tudják, hogy ősidők óta létezik, és azt mondják: a Tung Con fesztivál vagy Xuong Dong fesztivál az egyik; helyesen azt mondani, hogy fesztivál, mert ezen a napon két részben kell megszervezni: az ünnepség és az ünnepi rész. Régebben a fesztivál szervezését a falusi méltóságok irányították, akkoriban a falu akkora volt, mint most több falu, de a háztartások száma kevesebb volt, mint 100. Manapság a fesztivál szervezése egyes helyeken községi szinten történik, de a szervezés módja egyes helyeken sokkal egyszerűbb, mint régen.

A Phuong Thien község ( Ha Giang város) Cao Banh falujának lakói élvezik a Tung Con fesztivált.

Régebben, minden év december elején a faluvezetők gyakran tartottak év végi összefoglalót, megvitatták az új év irányait és feladatait, és megállapodtak abban, hogy gondosan megszervezik a Tung Con Fesztivált, hogy örömet szerezzenek az embereknek. December 23-a után a faluvezetés összeült, hogy meghívja a pártszervezet, a tömegszervezetek, a milícia és az orvosi erők képviselőit, hogy megállapodjanak a fesztivál szervezőbizottságának létrehozásában; a versenyek megtervezésében, az anyagok beszerzésében és az egyes versenyek jutalmi szintjeinek meghatározásában. A con dobások jutalma általában vörös báránytakarók, alumínium edények és törölközők, míg a népi játékok jutalma pénz és általános szolgálati munkák támogatása. Az Ifjúsági Unió feladata a mező előkészítése, általában egy egyterméses rizsföld kölcsönzésével a központi területen lévő háztartástól; egy mai fát használva rúdként, és két hosszú rudat készítve villákkal, egy holdsarlót készítve (a női kabalafigurát szimbolizálja). A rúdnak megfelelő magasságúnak és átmérőjűnek kell lennie, a belső gyűrűket pedig színes papírral kell bevonni, hogy szépek legyenek, és ne essenek le könnyű esőben. A kötözőket le kell hajtani, hogy a kagyló ne ragadjon a rúd tetejére, és ne akadjon be a kötözőkbe. Egy rácsot kell készíteni az áldozati tálca elhelyezéséhez, és pálmaleveleket kell vízszintesen szétteríteni a fényfesztiváli tálca elhelyezéséhez. A csapatokat ki kell jelölni a kagyló elkészítésére és a kagyló, kötélhúzás, gólyalábas lövészet, számszeríjlövészet stb. megszervezésére, a számokért játékvezetőket irányítva. A nőknek meg kell becsülniük a kagylók számát (amelyek a fiú kabalafiguráját jelképezik), és finom homokkal kell kitömniük a kagylót. A kagyló varrásához használt anyagnak erősnek és szorosan varrottnak kell lennie, hogy ne lazuljon ki, a zsinórnak erősnek és nem szakadtnak kell lennie, és egy felnőtt karjának fele hosszúnak kell lennie, zöld és piros bojtokkal, amelyekre a készítő nevét hímezték. A fesztiválon való részvétel során népviseletet kell viselniük. A kijelölt falucskáknak egy tálcát kell előkészíteniük az áldozati ajándékok elhelyezésére azon a helyen, ahol a kagylót dobják, beleértve egy főtt csirkét, több Chung süteményt és más házi készítésű süteményeket, bort, teát, lámpákat, füstölőket, őszibarackágakat és házilag termesztett gyümölcsöket. Az áldozati tálca mellé egy marék rizst, egy marék kukoricaszemet, egy marék gyapotmagot és némi kenyeret helyeznek. Más falvakban minden 6 háztartásból álló csoportnak könnyű ünnepi étkezést kell készítenie, amely egy üveg bort, süteményeket és főtt ételt tartalmaz; a milícia felelős a biztonságért és a rendért; a szervezőbizottság tájékoztatja az embereket az ünnep dátumáról, időpontjáról és helyszínéről, felügyeli az általános irányítást, és felkér egy sámánt a szertartás lebonyolítására...

Pontosan reggel 9 órakor kezdődött az ünnepség. Amikor a kijelölt osztályok és az emberek mind megjelentek, a vezetőnek egy magas emelvényen kellett felállnia, hogy megfigyelje az egész jelenetet, egy hordozható hangszóróval bejelentse az ünnepi programot, bemutassa a küldötteket, üdvözölje a falusiakat és más falvak és közösségek tagjait, akik csatlakoztak a mulatsághoz; kihirdesse az egyes események versenyeit és díjait... A kényelmes tájékoztatás érdekében mindig volt egy kapcsolattartó személy, aki megértette az egyes feladatok konkrét helyzetét, és a hangszórón keresztül jelentett a vezetőnek, hogy emlékeztesse az általános ismeretekre. Amikor az áldozati tálcákat a megmaradt rudak sírhelye közelében lévő állványzatra helyezték, a fényünnepi tálcákat hosszú sorban helyezték el szőnyegeken és pálmaleveleken. A Szervezőbizottság képviselője felkérte a sámánt, hogy először az erdőt imádja, majd azon a helyen, ahová a megmaradt rudakat dobták: Imádkozzatok egy jó egészségben gazdag új esztendőért a falu minden lakója számára, természeti katasztrófáktól és járványoktól mentesen; reméljék, hogy az istenek kedvezővé teszik az időjárást és bőségessé teszik a termést. Az istentisztelet után a sámán szétszórta a magokat, majd könnyű ünnepséget tartott, a háztartások képviselői együtt fogyaszthatták el a tavaszi első étkezést, boldogan koccintottak egymással, de nem ittak túl sokat. A mulatság után a sámán elrendelte a kúp felállítását, amihez nagy tömegre volt szükség; a rudat függőlegesen kellett felállítani, a Hold két oldalának északra és délre kellett néznie, hogy a napfény ne zavarja a versenyző feleket. A vezető utasította a fiatalokat, hogy álljanak két oldalra, az egyik oldalt a férfiaknak, a másikat a nőknek, egyenlő létszámmal, és várják a versenyparancsot. A sámán átadta a kúpot a két csapatnak, és jelezte, hogy először a kúp dobására kerülhetett sor, majd a többi korosztály is belépett a pályára a kúp dobására; más falvakból és községekből érkezők is részt vehettek. A verseny alatt mindenki előhozhatott egy hangszórót, hogy elénekelje a "Then, Coi"-t, vagy dalokat énekeljen, amelyek a Pártot, a Ho bácsit, a tavaszt, a hazát és az országot dicsérték; az üres idő kitöltésére a szervezőbizottság kölcsönkérhetett egy rádiót, hogy a hangszórón játsszon. Amikor valaki sikeresen átdobja a holdlabdát a karikán, be kell jelentenie a dobó, az elkapó és a holdlabda tulajdonosának nevét és címét. Miután valaki először dobja át a holdlabdát a karikán, a Női Unió előveszi az összes tartalék holdlabdát, hogy szerválhassanak, és mindenkit arra buzdítanak, hogy próbálja meg elnyerni a második díjat és a bátorító díjat, új, izgalmas légkört teremtve.

A versenyek befejezése után a Szervezőbizottság bejelentette a díjátadó ünnepséget, és megdicsérte a szolgáltató részlegeket a rájuk bízott feladatok jó elvégzéséért; sok sikert kívánt a sportolóknak, és minden embernek egészséget és boldog új évet. Felkérte a szolgáltató részlegeket és az ifjúsági egyesületet, hogy tartsanak együtt a karók leengedésében, az udvar kitakarításában és az udvar visszaadásában a falunak vagy a földeknek a tulajdonosoknak. Az ünnep után minden megromlott vagy jó gyümölcsöt ki kell dobni az erdőbe; csak a jó gyümölcsöket lehet visszahozni, sárba áztatni és a következő évben újra felhasználni. Az ünnep vége egyben az az időszak is, amikor a tavaszi öröm véget ér, és az emberek örömteli és izgatott légkörben lépnek be az új évszakba.

Dinh Minh Tung/Ha Giang újság

Forrás: https://baophutho.vn/chuyen-to-chuc-le-hoi-tung-con-ngay-xua-227499.htm