Egy IELTS tesztfelkészítő tanár a „gyönyörű angol pontszámeloszlás” értékelése ellen érvel

A jó pontszámeloszlás nem jelent jó tesztet.

Július 15-én este, miután a Thanh Nien újság megjelentette a „Szakértők szerint meglepődtek az angol tantárgy gyönyörű eredményein” című cikket, Pham Gia Bao úr, egy hanoi IELTS tesztfelkészítő tanár elküldte az újságnak ellentétes véleményét.

Bao úr szerint az angol vizsga pontszámainak eloszlása valóban jó, de ez nem jelenti azt, hogy az idei angol vizsga is jó vizsga volt.

Phổ điểm môn tiếng Anh đúng là đẹp, nhưng không có nghĩa là đề thi tốt - Ảnh 1. — Angol teszteredmények a 2025-ös középiskolai érettségi vizsgára

Bao tanárnő megosztotta: „A pontszámok eloszlása valóban elég jó. Ez a meglehetősen egyenletes eloszlás azt mutatja, hogy a teszt jól osztályozta a jelölteket, de ez nem feltétlenül a jó teszteredménynek köszönhető.”

Bao úr szerint a teszttel kapcsolatos legnagyobb probléma a tantervben szereplő tudás és a teszten szereplő tudás közötti különbség. A különbség túl nagy. Az utóbbi időben a sajtóban és az online közösségben is túl sok cikk jelent meg, amelyek azt tükrözik, hogy még azok a tanárok sem tudnak 10 pontot szerezni, akik négyszer tették le az IELTS tesztet és 9,0-s eredményt értek el, vagy az anyanyelvi angolul beszélők megpróbálták megcsinálni a tesztet, és azt mondták, hogy a teszt trükkös.

A tesztet készítő személy összekeverte a „tanulók nyelvi képességeinek felmérése” fogalmát a „tanulók megfejtése csak azért, hogy osztályozzák őket” fogalmával. Ennek az a következménye, hogy társadalmi igazságtalanságot teremt, mivel a magas pontszámokat elérő diákok többsége – egy kis számú tehetséges tanuló kivételével – jól tanul önállóan, és eredendően jó tulajdonságokkal rendelkezik, a többiek főként nagyvárosokból származnak, akiknek családjai megengedhetik maguknak, hogy gyermekeiket plusz órákra küldjék. Ha csak a program szerint tanulnak szorgalmasan, akkor nem érhetnek el magas pontszámokat.

Az egycsúcsú spektrum nem feltétlenül jobb, mint a kétcsúcsú spektrum.

Bao úr elmondta: „Az Oktatási és Képzési Minisztérium szakértői azt mondták, hogy a pontszámeloszlásnak már nincs két csúcsa, és burkoltan ezt jó dolognak tekintették. Véleményem szerint ez az állítás ésszerűtlen. Az a tény, hogy a pontszámeloszlásnak két csúcsa van, nem elég ahhoz, hogy megmondjuk, jó vagy rossz a teszt, a kontextust is figyelembe kell venni.”

Bao úr szerint a kétcsúcsú spektrum a következő problémák egyikére utalhat:

Ha a teszt túl kiegyensúlyozatlan, például indokolatlanul nehéz részeket tartalmaz, vagy bizonyos típusú kérdések felé elfogult, az alacsony és magas pontszámú csúcsot eredményez, míg a középső pontszámtartomány nagyon alacsony a jelöltek számára.

Phổ điểm môn tiếng Anh đúng là đẹp, nhưng không có nghĩa là đề thi tốt - Ảnh 2. — Az idei angol pontszámok eloszlása szabványos, de nem feltétlenül tükrözi a jó tesztet.

Egyenetlen tanítási minőség: a kettős csúcsú pontszámspektrum néha nagy eltérést mutat a különböző régiókban, iskolákban vagy tanulási körülmények között tanuló diákok között. Például a városban a sokat tanuló és gondosan a kérdéseket gyakorló diákok magas pontszámokat érnek el; a távoli területeken élő, nehezen hozzáférhető tudással rendelkező diákok alacsony pontszámokat kapnak.

Sok jelöltnek szerencséje van a találgatással és a gépies tanulással: ha a vizsgakérdések "pontosak", vagy a diákok ugyanúgy gyakorolják a vizsgát, akkor az egyik csoport nagyon jól teljesít, míg a másik csoport megbukik, mert nem tanulnak rendesen, ez szintén két csúcsot hoz létre.

Bao úr feltett egy kérdést, majd maga meg is válaszolta: „Tehát a pontszámok egyetlen csúcsra való elosztása valóban megoldja a fenti problémákat?”

A diákok találgatása a feleletválasztós tesztek természetéhez tartozik, senki sem tudja megmondani, hogy a diákok hol teszik ezt ténylegesen, hol találgatnak véletlenszerűen. A városi és vidéki területek közötti pontszámkülönbség továbbra is egy inherens probléma (a társadalom természete), amely nem változott, sőt még nyilvánvalóbb.

Az a tény, hogy az angol nyelvvizsgák tartalma túlmutat az évtizedek óta létező általános képzési program keretein, nem új keletű probléma. Csak az idei vizsgakérdések nehezebben emelkednek ki, jobban tükrözve ezt a valóságot."

Az angoltanítás két fő problémája az iskolákban

Bao úr elmondta, hogy az angol nyelvoktatásnak a középiskolákban továbbra is két nagy problémája van.

Az egyik az, hogy a tantermi oktatás, különösen az állami iskolákban, gyakran nem igazán elég jó. Ennek okai objektívek és szubjektívek is lehetnek. A diákok száma túl nagy. A diákok szintjeinek skálája túl széles, ugyanabban az osztályban vannak olyan diákok, akik IELTS 7.0-s vagy annál magasabb pontszámmal rendelkeznek (magasabb, mint a tanáré), míg vannak olyanok, akiknek nincsenek alapjaik.

Bár a tanterv jól felépített (lefedi mind a négy készséget: a hallgatást, a beszédet, az olvasást és az írást), a valóságban a tanárok nem tudják kezelni. A tanárok csak a könnyebb részt, a nyelvtant tudják megtanítani. Ami a szókincset és most az olvasást illeti, a legtöbb diák „buta”, „süket” és nem tud írni, kivéve nagyon keveseket, akik önállóan tanulnak.

Másodszor, mivel a vizsgáink továbbra is papír alapon és feleletválasztós formátumban léteznek, az eredmény az, hogy a diákoknak nem kell megtanulniuk a hallgatást, a beszédet és az írást, mert mi értelme a tanulásnak, ha az nem befolyásolja a vizsgapontszámot?

Arról nem is beszélve, hogy bármilyen jól is megtervezett egy teszt, az sem zárhatja ki a diákokat a trükkök elsajátításából vagy a dolgok véletlenszerű elvégzéséből.

Ez az oka annak, hogy a nemzetközi vizsgák, mint például az IELTS és sok más, presztízsesebbek és megbízhatóbbnak számítanak. Nemcsak azért, mert ezeknek a vizsgáknak a minősége következetesebb (kisebb valószínűséggel nehéz az előző vizsga, és könnyebb a következő), hanem azért is, mert a tesztformátumuk kevésbé feleletválasztós, és pontosabban tükrözi a nyelvi képességeket.

Változásra van szükség ahhoz, hogy elkerüljük a társadalmi erőforrások pazarlását.

Bao tanárnő ezt mondta: „Visszatérve a középiskolai érettségi vizsgánkra, a jelölteknek eddig nem kellett megcsinálniuk a hallás utáni szövegértést, ami egy nagyon alapvető készség, akkor hogyan tudjuk értékelni a tanuló „nyelvi képességeit”?

Persze, a felszerelések és a logisztika telepítése bonyolult és költséges, de ha a valódi cél az oktatás minőségének javítása, konkrétan ebben az esetben a nyelvoktatásé, nem csak az angolé, hanem az idegen nyelveké általában, akkor ebbe az irányba kell haladni. Most az a feladat, hogy csak ülünk és elemezzük a pontszámok eloszlását, vagy azon vitatkozunk, hogy ebben az olvasmányrészletben van-e nehéz vagy könnyű mondat, az rossz irányba halad."

Bao úr szerint az idei angol vizsga előnye, hogy változások történtek, kevesebb a trükkös szókincs- és nyelvtani kérdés. Az a tény, hogy a vizsga az olvasásértésre összpontosít, valóban hasznos a tanulók számára nemcsak a tanulás szempontjából, hanem a való életben hosszú távon hasznos készségek kialakításában is, ami az olvasás és a valós életből származó információk megértése.

A vizsgakérdések jó irányba változnak (kevesebb találós kérdés, nagyobb hangsúly az olvasásértésen), de az Oktatási és Képzési Minisztérium túlságosan arra koncentrál, hogy sok 9-es, 10-es vagy valamilyen pontszámtartományt kapjon, anélkül, hogy megvizsgálná, hogy a vizsga valóban tükrözi-e a diákok nyelvi képességeit!

A vizsga nemcsak a diákok képességeit felmérő teszt, hanem valójában a céljuk is. A vizsgaeredmény befolyásolja az egyetemi felvételi folyamatukat. Ha a vizsga jó, a diákok megpróbálják gyakorolni a jó készségeket (hallás, beszéd, olvasás, írás).

A rossz tesztek csak arra késztetik a diákokat, hogy időt pazaroljanak a tanulásra, miközben a készségeik egyenetlenül fejlődnek, vagy nincs gyakorlati alkalmazásuk. Ez erőforrásokat és pénzt pazarol a társadalom számára, és kevés gyakorlati hatása van.

Forrás: https://thanhnien.vn/giao-vien-luyen-thi-ielts-phan-bien-ve-danh-gia-pho-diem-mon-tieng-anh-dep-185250715220508183.htm