Hadseregünk sikeresen alkalmazta a „lopakodó” taktikát, árkokat ásva, titokban az ellenséges erőd mélyére hatolva, azt az érzést keltve a francia hadseregben, mintha csapataink „a föld alól” jönnének fel, pont az ellenséges erőd kellős közepén. Fotó: VNA-fájl

A hadjáratparancsnokság utasításokat adott ki a kis egységek behatolási taktikájára vonatkozóan.

Korábban, a hadosztályok és ezredek vezérkari főnökeinek konferenciáján mindenki "nagy figyelmet fordított a 36. ezred tapasztalataira, melyek szerint kis egységekkel rombolták le a 106-os állást. A katonák hegyi tüzérséget helyeztek el Ban Keóban, fokozatosan megsemmisítve minden egyes ágyúállást és minden egyes ellenséges bunkert a 106-os bázis külső kerületén, majd hirtelen berontottak az állásba. Több mint száz ellenséges katonát váratlanul ért a támadás. Csapatunk gyorsan átvette az irányítást az állás felett". (1)

A cserék és a 36. ezred 106. pozíciójának megsemmisítéséért vívott csata tényleges tapasztalatai, valamint a csapatok elmúlt napokban szerzett hadműveleti tapasztalatai – hozzáférési erődítmények építése, néhány kerítés lerombolása és az ellenséges bunkerek megsemmisítése a 105. és 206. pozícióban – révén egyre világosabbá vált és elméleti alapokat kapott a kis egységek terepi erődítményekbe való „behatolásának” koncepciója.

Ennek megfelelően 1954. április 13-án a hadjáratparancsnokság irányelvet adott ki a hadosztályoknak a kis egységek taktikájáról.

A légvédelmi tüzérségi katonák szorosan együttműködtek a rohamegységekkel, hogy hevesen visszavágjanak az ellenséges repülőgépeknek. Fotó: VNA

A „Hoang Van Thai tábornok és a Dien Bien Phu hadjárat” című könyvben világosan kimondják: „A törzskari értekezleten folytatott megbeszélés eredményeit és a hadjáratparancsnokság jóváhagyását követően április 13-án utasításokat adtunk ki a hadosztályoknak a kisebb egységek elleni behatolás taktikájára vonatkozóan. Amikor a Párt Frontbizottsága úgy döntött, hogy a 165. ezred helyett a 88. ezredet a 105., a 36. ezredet pedig a 206. támadóállásba osztja be, a 308. és 312. hadosztállyal megbeszéltük a fenti célpontok „behatolás” módszerének alkalmazását. (2)

A „behatolás” szó hivatalos szóvá vált, amelyet a Dien Bien Phu hadjárat egyik taktikájának meghatározására használtak.

A Dien Bien Phu hadjáratban, a „harcolj határozottan, nyomulj határozottan előre” mottó megvalósításaként csapataink kidolgozták a bekerítés módszerét – egy taktikai formát, amelynek során a szilárd erődítményekben védekező ellenséget bekerítéssel, fokozatos behatolással, fárasztással, rombolással és kívülről befelé történő behatolással támadták meg, fokozatosan gyengítve az ellenséget, majd teljesen megsemmisítve azt.

Az ellenséges repülőgépek nem mertek alacsonyan repülni és ejtőernyőket dobni, mert féltek, hogy légvédelmi egységeink megsemmisítik őket.

Támadás alatt az ellenség a C-domb állásaiban szétesett, a lövészárkokban állomásozó rohamosztagosaink mesterlövész puskákkal lőtték le az ellenséget. Fotó: VNA archívum

Ugyanezen a napon, 1954. április 13-án, délután 3 órakor egy ellenséges B.26-os bombázó tévedésből bombákat dobott francia állásokra, közvetlenül De Castries parancsnoki állása közelében, felrobbantva egy lőszerraktárt és sok katona halálát okozva.

Két támadásunk után a francia parancsnokság látta, hogy a Dien Bien Phu erődítményt a pusztulás veszélye fenyegeti. Franciaország és az Egyesült Államok további erőfeszítései sem tudták megmenteni a kritikus helyzetet. Mivel tüzérségi és légvédelmi ágyúink szorosan ellenőrizték, egyetlen ellenséges repülőgép sem tudott leszállni Muong Thanh-nál.

Az ellenségnek csak egyetlen útja maradt: ejtőernyővel csapatokat és árukat dobni Dien Bien Phuba. Ez a módszer azonban rendkívül költséges és hatástalan volt, mivel a légvédelmi tűzhálónkkal ütközött. Az ellenséges repülőgépek nem mertek alacsonyan repülni, hogy ejtőernyőket dobjanak le, mert a légvédelmi egységeink könnyen megsemmisíthették volna őket. Kénytelenek voltak felülről dobni ejtőernyőket. A magas repülés biztonságosabb volt, de a ledobott ejtőernyők nagy része a bekerített területünkre hullott. Például április 13-án az ellenség B.26-os repülőgépei bombákat dobtak a saját állásaikra. Vo Nguyen Giap tábornok "Dien Bien Phu - Történelmi találkozás" című emlékiratában világosan le van írva: "A pilóták számára a nehézséget nemcsak a napról napra koncentráltabb légvédelmi tűzháló jelentette, hanem az is, hogy a két szemben álló fél túl közel volt egymáshoz."

...........................................................

[Forrás: VNA;
(1), (2): Hoang Van Thai tábornok és a Dien Bien Phu hadjárat, Néphadsereg Kiadó, Hanoi , 2024, 297., 298. o.]

A VNA szerint