Volt egyszer egy ember, aki kettéosztotta a tengert.

A Song Tuyet Dao talán ismeretlen a vietnami olvasók számára, de a Mózes a síkságon név minden bizonnyal ismerős a kínai filmeket kedvelő közönség számára.

Zhou Dongyu és Liu Haoran a Mózes a síkságon című filmben - Fotó: Producer

Song Tuyet Dao művéből filmet készített a "három arany filmkirálynő", Chau Dong Vu és Luu Hao Nhien (a híres Detective Chinatown című film férfi főszereplője) részvételével.

A film után néhány évvel megjelent tévésorozat bizonyította a Mózes a síkságon című film hatalmas népszerűségét.

Egy kortárs hang

Luc Huong vietnami fordítása nemrég jelent meg a vietnami olvasók kezében. Sok évvel ezelőtt Luc Huong fordító az egykor híres tibeti kódex fordításával hívta fel magára a figyelmet.

Ő a fordítója az 1Q84 trilógiának is – Murakami Haruki pályafutásának legterjedelmesebb regényének. Ezúttal a Mózes a síkságon kilenc másik novellával együtt jelenik meg egy könyvben, melynek gyűjtőneve Mózes a síkságon (Nha Nam és Hanoi Kiadó, 2025).

Az 1990-es években játszódó történetben a múlt korszakának teljes zűrzavara egy kisvárosba sűrül. Ott vannak átlagemberek, akik küzdenek a megélhetésért. Még akkor is, ha az élet csak egy pislákoló vörös parázs a cigarettacsikken, mindig veszélybe kerül, amikor egy hideg szél elfúj és eloltja.

Vannak gyárak és üzemek, amelyek a reformok vihara, a földrengető változások után összeomlottak. Ezek a gyárak és üzemek fogatlanok, és úgy bocsátják el a munkásokat, mint a bételdiót az utcára köpködve.

A Song Tuyet Dao első sikere az volt, hogy egy komor teret teremtett, amely fájdalommal és nehézségekkel teli életeket borított be. Olyan embereket, akik egész életükben csak azért küzdöttek, hogy éljenek, elfelejtve, miért élnek.

Song Xuetao szavai egy olyan világot ábrázolnak, amelyet gyakran látunk Jia Zhangke filmjeiben. Song Xuetao irodalmi alkotásai Hu Ba-ra is emlékeztetnek minket. Hu Ba és az Elefánt, aki mozdulatlanul ül a földön című film. Hu Ba 1988-ban született, öt évvel fiatalabb, mint Song Xuetao (1983). Hu Ba élete azonban harmincéves korában, az Elefánt, aki mozdulatlanul ül a földön című film befejezése után véget ért.

Vajon milyen nehézségeken ment keresztül az olyan művészgeneráció, mint Ho Ba és Song Tuyet Dao, hogy olyan világképet alakítson ki, mint amilyennek a filmekben és könyvekben látjuk? A nyugodt, lassú írásmód anélkül is magával ragadhatja az embereket, hogy észrevennék.

A Song Tuyet Dao meglehetősen gazdag könyvgyűjteményt kínál. A történeteket összeköti az a közös légkör, amelyben az emberek rokonoknak, barátoknak és szomszédoknak tűnnek. Mindannyian egy szűk, bezárt ketrecbe vannak zárva. És ebben a szűk, bezártságban állandóan vágyakoznak.

Még csodák nélkül is hiszek

A Mózes a síkságon című történet detektívtörténet, de nem kelti fel az olvasó kíváncsiságát. Szerelmi szálak is vannak benne, de nem kötődnek hozzá.

Van egy rideg valóság, de ez nem okoz szenvedést az olvasónak. Tuyet Dao azonban egy elbűvölő mesélő abban az értelemben, hogy nem kell cselekednie, hanem nyugodtan ingadozik a közöny és a szomorúság két véglete között.

Ebben a krimiben az élet zűrzavarát halljuk. A kapcsolatokat, amelyek összekötnek, a hosszan tartó tragédiákat, amelyek életet életre pusztítanak. Egy csendes pusztulást, olyan lassút, mint a hervadó cirokföldek. A változó várost.

Eljön az a pont, amikor az olvasókat már nem érdekli, hogy ki a gyilkos, és már nem érdekli, hogyan végződik az ügy.

Talán az olvasóknak lesz némi reményük arra, hogy a történetben szereplő fiatalok összefognak. Vagy talán egyáltalán nincs remény.

Nincs remény, de nincs kétségbeesés sem. Jószívűen hiszik, hogy „ha valakinek elég őszinték a gondolatai, az óceán vize kettéválik előtte, száraz ösvényt teremtve számára.”

Mintha Mózes vonalat húzott volna, hogy megnyissa az utat a nép meneküléséhez.

Végső soron, annak ellenére, hogy a sáros és pangó vízről ír, Song Tuyet Dao folyamatosan egy olyan kiútra törekszik, amely a Bibliában olyan lehetetlennek tűnik, mint egy csoda.

Hu Ba ismét Az elefánt, aki mozdulatlanul ül a földön című filmmel: „Egy manzhouli-i cirkuszban volt egy elefánt. Egész nap ott ült.” Ez Hu Ba első és egyben utolsó filmjének a szlogenje. De a filmben nem volt elefánt, és semmi köze sem volt Manzhoulihoz.

Ahogyan nincs Mózes a síkságon, úgy nincs Mózes a kis tavon sem, ahol két ember evez, és álomszerű szavakat beszélgetnek egymással. „Nem tudom kettéválasztani a tavat, de ezt a helyet síksággá tudom változtatni, hogy átkelhess rajta.” / Azt mondta, lehetetlen. / Én azt mondtam, mi van, ha lehetséges?”.

Mi lenne, ha lehetséges lenne? Mi lenne, ha a tengerek kettéválhatnának? Mi lenne, ha Mandzsúriában lenne egy ülő elefánt? Lenne esély az emberiség megmentésére?

„Született mesélő, késői mester” – ezekkel a szavakkal méltatja Song Tuyet Dao tehetségét a könyv borítója.

Ez a „mester” későn jelent meg, valószínűleg azért, mert néhány évig egy bankban dolgozott. Mózes a síkságon című regénye elnyerte a kínai filmregény kategóriában az első díjat, a 14. Tajpeji Irodalmi Díjat és a 17. Száz Virág Irodalmi Díjat.

A tévéváltozat lett az első kínai nyelvű film, amely a 73. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a nagyjátékfilm kategóriában szerepelt.

HUYNH TRONG KHANG

Forrás: https://tuoitre.vn/ngay-xua-co-nguoi-tach-bien-20251017092824891.htm