Peach Blossom tűzfoltok

Az őszibarackágak óriási karokként nyúlnak át Sung úr és a Phieng Ang falu mong népének háza fölött. A reggeli ködben nyíló vörös őszibarackszirmok ritka szépséget teremtenek, amely az ég egy szegletét beszínezi. A felföldi utak mentén őszibarackvirágokat szállítanak az alföldekre.

Mr. Sung tudja, hogy Tet hamarosan érkezik, és mindig ezt mondja:

- Jaj, istenem. Tudom, hogy tévedtem, gyerekek.

A környéken mindenki tudja, hogy Mr. Sung családjának számos őszibarackkertje van. Az őszibarackfák eladásának köszönhetően bivalyokat és teheneket tudott vásárolni, sőt még pénze is maradt a közösség szegény és magányos embereinek támogatására. Csak egyetlen őszibarackkertben több száz ősi őszibarackfa van, több mint harminc évesek, de soha nem adja el őket. Annak ellenére, hogy az alföldi kereskedők nagyon magas árat kínálnak, minden évben ilyenkor elmegy az ősi őszibarackkertbe leülni. Csendben nézi az öreg, penészes őszibarackfákat, élénkpiros virágokkal. A törékeny szirmok, a száraz törzsek és a szürke sziklák kopársága közötti kontraszt a felföldre jellemző vad szépséget teremt, boldog és szomorú emlékeket idézve fel benne.

(Ábra)

***

Sok évvel ezelőtt, Mr. Sung szülővárosában, ahol a mongok éltek, pipacsok nőttek. Szeptemberben a családja is elkezdte a mákot ültetni a következő év márciusáig, hogy betakarítsák a termést. A mákot szétszórták a dombokon, a sziklás hegyi völgyekben... Szülővárosát a pipacsok lila színe töltötte be. Természetesen a falujában minden családnak volt ópiumlámpája. Az, hogy ópium nélkül látogatták meg egymás házát, és elszívták, tönkretette a mókát. Mr. Sung apja dohányzott, ő is dohányzott, a fia is dohányzott. Amikor a felesége megszülte A Menhet, akinek gyomorfájása volt, Mr. Sung megpörkölt egy kis ópiumot, hogy lenyelje, hogy enyhítse a fájdalmat... Így az ópiumnövény mélyen behatolt, és gyökeret vert családja és Phieng Ang lakosainak életében.

Nem világos, hogy szülővárosa mikor vált elszegényedve, elmaradottá és milyen következményekkel járt a máktermesztés. A gyógyászati anyagok feldolgozásához importált mák egy részén kívül továbbra is nehéz volt az élet a faluban, a házak továbbra is "üresek" voltak, a drogfüggők aránya megnőtt. Kicsi, rozoga házában télen úgy süvített a szél, mintha ki akarná húzni az oszlopokat...

Mr. Sung még mindig emlékszik rá, hogy 1990 elején a lánya, A Menh, hazajött a szomszédos faluból egy ifjúsági szervezett programról, és ezt mondta:

- Apa, már nem termesztünk mákot. A kormány betiltotta.

Azt kiáltotta:

- Kitől hallottad ezt? Attól a Dang Ho fickótól a szomszéd faluból, aki csábított? Nem hallgattam rá. A mongok generációk óta termesztik. Hozzá vannak szokva.

Sőt, azt is hallotta, ahogy a falusiak suttognak egymásnak: A kommunális káderek embereket küldenek a falvakba, hogy rávegyék az embereket a mákültetvények elpusztítására. Egy Menh fia is követte Dang Ho-t a falvakban és a földeken, hogy rávegye az embereket, hagyják fel a mákültetvényekkel, és ültessenek más növényeket a párt és az állam politikájának megfelelően. De ő és sokan mások megbeszélték, hogy nem hallgatnak rá.

Egy Menh nem tudta, hol tanulta meg a magyarázatot, de Dang Ho-val együtt rengeteg embert sikerült megszólítaniuk. Ő maga Dang Ho-val és sok községi tisztviselővel együtt elment a máktermesztő területekre, hogy kitartóan rábeszélje az embereket, és a földekre menjen, hogy gyökerestül kitépje a mákot. Elmagyarázta:

- Apa, az ópiumgyanta a bűnözők által kábítószerek előállítására használt alapanyag. Ezért az ópium termesztése bűncselekmény. Holnap gyökerestül kitépem az ópiumnövényeket a földjeinken.

Felordított:

- Te már nem vagy a fiam.

Mr. Szung letette a rizst az ágyra, betakarózott egy takaróval, és lefeküdt. A gyökerestül kitépett pipacsokkal teli földekre gondolva a szíve úgy fájt, mintha kés vágta volna meg. Néhány nappal később kiment a mezőre, és meglátta a hervadt lila pipacsokat. Ott ült a sziklán, szóhoz sem jutva. A patak zihálásának hangját hallva azon tűnődött, mit ültethetne egy Menh ezeken a földeken, alig három lépésnyire tőle.

***

Azóta vannak őszibarackfák Phieng Ang faluban. Őszibarackfákat ültetnek házak köré és a földekre. Piros őszibarackvirágok, fehér sárgabarack- és szilvavirágokkal keveredve borítják a hegyoldalakat. Minden alkalommal, amikor elmúlt a tél és megérkezik a tavasz, a falu virágszőnyeggé válik. „Kőbaracknak”, „Macskabaracknak” nevezik... a mong nép több mint tízéves őszibarackfáira utalva, amelyeket a földeken és az ültetvényeken ültettek...

Azon a napon, amikor a Kommúni Pártbizottság határozatot adott ki az őszibarackfák termesztésének gazdaságfejlesztési modelljének kidolgozásáról, A Menh és a falusiak lelkesen végrehajtották azt. Az általa ültetett őszibarackföldeket a sziklás hegyoldalba gondosan beültetett talaj, valamint a héját és a gyümölcshúst átható hideg táplálta, és fiatal rügyek fakadtak. Minden tavasszal kerek őszibarackvirágok fakadtak a csupasz, penészes, durva ágakból, olyan szépek, mint Phieng Ang falu lakóinak álmai.

A Tet ünnepre napról napra növekszik az őszibarackvirágok iránti kereslet az alföldi emberek körében, ami magas jövedelmet biztosít a mong népnek, ezért lelkesen ültettek őszibarackerdőket a földjeik köré. Már egy gyönyörű ág levágása is elég pénz egy kecske vagy egy hizlalt disznó megvásárlására.

De valahányszor édes, hideg szél fújt a barackvirágerdőbe, és a Mong lányok kihozták színes brokátszoknyáikat a ház elé száradni a napon, Mr. Sung látta, hogy A Menh szeme könnybe lábad, és elrejtette szomorúságát a mellkasában. Megtiltotta Dang Ho-nak, hogy a házba jöjjön, és azt mondta, hogy ha újra találkoznak az őszibarackföldeken, mindent kivág. De A Menh azt mondta, hogy ha nem engedi feleségül menni Dang Ho-hoz, nem tér vissza szellemként egy másik házba. Mr. Sung felesége csak a szájába harapott, hogy ne sírjon. Sajnálta A Menhet, de nem mert szólni semmit.

***

De aztán Mr. Sung „varázslata” a pipacsok iránt fokozatosan elhalványult a faluban minden évben kibontakozó őszibarackvirágok előtt. Ezért Dang Ho évek óta mindig némán megköszöni Mr. Sungnak, hogy feloldotta az átkot, és beleegyezett, hogy feleségül vegye a gyönyörű és tehetséges A Menhet.

A korábbi Miss A Menh, most Mrs. A Menh, tucatnyi szezonon át követte férjét a barackvirágokkal teli faluba. De minden évben Tet előtt ugyanolyan izgatott, mint amikor még az arca vörös volt a barackvirágoktól, amikor visszatér szüleihez és a család ősi barackkertjébe. Idén boldogabb, mert mindketten férjével megkapták a 30 éves párttagsági jelvényt, és vezető családok a gazdasági fejlődésben, hozzájárulva az éhezés felszámolásához és a szegénység csökkentéséhez a környéken.

Az ősi őszibarackfák földjén állva lányával, A Mênh-hel és férjével, Mr. Sung a lefelé tartó utat nézte, amely tele volt őszibarackfákkal megrakott teherautókkal. A Mong őszibarackágak olyanok voltak, mint a hegyi lányok, akik a tavaszt hozzák az erdőből a városba. A távolban a falusi fiatalok énekhangja, akik a község " Ünnepeljük a bulit , ünnepeljük az új tavaszt " című műsorára gyakoroltak, és a fuvola dallamos hangja nosztalgikus érzéssel töltötte el Mr. Sungot. Olyan boldog volt, de mégsem felejtette el visszafordulni, és elmondani A Mênh-nek és férjének a minden évben elmondott mondatát:

- Jaj, istenem. Tudom, hogy tévedtem, gyerekek.

Ez a mongolik filozófiája. Nem könnyű felismerni a hibákat, de ha egyszer meglátsz egy hibát, akkor egy életre el kell ismerned.

Forrás