Le Quang Trang, fiatal író: „A fiatal írók ereje nagy, de számos kihívással néz szembe”

A fiatal író, Le Quang Trang szerint a jelenlegi fiatal írói gárda nagy és magas színvonalú, de számos kihívással is szembesülnek, az identitás megőrzésétől kezdve azon, hogyan alkossanak aktuális, de mégis átgondolt műveket, egészen a szakmából való megélhetés nehézségeiig...

Le Quang Trang fiatal író. (Fotó: NVCC)

Riporter: Le Quang Trang író, véleménye szerint az elmúlt 50 év irodalmi áramlatában, 1975 óta, milyen hozzájárulásokkal járultak hozzá a fiatal írók, és képesek voltak-e lépést tartani a mai társadalom és élet változásaival?

Le Quang Trang író: Úgy látom, hogy a vietnami irodalom 1975 után, azaz az elmúlt 50 évben, nagyon ragyogó fejlődésen ment keresztül, különösen az elmúlt 20 évben, és amikor a 4.0 technológia gyors fejlődésnek indult.

A hozzánk hasonló fiatal generáció méltó örökséggel rendelkezik, és előmozdíthatja azt, amit az előző generáció kemény munkával művelt műfaj, forma, művészet tekintetében... Az utóbbi idők fiatal írói, amikor magukba szívják a külföldi irodalom lényegét, valamint nyitottabb dimenziókkal rendelkeznek, műveik közelebb állnak az élethez, és különösen a mai viharos életben számos kérdést vetettek fel az elgondolkodtatóan. Soha nem volt még olyan nagy és színvonalas a fiatal írói erő, mint manapság.

Azonban ezeken az előnyökön kívül kihívásokkal is járnak. A mai rohanó világban, ahol a közösségi hálózatok uralják a dolgokat, az irodalom egy olyan műfaj, amely időt, nyugalmat és előrelátó jelleget igényel. Van-e elég elszántságod, időd és elmélyülésed ahhoz, hogy kiforrottabbá tedd a munkádat?

De ezen kívül ott van az a probléma is, hogy vajon műveink még mindig relevánsak-e, ha van egy visszavonulás és csend időszaka. Ezek azok a problémák, amelyekkel a mai fiatal irodalom szembesül.

Úgy gondolom azonban, hogy a kor általános trendjével és hazánk fiatal irodalmának fejlődésével továbbra is bízhatunk abban, hogy a fiatal generáció örökli a múlt eredményeit, és nagy lépéseket tesz. Különösen a nemzeti fejlődés korszakában az utóbbi idők számos új kérdést vetettek fel az Önök számára, hogy legyen idejük meghallgatni és elgondolkodni a munkásságukon.

Le Quang Trang író sajtóinterjúkra válaszol.

Riporter: Jelenleg, az Ön által említett kihívásokon túl, milyen nehézségekkel néznek szembe a fiatal írók, és hogyan tudják ezeket leküzdeni, hogy olyan műveket alkossanak, amelyek személyes nyomot vagy benyomást hagynak az olvasókban?

Le Quang Trang író: A mai fiatal íróknak valójában sok nehézséggel kell szembenézniük. Az első az identitás megőrzésének kérdése. Nemzeti identitásunk nagyon gazdag és sokszínű, kihívások árasztják el, és az idők ingadozásainak és változásainak van kitéve. Azonban az is nehézséget okoz a fiatal írók számára, hogy hogyan őrizzék meg identitásukat, miközben megfelelnek a piac ízlésének és az olvasók igényeinek.

Ennek a nehézségnek a leküzdéséhez a fiatal íróknak kutatniuk, felfedezniük és teljes mértékben együtt kell élniük identitásukkal és munkájukkal. Az „A költőknek nem tréfadolog a kenyér és a vaj” mondás azonban a mai napig kísérti az írókat. Külföldön a szerzők szerzői jogi védelme meglehetősen jó. De Vietnámban ma a jogi folyosónak még mindig vannak korlátai. Ezért a legtöbb szerző nem tud teljes mértékben megélni a szerzői jogaiból, azaz nem tud teljes mértékben a hivatásával élni. Legtöbben mellékállásból kénytelenek megélni. Ezért, bár van minőség és elszántság, sok fiatal író számára nehézséget okoz, hogy következetesen motiváltak legyenek arra, hogy teljes szívvel folytassák a karrierjüket.

Riporter: Mit tegyenek a fiatal írók, hogy elkerüljék ezeket a nehézségeket?

Le Quang Trang író: Szerintem minden szakmában, beleértve az irodalmat is, specializálódnunk kell a szakmánkra. A fiatal íróknak is ki kell választaniuk maguknak egy utat, egy fókuszterületet, az erősségeiket, amelyeket következetesen követnek. Csak így lesz elég időnk és energiánk arra, hogy összpontosítsunk, mélyre ássunk, jó műveket alkossunk, és onnan kiindulva meghódítsuk az olvasókat és megvethessük a lábunkat.

Például Nguyễn Ngoc Tu, aki továbbra is kitartóan foglalkozik a délnyugati régió írói világában írt történetekkel, és csak egyetlen prózai műfajhoz ragaszkodik, így kialakítva pozícióját a délnyugati irodalomban, egy olyan helyet, ahol megállhatja a helyét az idő múlásával. Sok kérdéssel foglalkozni, különösen a fiatalok számára, olyan, mintha a víz közepén állnánk anélkül, hogy választanánk utat, túl sok tapasztalaton mennénk keresztül, és sok időt veszítenénk ahelyett, hogy egy „földre” koncentrálnánk, és azt a saját „földünkké” alakítanánk. Ez szintén nagy probléma a fiatal írók számára.

Riporter: A fiatal írók számára az irodalmi díjak bátorítást és támogatást jelentenek, de vajon valaha is nyomást jelentenek számukra a leküzdésükre?

Le Quang Trang író: Szerintem mindkettő létezik. A díj egyszerre motiváció és nyomás forrása. Mert amikor a fiatalok írnak, először is elismerésre van szükségük ahhoz, hogy tudják, hol állnak a fejlődéshez.

A díjak egyben lehetőséget adnak az elismerésre is, és tudatják a fiatal írókkal, hogy hol állnak, és mit kell még jobban megdolgozniuk. Ha azonban a fiatalok nem figyelnek a díjakra, könnyen beleesnek egy ördögi körbe, nehezen tudnak továbbfejlődni és leküzdeni a díjak árnyékát, és nehezen tudnak majd jobban írni.

Számomra, miután megkaptam néhány díjat, az azt jelenti, hogy befejeztem a „szülés” útját, és ezzel a munkával kapcsolatos küldetésemet. Elkezdem egy újabb munka „megfogantatásának” útját.

Le Quang Trang író a beszélgetésen: "A vietnami irodalom 50 éve 1975 óta: Fiatal írók nézőpontjai".

Riporter: Manapság nincs sok olyan irodalmi hang, amely a különböző régiókra jellemző, különösen a fiatalok hangjai. Fiatal íróként mit remél a mechanizmusok és a politikák változásai tekintetében, amelyek támogatják a régiókra jellemző irodalmi hangok fejlődését?

Le Quang Trang író: An Giangban születtem és nőttem fel, Vietnam és Kambodzsa határvidékén. Szülővárosomban 4 etnikai csoport él: kinh, csám, hoa és khmer, és mind a kinh, mind a khmer nyelvet hallom. Ezért minden etnikai csoport kulturális identitását nagyon szépnek, nagyon gazdagnak és sokszínűnek tartom. Nemcsak a nemzet hagyományainak megőrzését jelenti, hanem minden etnikai csoport kulturális identitásának és nyelvének számos kulturális, politikai és gazdasági tényezője is van...

A délnyugati régió szemszögéből nézve azonban úgy tűnik, hogy ezek a hangok az irodalomban még mindig nagyon ritkák. Különösen a khmer etnikai irodalom, a csám etnikai irodalom és a kínai irodalom nem túl népszerű. Ennek számos oka van, de a fő ok a szisztematikus befektetések hiánya és a konkrét támogatási mechanizmusok hiánya. Hol találnak majd az etnikai alkotók műveiknek teret? Területek és művek beszerzésére alkalmas helyek nélkül hosszú ideig nem tudnak alkotni, így nem lesz folytonosság, nem lesznek megőrzendő kincsesbányák, és a jövő generációi sem fogják folytatni az írást.

Például a khmerek An Giangban . A múltban sokan írtak a khmer irodalomról, így a következő generációknak is voltak műveik, és folytonosság volt. De ma An Giangban a khmer szerzők száma nagyon kicsi, mindössze 1-2 ember. Ha ezek az emberek már nincsenek ott, a khmer irodalmi alkotás áramlása megszakad.

Ezért úgy gondolom, hogy mechanizmusokra van szükség az etnikai szerzők, különösen a fiatal szerzők számára. Az etnikai kisebbségi területek gazdasági , kulturális és társadalmi fejlesztési projektjei mellett szükség van célzottabb irodalmi és művészeti fejlesztési projektekre is. A kézműveseknek szóló megőrzés és múzeumok mellett a művészeknek is rendelkezniük kell mechanizmusokkal ahhoz, hogy hivatásuk szerint élhessenek és alkothassanak, hogy legyen motivációjuk „maradni” és megőrizni etnikai identitásukat. Ez hozzájárul az ország irodalmának sokszínű képének kialakításához is.

Riporter: Köszönöm Le Quang Trang írónőnek.

NHA ANH (Elvégezve)

Forrás: https://nhandan.vn/nha-van-tre-le-quang-trang-luc-luong-cay-but-tre-dong-nhung-gap-nhieu-thach-thuc-post928287.html