„Feledhetetlen évek” Le Thi Ai Tung költészetében

A nagy győzelem napját zászlók és virágok töltik meg

1975. április 30-a különleges nap Vietnam történelmében, a háború vége, a Dél felszabadítása és az ország egyesítése. Ebből a nagy jelentőségű eseményből számos irodalmi, zenei , festészeti, építészeti mű született. Le Thi Ai Tung - egy női költő és író, aki ügyes írásmóddal írt hazájáról, országáról és a vietnami népről - szintén verseket írt erről a nagy győzelem napjáról:

Zászlók és virágok virítanak szerte az országban

Katonazene és parádék töltik meg a teret.

Az öreg tábornok hosszú sebhellyel a fején

A lélek mint visszatérés a csatatérre.

(A nagy győzelem 50. évfordulója)

Az „50 év nagy győzelem” című versében Le Thi Ai Tung költő egy régi költői stílust használt, a hét szavas négysoros verset. Ez a költői stílus segít a költőnek emlékeket felidézni, a jelenen keresztül régi képek özönlenek el. Amikor az ország 50 évig egységes volt, az idős tábornok a zászlók és a katonazene előtt állva nem tudta elfelejteni azokat a hősies éveket, amelyeken a tábornok és számos bajtársa a teljes győzelem napjáért harcolt.

A „hosszú sebhelyes fej” képe értékes jelkép. Egy sebhely, amelyet a brutális háború hagyott a tábornok fején. A fejen lévő sebhely képe a Tran Tien zenész híres dalában szereplő „kerek lábnyomokra a homokban” emlékeztet minket. Mindkét kép azt mutatja, hogy a háború olyan fájdalmat okoz, amelyet nem lehet kitörölni az emberi testből. De az idős tábornok nem a sebhelyére figyelt, hanem a csatatérre emlékezett. Ott, az elmúlt években, az idős tábornok és bajtársai magukban hordozták az ország egyesítésének akaratát.

Le Thi Ai Tung költő nem „az öreg tábornok” vagy „az öreg tábornok” kifejezést írt, hanem „az öreg tábornok” kifejezést, hogy kifejezze a szóhasználat standard jellegét, a tábornok iránti tiszteletet, valamint hogy megmutassa, hogy a tábornok tehetséges és tapasztalt hadvezér volt. A „lao” szó értelmezhető úgy, mint a Lao-ce „lao” szava, vagyis ahogyan a feudális időkben az öreg tábornokokat nevezték, hogy kifejezzék az emberek tiszteletét irántuk, azok iránt, akik nem kímélték az életüket az ország békéjének védelme érdekében.

Az „50 év után veterán” című versben Le Thi Ai Tung költő továbbra is a jelentésbeli meglepetést mutatja be. Már az utolsó két versszak is – „Hangosan mennydörgött, hirtelen szakadt az eső/ Megriadva kerestem a fegyvert, az óévre gondolva!” – mutatja, hogy bár a veterán már 50 éve háborúzott, a háború kísérteties emlékei még mindig ott voltak benne.

Le Thi Ai Tung költő.

A háború alatt folyamatosan bombák és golyók dörrenése hallatszott, így most már a mennydörgés és az eső hangjának hallatán is azt hiszik a veteránok, hogy a háborúban vannak, és sietve keresik a fegyvereiket. Le Thi Ai Tung költőnek sikerült humánus képet teremtenie, ezzel burkoltan elítélve a háború kegyetlenségét. De szerencsére a múlt katonái visszatérhettek, amikor az ország egyesült. A költő számára a múlt bombáinak és golyóinak hangját mostanra felváltotta: "Zászlók és virágok virágoznak szerte a hazában/ Katonazene és felvonulások töltik meg a teret".

Az egész ország

A Dél felszabadításának 50. évfordulójáról és a nemzeti újraegyesítés napjáról szóló költői áradatot folytatva Le Thi Ai Tung költő a „Visszatérünk a szeretett Hue-ba” című versében visszarepítette az olvasókat a szeretett Hue-ba . A Huong folyó, a Vi Da, a Ngu Binh-hegy és a Dong Ba piac képei egymás után jelentek meg, megnyugtatva és gondolkodóba ejtve az olvasókat.

A vers elmondja, hogy a fiúnak kötelességből el kellett hagynia édesanyját, szeretett Huéját. Azon a napon, amikor visszatért, édesanyja már nem volt ott. A fiú hibáztatta magát, amiért nem tudott gondoskodni édesanyjáról, amikor az öreg és gyenge volt. De hát anyja biztosan megértette az érzéseit, és végül is: „Örömmel ünnepeljük az ország újraegyesítését/ A vörös zászló lobog az egész ország felett”.

A „teljes ország” képe költői kép, amely az ország egyesítését és a háború végét foglalja össze. Egyben egy békés és virágzó ország képe is. Le Thi Ai Tung költészete mindig ilyen, mindig a haza, az ország, az ősei által hátrahagyott kulturális szépség iránti szívvel. Költészete és prózája, bármilyen témáról is legyen szó, mindig az emberségességről és az őszinteségről szól, még egy jelenet leírásakor is. És amikor bármilyen szereplőről ír, őszinteségét és objektivitását is megmutatja.

A „Múlt viharai” című regényben Thuy Duong karakterén keresztül egyszer ezt írta: „Szüleim mindketten konfuciánus tudósok voltak. Nagyszüleim mindig arra tanították gyermekeiket és unokáikat, hogy etikusan éljenek: mindig legyenek őszinték, ne tévesszenek meg senkit, ne ártsanak senkinek.” És talán ez a mottója is az életben és az irodalomban.

A Dél felszabadításának és az ország újraegyesítésének 50. évfordulóján írt verseivel Le Thi Ai Tung költő megmutatta intelligenciáját és tehetségét. Az országról és a katonákról író költők mellett Le Thi Ai Tung költő is virágot hozott az irodalmi kertbe ebben a témában.

Le Thi Ai Tung költő-író ismerős név a költészet szerelmeseinek. Számos verse megjelent újságokban: Thang Long Van Viet, Nghe Thuat Moi, Van Viet, Phap Luat Vietnam Newspaper... Idős, nyugdíjas káder, korábban a Külügyminisztériumban dolgozott. Férje veterán forradalmi káder. Tagja a Vietnami-Orosz Írószövetségnek, tagja a Vietnami-Orosz Költők Szövetségének. Költészetében számos ókori költő jegyei érződnek. A "Song Gio Thoi Di Xu" című regény egyike azon kevés kiváló könyvnek, amelyek Hanoi, és általában véve országunk 20. századi hangulatát örökítik meg. Ez egy humánus regény, amely megmutatja Le Thi Ai Tung élességét és kifinomultságát, és egyben a tanárokról szóló nagyon jó regények egyike is.

Nguyễn Hồa

Forrás: https://baophapluat.vn/nhung-nam-thang-khong-the-nao-quen-trong-tho-le-thi-ai-tung-post547017.html