(VHQN) - Vietnam dél-középső régiójában számos népdal szállt örökül. Évekig tartó kutatás és gyűjtés során rögzítettünk és fogalmaztunk meg néhányat ezek közül a népdalok közül, elsősorban a játszott játékok hangmagasságának, időtartamának és ritmusának feljegyzésével.
Bár a dalszöveg rímelő és ritmikus, a gyerekek elsősorban a játékra koncentrálnak. A mondókákban a dalszöveg gyakran csak ismerős hangokat tartalmaz, és a ritmus is illik a játékhoz. Játék közben a gyerekek nem figyelnek oda az éneklésre; néha túlságosan izgatottak lesznek és kiabálnak, néha úgy énekelnek, mintha beszélnének, néha úgy, mintha olvasnának, néha pedig nem is értik a mondóka jelentését.
A vietnami gyerekek sok gyerekjátékkal és dallal rendelkeznek, amelyekben ének is van. Északon a gyerekeknek van: nu na nu nong, dung dang dung de, tha dia ba ba, nhay lo co, cuop co, cuop cu, keo cua lua xe, dia vai, chuyen the…
A dél-vietnami gyerekdalok a következők: cùm nụm cùm nịu, bắc kim thang, thìa la thíy, lặc cò cò, mèo đuổi chuột, úp lá mhoai, mànhᏏ, mànhᏏ dê mẹ tìm dê con, chùm rụm…
A Dél-Közép tartományokban vannak ilyenek: szandálozás, szaltózás, mozsártörő ütögetése, vizespalackok öntése, bújócska, a borjú hívogatása, a pattogó magok simogatása, kókuszpálmák öntése, gyapotpálmák öntése, a veréb, mondókák lejátszása, a kígyó üdvözlése, hová mégy, gőzölgő fazék készítése...
Szeretnénk bemutatni olvasóinknak néhány játékmódot.
Papucs
A játékot a szerző a Konfuciusz-templomban rögzítette (Hoi An, 1977. május). A mondóka szövege: „Adjuk tovább a papucsot, testvérek, adjuk tovább egyenletesen, gyorsan, ügyesen, különben, különben, kérlek, menjetek el...”
A játék lényege, hogy egy csoport gyerek körben guggol, mindegyikük egy papucsot tart a kezében, és a dal ütemére énekelnek, miközben a papucsot egy irányba adják át egymásnak.
Amikor az „egyébként, másképp” kifejezést használják, a papucsot kétszer adják oda-vissza. Aki nem kapja el a papucsot, kiesik. A játék addig folytatódik, amíg az utolsó ember el nem tűnik. A játék élénk és szórakoztató, és az nyer, aki utoljára marad (akinek nem kell távoznia).
Húzza el a pattogó bobot
Ez egy népszerű játék 6-10 éves gyermekek számára. A játék gyengéd és kecses, először a kezek tapsolnak együtt, majd a saját kezükkel is, kifejezve a barátság őszinte, természetes és tiszta szellemét, ritmikus szavalás vagy mondókák éneklése kíséretében. A helyszín egyszerű: az udvar egy sarka, egy sikátor, egy nyílt mező vagy egy falu főtere a holdfényben.
2000-ben Tran Hong népművészeti kutató ( Da Nang ) együttműködött e cikk szerzőjével és a da nang-i VTV-vel a „Sing Together - Play Together” (Énekelj együtt - Játssz együtt) című film elkészítésében (amely bemutatja a „Swiping Exploding Seeds” (Robbanó magok elhúzása) játékot), amelyet sokszor sugároztak a VTV3-on.
A két gyerek egymással szemben áll. Összekulcsolják a kezüket a mellkasuk előtt, énekelnek és egyszer tapsolnak, majd az egyik kezüket átlósan a másik kezéhez tapsolják (azaz a bal kezüket a barátjuk bal kezéhez, a jobb kezüket pedig a barátjuk jobb kezéhez).
Kezdés: Tapsoljátok össze a kezeiteket. Folytassátok az éneklést: Robbanó magok - emeljétek fel a jobb kezeteket, és tapsoljátok a partneretek jobb kezéhez. Tapsoljátok össze újra a kezeiteket. Folytassátok az éneklést: Rizssütemények - emeljétek fel a bal kezeteket, és tapsoljátok a partneretek bal kezéhez. És így tovább, amíg az egész dalt együtt nem éneklitek.
A játék folytatódhat egy másik mondókával: „Kerek fazék görbe fedelűvel. Szabó olló. Eke a földműveléshez. Sarló a töltés megtisztításához. Halcsapda. Parittya a madarak lövéséhez. Tű a ruhák varrásához. Lándzsa a vadászathoz. Fejkendő a fej befedéséhez. Kereskedőhely. Süteményforma. Borosüveg a bor kitöltéséhez.” A taps egyre gyorsabb; aki nem tudja tartani a lépést, vagy a rossz kezét tapsolja, az veszít. A tapsnak összhangban kell lennie a dalszöveggel.
U a u ap
A játékban 6-8 gyermek vesz részt. Egy rudat használnak viszonyítási pontként, ezt nevezik „rúdnak”. Az egyik gyermek „vezetőként” játszik, tenyerével felfelé tartja a kezét, hogy a többi gyermek ráhelyezhesse a mutatóujját (anélkül, hogy fel vagy le húzná azokat).
A gyerekek „vezetőként” éneklik el a teljes mondókát, ökölbe szorítva a kezüket, amikor elérték a „megjelenik” szót. Aki nem húzza el időben a kezét, annak be kell kötnie a szemét, hogy a többiek el tudjanak rejtőzni. Miután mindenki elbújt, a gyerekek kinyitják a szemüket, és keresik a barátaikat, miközben éneklik a mondókát.
Azoknak a gyerekeknek, akik megpróbálnak elbújni, gyorsan vissza kell futniuk a kezdőponthoz, ügyelve arra, hogy az őket üldöző gyerekek ne tudják elkapni őket. Miután elérték a kezdőpontot, öleljék át azt, és mondják: „Bumm!”. Ha az őket üldöző gyerekek nem kapnak el senkit, be kell csukniuk a szemüket, és újra kell játszaniuk.
Dung dang trágya de
A mondóka így szól: „Dung dang dung de. Kiviszem a gyerekeket játszani. A mennyország kapujához. Meghajlok nagybácsi és nagynéni előtt. Hadd menjen vissza a gyerek vidékre. Hadd menjen iskolába a kecske. Hadd maradjon otthon a varangy. Hadd csipkedjen a csirke a konyhában. Főtt a ragacsos rizs. A családom édes levest főz. Szörp, szörp. Ülj le ide.”
A játékban a gyerekek párokban, vagy 4-5 fős sorokban fogják egymás kezét, sétálnak és énekelnek. Éneklés vagy a "dung" szó kimondása közben előre lendítik a karjukat; "dang" kimondása közben hátralendítik a karjukat, ezt folytatva az utolsó sorig, majd leguggolnak. Ezután felállnak, újra éneklik az elejétől, és folytatják a játékot.
Csicsi csanh csanh
Nagy helyre van szükség, ahol a gyerekek könnyen el tudnak bújni. Sok gyerek játszik egy „Keresés” nevű játékot: A rejtőzködő gyerekek kiválasztásához az egyik gyereknek be kell kötni a szemét, és meg kell keresnie a rejtőzködőket. Egy idősebb gyerek összegyűjti azokat a gyerekeket, akik szeretnek körben játszani, felemeli a jobb kezüket tenyérrel felfelé, és minden gyerek a jobb mutatóujját a tenyerébe teszi, míg az idősebb gyerek a bal mutatóujját a tenyerébe teszi.
A csoport vezetője ezt skandálja: „Chi chi chanh chanh. A madár tüzet fúj. A ló elpusztul és megdagad. Három király és öt császár. Keresd meg az uralkodót. U… a… u… ap.” Az utolsó sorhoz, az „u a u ap”-hoz érve a vezető tetszés szerint meghosszabbíthatja vagy lerövidítheti a hangok közötti időt, hogy meglepje a többi gyermeket, amikor az „ap” hang megszólal. Az utolsó „ap” hang skandálásakor ugyanis a vezető azonnal ökölbe szorítja a jobb kezét, a többi gyereknek pedig gyorsan vissza kell húznia az ujjait.
A játékvezető keze által elkapott gyereknek be kell kötni a szemét, és meg kell keresnie az illetőt. Ha még nem sikerült senkit elkapniuk, újra kell próbálkozniuk. Ez a játék általában egy olyan házban játszódik, ahol mindenki meg tud egyezni egy rejtekhelyen.
Forrás
Hozzászólás (0)