Dél-Közép-Vietnam gyerekdal játék

(VHQN) - A Dél-Közép régióban számos mondóka öröklődik szóban. Sok éves kutatás és gyűjtés során számos mondókát rögzítettünk és vázlatot készítettünk hangmagasság és hosszúság formájában, főként a játék ritmusát követve.

Élénkek a gyerekek játékai. Fotó: HA NGUYEN

Bár a dalszövegben rímek vannak, a gyerekek figyelnek a játékra. A mondókákban a dalszöveg gyakran csak megszokás, a ritmus illik a játékhoz, játék közben a gyerekek nem figyelnek az énekhangra, néha annyira boldogok, hogy sikítanak, néha úgy énekelnek, mintha beszélnének, úgy énekelnek, mintha olvasnának, és még a mondóka tartalmát sem értik.

A vietnami gyerekeknek sok mondókás, dalos játékuk van. Az északi gyerekek például a következőket játsszák: nu na nu nong, dung dang dung de, piócák és teknősök ejtése, ugróiskola, zászlófoglaló, cu fogása, olló és fűrész, szövés, kártyaosztás...

A déli gyerekeknek vannak ilyeneik: „cumm num cum niu”, „bac kim thang”, „spoons la” és „spoons lay”, „lac co co”, „macska kergeti az egeret”, „tao leaf cover”, „banh xo”, „csirke csipkedi a termeszeket”, „anya kecske megtalálja a gyereket”, „chum rum”...

A Dél-Közép tartományokban vannak: szandálátadás, szivárványforgatás, mozsártörő ütögetése, korsók és befőttesüvegek öntése, "u a u ap", bambuszpálcikák kopogtatása, borjak hívása, magok pattogtatása, kókuszpálmák öntése, gyapotpálmák öntése, verebek, "u tu", mondókák, a kígyó üdvözlése, létra emelése...

Szeretnénk bemutatni olvasóinknak néhány játékmódot.

Elhaladó szandálok

A játékot a szerző a Konfuciusz-templomban rögzítette (Hoi An, 1977. május). A mondóka szövege: „Adjuk tovább a szandált, adjuk tovább egyenletesen, adjuk tovább gyorsan, adjuk tovább ügyesen, ha nem, ha nem, akkor kérlek, menj ki”...

A játék módja a következő: egy csoport gyerek körben leguggol, mindegyikük egy papucsot tart a kezében, és a dal ütemére énekelnek, miközben a papucsot egy irányba adják át egymásnak.

Az „ha nem, ha nem” kifejezésre a papucsot kétszer adogatják oda-vissza, és aki nem tudja elkapni, az kiesik. A játék így folytatódik az utolsó emberig. A játék élénk és szórakoztató, a győztes az, aki utoljára marad (nem esik ki).

Húzd át a robbanásveszélyes magokat

Ez egy népszerű játék 6-10 éves gyermekek számára. A játék gyengéd és kecses, páros kezekkel, egymás tapsolásán, majd saját kézzel való tapsoláson, a barátság őszinteségének, természetességének és tisztaságának kifejezésén, lelkesen, hanglejtéssel felolvasva vagy mondókát énekelve. A helyszín nem bonyolult, lehet az udvar egyik sarka, a sikátoron kívül, egy üres földterület, vagy egy közös ház udvara a holdfényben.

2000-ben Tran Hong folklórkutató ( Da Nang ) és e cikk szerzője együttműködött a da nang-i VTV-vel a Sing Together - Play Together című film elkészítésében (amely bemutatja a Swipe Explosive Seeds játékot), amelyet sokszor sugároztak a VTV3-on.

Két gyerek áll egymással szemben. Kulcsold össze a kezeidet a mellkasod előtt, énekeljétek el a dalt, tapsoljatok egyszer, majd tapsoljatok az egyik kezeteket keresztben a partneretek kezéhez (azaz a bal kezeteket a partneretek bal kezéhez, a jobb kezeteket a partneretek jobb kezéhez).

Kezdés: Tapséneklés - két kéz üti egymást. Következő éneklés: Pattogatott mag - emeld fel a jobb kezed és üss meg a barátod jobb kezét. Következő éneklés: Dó - két kéz üti egymást. Következő éneklés: Banh beo - emeld fel a bal kezed és üss meg a barátod bal kezét. És így tovább, amíg a dal együtt el nem éneklődik.

Folytathatod a játékot más gyerekdalokkal is: „Kerek fazék görbe fedéllel. Szabó olló. Eke a földműveléshez. Furulya a part menti gát megóvásához. Halcsapda. Csúzli a madarak lövéséhez. Tű a ruhák varrásához. Lándzsa a vadászathoz. Fejkendő. Bögre a kereskedéshez. Süteményforma. Boroskancsó.” A taps egyre gyorsabb és gyorsabb. Aki nem tud lépést tartani, vagy rossz kézzel tapsol, az veszít. A tapsnak a dalszöveghez kell igazodnia.

Zümmögés!

A játékosok száma 6-8 gyerek. Vegyünk egy szabványos rudat, az úgynevezett „Cot dongot”. Az egyik gyerek úgy alakítja az „egyik” szerepét, hogy kinyújtja a kezét, és a többi gyerek ráteszi a mutatóujját (nem szabad fel vagy le húzni).

A gyerekek eljátsszák a „the”-t és eléneklik a mondókát, majd az „ap” szóig összezárják a kezüket. Aki nem tudja visszahúzni a kezét az időben, annak be kell kötnie a szemét, és hagynia kell, hogy elbújjon. Amikor a barátaik elbújnak, a gyerekek kinyitják a szemüket, és keresgélve éneklik a dalt.

A rejtőzködő gyerekeknek gyorsan vissza kell futniuk a kapufához, ügyelve arra, hogy a kereső gyerekek ne érjék el őket. Miután elérték a kapufát, át kell ölelniük azt, és azt kell mondaniuk, hogy „Bumm”. Ha a kereső gyerekek nem kapnak el senkit, akkor továbbra is csukják be a szemüket, és újra kell játszaniuk.

Lassan sétálj

A mondóka szövege: „Dung dang dung de. Vidd ki a gyerekeket játszani. A mennyország kapujához. Imádkozz a nagybácsihoz és nagynénihez. Hadd menjen haza a gyerek. Hadd menjen iskolába a kecske. Hadd maradjon otthon a varangy. Hadd kaparásszon a csirke a konyhában. Főzz ragacsos rizst. A családom édes levest főz. Szörp, szörp, szörp. Ülj le ide.”

A játék módja a következő: a gyerekek párokban vagy 4-5 fős sorokban fogják meg egymás kezét, sétálnak és énekelnek. Éneklés vagy a „dung” szó olvasása közben lendítsd előre a karjaidat, a „dang” szó olvasása közben lendítsd hátra a karjaidat, folytasd így az utolsó mondatig, majd guggolj le. Ezután állj fel, énekeld újra az elejétől, és folytasd a játékot.

Chi chi chan chan

Nagy helyre van szükség, ahol a gyerekek elbújhatnak. Sok gyerek játszik együtt. Válassz ki egy gyereket, kösd be a szemét, és keresd meg a rejtőzködő gyerekeket. Egy idősebb gyerek összegyűjti a játszani szerető gyerekeket, körbe áll, felemeli a jobb kezét, és mindegyik gyerek a jobb kezének mutatóujját a saját tenyerébe teszi, ő pedig a bal kezének mutatóujjára teszi.

A csoport vezetője elénekli a dalt: „Chi chi chan chan. A tűzfúvó madár. A ló megdagadt. A három király és az öt császár. A bíró elmegy megkeresni. Zümm... bumm... bumm.” Az utolsó „bumm” sor eléréséhez a tanuló tetszés szerint meghosszabbíthatja a hangok közötti szünetet, hogy meglepje a többi tanulót, amikor elérik a „bumm” hangot. A dal utolsó „bumm” hangjának eléneklésekor ugyanis a tanuló azonnal összekulcsolja a jobb kezét, a tanulóknak pedig gyorsan vissza kell húzniuk az ujjaikat.

A játékvezető keze által megfogott gyereknek be kell kötni a szemét, és meg kell keresnie az ujját. Ha nem sikerül senkit sem megfogniuk, akkor újra kell kezdeniük. Ez a játék általában egy házban zajlik, hogy mindenki megegyezhessen abban, hol fog elbújni.

Forrás