"Találkozás ragacsos rizslevelekkel" a Truong Son erdő közepén

(Baoquangngai.vn)- A 2023-2024-es tanévtől a középiskolai 7. osztályos tankönyvekben szerepelni fog a "Ragacsos rizslevelek" című rövid versem. Ezt a verset a Truong Son közepén írtam, 1971 márciusa körül, azóta 53 év telt el.

Amikor 1971 tavaszán verseket írtam a Truong Son út mentén, mindig úgy éreztem, mintha naplót vezetnék. Függőágyban ülve, vacsorára várva, vagy amikor éppen befejeztem a vacsorát, és még nem jött el a menetelés ideje, akkor tudtam leülni és verseket írni. Az idő szorításában a Truong Son út mentén írt verseim mind rövid versek voltak. Olyanok voltak, mint a hirtelen villámcsapások a fejemben, és a szavakat papírra írtam, egy kis jegyzetfüzetbe. Sajnálom, hogy elvesztettem azt a jegyzetfüzetet egy csatornában valahol a 4-es főút – Cai Lay – My Tho mentén.

Sokan bálványozzák a versírást, de véleményem szerint a versírás is egy normális munka, mint bármely más munkatípus, néha még könnyebb is, és nagyobb valószínűséggel okoz „önelégedettség” érzését, mint más típusú munka. Truong Sonba utazva sokan emlékeznek egyfajta erdei levélre, amit a katonáink „ragadós rizslevélnek” neveztek. Jellegzetes aromája miatt, főzés után nem különbözik a pandan levelek aromájától, és a szülővárosunkban található ragacsos rizs és ragacsos rizs illatára emlékeztet.

Thanh Thao költő fiatalkorában.

Az egységemben sok katona ismerte ezt a fajta ragacsos rizsnövényt, így nem volt nehéz megtalálni. Truong Son közepén nem volt ragacsos rizs, amiből ragacsos rizst lehetett volna főzni. Szerencsére a főtt rizsbe „ragacsos rizsleveleket” kevertek, és a rizsnek természetes ragacsos rizs illata volt, ami segített enyhíteni a vágyakozást a ragacsos rizs iránt, amit anyám otthon főzött nekünk.

ISMERD MEG A RAGACSOS RIZSLEVELEKET

Több évig távol az otthontól
vágy az arató ragacsos rizsre
füst sodródik a szem előtt
a ragacsos rizs szaga furcsa

Hol vagy ma délután anya?
leveleket szedni főzéshez
anya ragacsos rizst főz
ami végig jó illatú

ó, az otthon íze
hogyan felejthetném el
öreg anya és hazája
oszd meg a szeretetet

Truong Son erdő kis fája
megérteni a szívet, oly illatos örökké.
1971. március

Emlékezve a déli időkre, amikor épp megérkeztünk a pihenőhelyre, és rizst főztünk, mindig akadt egy katona a családunkból, aki egy ideig szaladgált az erdőben, és ragacsos rizsleveleket hozott haza. A rizst ragacsos rizslevelekkel ízesítették, és amikor a rizs megfőtt, a ragacsos rizs illata áradt belőle, nem túlzóan, csak halványan, de minden katonánkat szimatolt. Ez is egy módja volt a "nosztalgia befalásának", és itt egy nagyon ismerős illat iránti nosztalgia volt, nagyon ismerős otthonról.

A háború vége előtt a "Gập cốm lá" (Találkozás a ragadós rizslevelekkel ) című kis versem "átkelt a Truong Son hegységen" Hanoiba . A helyzet az, hogy egy újságíróként dolgozó barátom parancsot kapott a déli háborús övezetből, hogy menjen északra, és elvitte Hanoiba a "Dựa chân qua trang co" (Lábnyomok a füves mezőn) című verseskötetem kéziratát, és az eljutott a szüleimhez. A tanárom annyira boldog volt, amikor a verseskötet kézzel írott kéziratát olvasta, mintha a saját fiát látta volna hazafelé jönni. Leült, és lemásolta az egész verseskötetet (nagyapám kézírása nagyon szép volt, nem olyan rossz, mint az enyém). Aztán egyszer a tanárom egyik régi börtöntársa jött látogatóba a Buôn Ma Thuột száműzetési táborból, és a tanárom ezt a "Gập cốm lá" című verset választotta a cellatársának, hogy olvassa fel. Amikor a tanárom barátja befejezte a vers felolvasását, sírva mondta: „A fiad teljesen hűséges és gyermeki.”

A felszabadulásom után, amikor Hanoiba mentem, a tanárom elmesélte nekem ezt a történetet. A legnagyobb elismerésnek tekintettem. Még az összes később kapott költészeti díjnál is magasabb volt. Soha ne gondold, hogy a „hűség és a gyermeki tisztelet” a feudális idők erkölcsi kritériumai voltak. Ezek minden kor emberének legfőbb tulajdonságai. Hűség a hazához, gyermeki tisztelet a néphez és gyermeki tisztelet a szülőkhöz. Szülők nélkül nincs én. Emberek nélkül nincs ország. És ország nélkül nincs semmi.

Sok éven át nemcsak háborúkban barangoltam, hanem életmódokban, életfelfogásokban és élettapasztalatokban is. Azt hiszem, hogy a mai napig a hűség és a gyermeki tisztelet szavaknak köszönhetően tudtam fenntartani magam. Amikor egy gyermeknek távol kell lennie a szüleitől, félre kell tennie a gyermeki tiszteletet, hogy gyakorolja a hűséget. Néha, bizonyos körülmények között választásra van szükség, és lehetetlen egyszerre kielégíteni a hűséget és a gyermeki tiszteletet. A szüleim megértették ezt, és egyáltalán nem hibáztattak.

Régebben nagyon vidám ember voltam, de mióta a szüleim visszatértek szülővárosukba , Quang Ngai-ba , minden évben a Tet ünnep alkalmából az egész családom visszatért Duc Tanba (Mo Duc), hogy a szüleimmel együtt ünnepeljük a Tet ünnepét. Amíg a nagyszüleim el nem hunytak: „Ahol a szüleim vannak, az az otthon / a haza tíz négyzetméter / de az ország nagyobb” (Thanh Thao verse).

Igen, az ország nagyobb, és szerencsém volt találkozni hazám, hazám egy apró szimbólumával, egy egyszerű erdei levél illatával, amit "ragacsos rizslevélnek" hívnak.

Remélem és kívánom, hogy ma, amikor ezt a kis versemet olvassák és tanulják, a hetedikes tanulók érezzék a ragacsos rizslevelek illatát, amit én éreztem több mint fél évszázaddal ezelőtt a Truong Son erdő közepén.

THAN THAO

Forrás