A szent gong hangjának megőrzése a fenséges Truong Son hegységben

Miután életét a fiatalabb generáció tanításának szentelte, népe minden zeneművét és minden hagyományos hangszerét összegyűjtötte, Kray Suc úr fáradhatatlanul dolgozik "tűzőrként" a dzsungel közepén.

A fenséges Truong Son-hegység közepén, Quang Tri tartomány nyugati részén, ahol a zöld hegyek átfedik egymást, a Pa Co és Van Kieu népek békés falvai találhatók, akik generációk óta élnek itt. Itt még mindig minden reggel és este ének, hangszerjáték és pánsípok hangja hallatszik.

A modern élettempó közepette még mindig vannak emberek, akik csendben és kitartóan egész életüket annak szentelik, hogy megőrizzék hazájuk dalait, táncait, gonghangjait, hegyei és erdeinek lelkét. Ez a nemzet eredete és egyedi identitása, amelyet nem lehet elfelejteni.

A „tűzőrök” a pusztában

Minden délután a Lao Bao községben, a Hamlet 6. szám alatti Közösségi Művelődési Házban felcsendülnek a Bru-Van Kieu népdalóráról ismert, mégis rusztikus hangszerek és ének.

Abban a térben Ho Van Mang úr képe, amint minden dalt, minden hangot, minden rímet igazít, minden ritmust játszik, szorgalmasan tanítja a falu fiataljait, ismerőssé vált a diákok számos generációja számára. A Ta Oai és a Xa Not dalok tisztán visszhangoztak a fiatal diákok hangjából, mintha elűznék a kora tél hidegét.

Az első kínos pillanatoktól kezdve a zene még mindig ritmustalan volt, az ének továbbra is dallamtalan, de most minden mintha ismerősebbé és könnyebbé vált volna a diákok számára.

A határvidéken a fiatal férfiak és nők nevetése és éneklése az egész falu örömévé és büszkeségévé vált minden alkalommal, amikor órát tartanak. A dallamok, amelyek mintha csak a falu véneinek emlékezetében visszhangoztak volna, most a fiatal generáció ügyes kezei és lelkes szíve révén újjáélednek.

A felföldi közösségi házban mindenkinek felcsillant a szeme a hangszer minden egyes ütésénél, minden hosszú dallammal, mintha mélyebben éreznék át népük eredetét és lelki hangját. Minden egyes óra nemcsak az éneklés gyakorlásának ideje, hanem egy utazás is a modern életben fokozatosan elhalványuló kulturális értékek felfedezéséhez.

A neves művész, Kray Suc pa co népdalokat tanít fiatal diákoknak. (Fotó: VNA)

Miután életét, szívét és szenvedélyét generációk diákjainak szentelte, Ho Van Mang, a falu elöljárója valahányszor meghallja az éneket és a fuvola hangját, szíve hevesebben ver. Arcán büszkeség tükröződik, amelyet az idő is nyomot hagyott, mert számára „amíg a kultúránk megmarad, a falunk is megmarad”.

Az öreg Mang számára minden egyes fuvoladallam és minden egyes, a gyerekek által sikeresen előadott dal a legnagyobb jutalom, mert ez annak a jele, hogy a nemzet kulturális öröksége újjáéled a fiatal generáció szívében. Az elmúlt 10 évben szeretettel és lelkesedéssel több mint 20 kulturális rendezvényen vett részt a tartományon belül és kívül, közvetlenül tanítva népdalokat közel 200 diáknak.

„Annyi modern zene van, hogy a Bru-Van Kieu népdalok kezdenek kihalni a divatból. Attól tartok, hogy egy napon a fiatalabb generáció már nem fog emlékezni hazája dalaira, dalaira és fuvoladallamaira, ezért mindig fáj a szívem. Csak remélem, hogy a lehető legtöbbet taníthatom a gyermekeimnek és unokáimnak, hogy Ta Oai, Xa Not... újra élhessen a hegyekben és az erdőkben” – osztotta meg Mr. Mang.

A kultúra nemcsak a múlt, hanem a jövő erőforrása is. A kultúra lelkének megőrzése a felföldi népek szellemi erejének megőrzését jelenti. A modern élet közepette még mindig vannak emberek, akik csendben őrzik a Nyugat-Quang Tri hegyeinek és erdeinek egyedi kulturális vonásait.

Ho Van Hoi úr, a Khe Sanh Gong Klub elnöke bizalmasan elmondta: Ho Van Mang úr tehetséges és elkötelezett ember. A klubban folytatott népdalok oktatása nagyban hozzájárul a nemzeti kultúra megőrzéséhez a mai fiatalok számára. Az olyan emberek, mint Mang úr, alkotják a „szálat”, amely összeköti a múltat, a jelent és a jövőt.

Kray Suc úr (Egy Lieng falu, Ta Rut község) Quang Tri tartomány pa co etnikai csoportjának első tagjaként, aki elnyerte a „Jó kézműves” címet, tipikus példája az etnikai kultúra megőrzésének és népszerűsítésének. Kitartó kutatási, gyűjtési és oktatási erőfeszítései hozzájárultak a pa co etnikai csoport népi kultúrájának és népdalainak terjesztéséhez a mai fiatal generáció számára.

Miután életét a fiatalabb generáció tanításának szentelte, a nemzet minden zeneművét és minden hagyományos hangszerét összegyűjtötte, Kray Suc úr még mindig olyan szorgalmas, mint egy „tűzőr” a dzsungel közepén. Az idő lelassíthatja a kezét, lassabbá teheti a lábait és elfáradhat az ereje az évek során, de lelke és akarata soha nem csökkent. Számára a kultúra megőrzése nemcsak kötelesség, hanem ígéret is őseinek, ajándék a jövő generációinak.

A ködös hegycsúcs felé tekintve Kray Suc úr, Ta Rut községből, még mindig hiszi, hogy a Pa Co és Van Kieu népek gongjainak, fuvoláinak, táncainak és népdalainak hangja a hegyek és erdők változatlan lelke. „Öreg vagyok, az erőm már nem olyan jó, mint korábban, de amíg lélegezni és állni tudok, tanítani fogom gyermekeimet és unokáimat. Ha a kultúra elveszik, minden elveszik…” – mondta halk hangon a hideg téli égbolton.

Számára a kultúraoktatás nem csupán a mai munka, hanem a múlt és a jövő közötti kapcsolat fenntartásának módja.

Azt mondta: „Fiatalkoromban a gongok hangjából tudtam, hogy közeleg a rizsszüret vagy egy fesztivál. Sok fesztivál volt: az új rizsszezon megünneplése, imák a betakarítási szezonra, Ariêu Piing… Az ünnepeken a gongtáncok olyan népdaloktól zengtek, mint az A den, Ka loi, Xieng, Cha chap…, ez a Pa Co nép kulturális lelke.”

Közösségfejlesztési motiváció

Lao Bao községben a gongok, az Ampreh, a Ta lu és a Khen tiszta hangjai még mindig visszhangoznak minden fesztiválon és minden falusi ünnepi időszakban. Az ének és a tánc mintha összeolvadna a patakok hangjával, a szél zúgásával és az éjszaka lobogó tűz körül összegyűlt emberek nyüzsgő lépteivel.

A Ka Tangban, Ka Tupban és Khe Da-ban található három gongcsapatból, 32 taggal, köztük idősekkel és fiatalokkal, létrejött Lao Bao Gong Klub a Bru-Van Kieu kulturális identitás megőrzésének és népszerűsítésének fénypontjává vált.

A Klub gyakorlásai során a falu vénei gondosan beállították az egyes ütemeket, a fiatalok lehajoltak, hogy megszólaltassák az egyes gongokat, gondosan igazítva minden hangot a megfelelő magasságra, egyenletesen visszhangozva a fenséges hegyek és erdők között. Ezek a magas és mély hangok néha úgy zümmögtek, mint az ünnepi lépések zaja, néha hosszúak és mélyek voltak, mint egy istenekhez intézett ima. Annak ellenére, hogy a város szívében éltek, a Van Kieu népe továbbra is szent tárgyaknak tekintette a gongokat - a jelenlegi emberek és őseik, a jelenlegi falu és az ősi múlt közötti összekötő szálnak. És a gonghang szent terében úgy tűnt, hogy a hegyek és az erdők is hallgatnak, összhangban az itt élő emberek szívverésével.

Ezekből a gongütésekből kiindulva Lao Bao fokozatosan fejleszti a közösségi turizmust , teret teremtve a turisták számára, hogy ne csak látogassanak el ide, hanem elmerülhessenek a Van Kieu kulturális életében is: gongverés, táncok, pánsípok hangja és a Truong Son-hegység és erdők rusztikus, őszinte életritmusának megtapasztalása.

Hagyományos népdalok és énekek csendültek fel a cölöpös ház tetejéről. (Fotó: VNA)

Ho Van Ly (Lao Bao község) falu elöljárója, aki mindig büszke volt Bru-Van Kieu etnikai identitására, amelyet ősei generációkon át megőriztek, megosztotta: „A múltban a citera és a pánsíp hangja minden otthonhoz kötődött. De a háború és a modern zene sok minden elvesztését és fokozatos elhalványulását okozta. Most már csak azt remélem, hogy helyre tudom állítani, ami elveszett, hogy a jövő generációi megérthessék gyökereiket, és tudják, hogyan értékeljék és őrizzék meg nemzetük lelkét.”

A vidéki népdaloktól a vonósok hangján át a fenséges Truong Son-hegység zengő fuvoláiig, mindez a nemzeti büszkeség szimfóniájává olvad össze. A hatalmas erdő közepén a Bru-Van Kieu népe ma is kitartóan őrzi ősei kulturális kincseit, nemcsak emlékeken, hanem tetteken keresztül is, szerető szívvel és felelősségtudattal. Az örökség megőrzése nemcsak a múlt megőrzését jelenti, hanem egy nemzet lelkének megőrzését is. És a Bru-Van Kieu népe számára ma ez az utazás folytatódik, örökké visszhangozva a nagy Truong Son-hegységben.

Mai Xuan Thanh úr, Quang Tri tartomány Kulturális, Sport- és Turisztikai Osztályának igazgatóhelyettese elmondta, hogy a modern élet kontextusában, amely erősen befolyásolja a hagyományos kultúrát, a Pa Co-Van Kieu nép identitásának megőrzése sürgős és hosszú távú feladat. Az egység a kulcsfontosságú megoldásokra összpontosít, különös tekintettel a tipikus értékek, például a népdalok, néptáncok, hangszerek és hagyományos fesztiválok szelektív megőrzésére és helyreállítására. Az elkövetkező időszakban a tartomány továbbra is együttműködik a helyi önkormányzatokkal és a kézművesekkel, hogy népdal- és hangszertanító órákat indítson; ugyanakkor támogatja a népi kulturális klubok rendszeres és mélyreható működését.

A Tanszék képzési programokat is végrehajt a következő generáció számára, amelyek a fiatal tehetségek felfedezésére és gondozására; az örökség rögzítésére és digitalizálására; a kézművesek oktatási tevékenységeinek támogatására; valamint egy olyan mechanizmus kiépítésére irányul, amely tiszteletben tartja és ösztönzi a fiatalokat a tanulásban való részvételre és az értékes őslakos tudás öröklésére.

A tartomány fenntartható irányként jelöli meg a kulturális megőrzés és a gazdasági fejlődés összekapcsolását, prioritásként kezelve a kultúrára és örökségre épülő közösségi turizmus előmozdítását.

(TTXVN/Vietnam+)

Forrás: https://www.vietnamplus.vn/giu-tieng-chieng-linh-thieng-giua-dai-ngan-truong-son-hung-vi-post1080932.vnp