Irodalom Trạng Trình szülőföldjén

A Tang-dinasztia stílusában írt vers két nagyon mélyenszántó záró sorral rendelkezik, amelyek a nép és a nemzet, valamint a nemzet és a nép közötti szerves kapcsolatról szólnak: „Ősidők óta a nemzet a népet tette alapjául / Ahhoz, hogy egy nemzetet elnyerjünk, tudni kell , hogy a nép elnyerésének köszönhetjük.”

Régóta szeretem Nguyen Binh Khiem „Szabadidő jelenet” című versét: „Kapa, ásó, horgászbot / Céltalanul bolyongok, mások örömeitől függetlenül / Én, bolond lévén, magányt keresek / A bölcs ember nyüzsgő helyekre jár / Ősszel bambuszrügyeket eszem; télen babcsírát / Tavasszal lótuszvirág-tóban fürdök; nyáron tóban fürdök / Bort iszom egy fa árnyékában / A gazdagságra és a jólétre nézve olyan, mint egy álom.” A szerző a „szabadidő” szóval az élet, az emberek és az ügyek mély megértését mutatja. Az idősek számára az elsődleges dolog az, hogy örömöt találjanak a magányban, a nyugalomban és a versenytől való mentességben: „Én, bolond lévén, magányt keresek / A bölcs ember nyüzsgő helyekre jár” ; Még az étkezési és fürdőhelyiségeket is gondosan választották ki az évszaknak és az időjárásnak megfelelően: „Ősszel egyél bambuszrügyet; télen egyél babcsírát / Tavasszal fürödj lótusztavon; nyáron egy rendes tóban”, „Bort igyunk egy fa árnyékában”, és végül egy bölcs ember némileg felvilágosult viselkedése: „A gazdagságot és a presztízst álomnak látni”.

A vers talán két legemlékezetesebb és legszebb sora az „Én, a bolond, magányt keresek / A bölcs ember nyüzsgő helyekre megy” című részhez tartozik. Nguyen Binh Khiem e két sora a vietnami bölcsesség egy mély paradoxonát sűríti magába: a „bolondság” itt a „bölcsesség bölcsességére” utal, amely elutasítja a versenyzést és a tisztaság megőrzésére való törekvést; a „bölcsesség” a „bolondság bölcsességére”, a világi bölcsességre, a hírnév és a vagyon hajszolására és a szív pazarlására utal. A „ magányt keresem” azt jelenti, hogy a nyugalmat választjuk, hogy tisztán lássuk önmagunkat és az életet. „ Aki nyüzsgő helyeket keres” azt jelenti, hogy a zaj után hajszolunk, versenyzünk nyereségért és veszteségért, győzelemért és vereségért. Így ez a két sor nemcsak két életmódot különböztet meg, hanem a bölcsesség és a bolondság mértékét is sugallja: Az, aki tudja, hogyan tegyen egy lépést hátra, hogy fenntartsa erkölcsi elveit, az az igazán „bölcs”.

Ez a aprólékosan kidolgozott könyv Khái Hưng (író, az „Önrezidens Irodalmi Csoport” két alapítójának egyike), Trần Tiêu (író, az „Önrezidens Irodalmi Csoport” tagja), Trần Bảng (rendező, drámaíró, a hagyományos vietnami opera kutatója, a Vietnami Írószövetség alapító tagja) válogatott szerzőinek és műveinek bemutatására összpontosít, valamint 17 olyan íróét, akik jelenleg a Vietnami Írószövetség tagjai. Nevezetesek közé tartozik, hogy Trần Bảng ( Ho Si Minh- díj az Irodalmi és Művészeti Díjért), Thi Hoàng, Trung Trung Đỉnh és Nguyễn Thụy Kha mind elnyerték az Állami Irodalmi és Művészeti Díjat.

Trung Trung Đỉnh író mellett, aki prózában aratott sikert az „Elveszett az erdőben” (A díj az 1998-2000-es Vietnami Írószövetség Regényversenyén) és a „Harci katona” (Vietnami Írószövetség Díja 2000, ASEAN Irodalmi Díj 2000) című regényeivel, különösen lenyűgözött Thi Hoàng költő. Thi Hoàng több tucat verseskötetet és epikus költeményt publikált, és az Amerika-ellenes háború alatt szerzett hírnevet. Mielőtt elnyerte az Irodalmi és Művészeti Állami Díjat, számos más díjat is elnyert, köztük az 1996-os Vietnami Írószövetség Díját. Két verséről híres: „Gyermekek játszanak a templomkapu előtt” és „A fák és az ég között” . A „Gyermekek játszanak a templomkapu előtt” című versében felfedezi: „Hirtelen rájövök, hogy a gyerekek a legjobbak / A délutánt nagyon hasonlóvá teszik a reggelhez” . A „Fák és az ég között” című versében két olyan verssor található, amelyeket Pham Tien Duat élete során a legjobbnak tartott: „Az ég olyan kék, mintha kitépték volna a magjából / A fák olyan zöldellőek, mintha csavarodnának és forognának.” A költészetről is nagyon szokatlan nézetet vallott: „Az irodalomnak általában, és a költészetnek különösen, le kell nyűgöznie az olvasót, nem pedig üldöznie. Támogatom a költészet újítását, de az újítás nem egyszerűen versek lebontását, a szerkezet, a nyelvtan lerombolását vagy a harsány nyelv használatát jelenti... Ha ezt tennénk, a költészet csak értéktelen szavak halmazává válna, nem hozna létre olyan verseket, amelyek könnyekre fakasztanák az olvasót, és nem tudna olyan verseket alkotni, amelyek örömöt vagy bánatot idéznek fel, lehetővé téve az olvasók számára, hogy elgondolkodjanak vagy megosszák érzéseiket, amikor szükséges.”

Meglepő módon a Vinh Bao környék (korábban Vinh Bao kerület része, ma Vinh Bao, Nguyễn Binh Khiem, Vinh Am, Vinh Hai, Vinh Hoa, Vinh Thinh és Vinh Thuan községeket foglalja magában Hai Phong városában), amelynek lakossága mindössze 190 000 fő, ennyi írót és költőt adott a világnak! Ahogy a régi mondás tartja: „az irodalom tükrözi a föld jellegét”, és ez valóban igaz!

Hozzászólás (0)